A nikotinról nehezebb lejönni, mint a heroinról? Hülyeség, az egész fejben dől el –  mondja John Dicey, a mostanában legnépszerűbb leszokós módszer nemzetközi  guruja. Az Allen Carr’s Easyway globális vezérigazgatója valamikor maga is napi 80 szálat szívott, most meg elmesélte nekünk, hogy mi a legnehezebb a  leszokásban, miért nem működnek a nikotintapaszok, és mi a baj azzal, ha érzéki  ajkú nők szívják az e-cigit főműsoridőben.

Olvastam, hogy az előző, dohányos életében napi 80 szálat szívott. Emlékszik még arra az élvezetre, amit a dohányzás jelentett?

  Persze. 13 évesen kezdtem el, az anyám iszonyú mérges volt, amikor rájött, hogy bagózom. 25 éves koromra láncdohányos lettem, cigivel kezdtem a napot, este azzal feküdtem, még éjjel is fölkeltem, hogy rágyújthassak. Kicsit nyálasan hangzik, de tényleg minden létező technikát kipróbáltam, hogy leszokjak. Kínai akupunktúra, gyógyszerek, növényi készítmények, sokkterápia - szétrohadt tüdőket mutogattak, de semmi nem segített. Az egyéni csúcsom a nem dohányzásban úgy 7 óra volt, és ebben az alvás is benne van. Végül a feleségem megígérte, hogy egy évig nem nyaggat a leszokással, ha elmegyek még erre az Allen Carr-féle tréningre. Azt gondoltam, 5-6 órát megéri rááldozni az életemből, ha cserébe egy évig nyugodtan dohányozhatok. Én voltam a legjobban meglepve, amikor nemdohányzóként jöttem ki a tréningről.

  Miért annyira nehéz leszokni, miért szenved ezzel olyan sok ember?

A rossz módszer miatt. Hallgatjuk a jól ismert szövegeket, hogy milyen egészségtelen, milyen drága, hogy a cigi rabságban tart minket. De hiába tartunk ezektől, ennél is erősebb a félelem, hogy mi lesz velünk cigi nélkül. Hogy nem fogjuk tudni kezelni a stresszhelyzeteket, nem tudunk majd társadalmi életet élni, hogy nem tudjuk majd élvezni az életet. Ha ilyen ellentmondásos érzelmekkel próbálunk meg leszokni, nem fog összejönni, és ez minden alkalommal csak tovább rombolja a reményt, hogy egyszer majd sikerülni fog.

Mondják, hogy a nikotin a heroinnal összevethető fizikai függőséget képes okozni.

  Csak egy mítosz, nincs semmi alapja. A nikotin ugyan nagyon gyorsan hat, de gyorsan ki is ürül a szervezetből. Könnyen kibírjuk folyamatos nikotin utánpótlás nélkül, végigalusszuk az éjszakát is anélkül, hogy a nikotinéhség fölébresztene. A leszokás 99 százalékban fejben dől el, mindössze 1 százalék szól a fizikai függőségről. De a mentális rész nagyon erős. Bepánikolok, hogy mi lesz, ha nem gyújthatok rá. Ideges leszek és ingerlékeny, izzadok, fizikai tüneteket produkálok, anélkül, hogy lenne igazi fizikai oka. Mint amikor a kisgyerektől elveszik a kedvenc játékát: ő is bömbölni fog, anélkül, hogy a fájdalmának bármiféle fizikai oka lenne.

Miért olyan erős a hit a nikotin erejében, abban, hogy dohányozni jó?

A dohányzás legnagyobb reklámozói maguk a dohányosok. Kisfiúként én is figyeltem, ahogy a nagybátyám tekeri a cigarettáját, hamar megszokjuk az ilyesmit, és elkezdjük normálisnak tekinteni. Gyerekkoromban a Forma-1-es kocsik cigarettamárkák színeiben versenyeztek, mi csak B&H-nek, JPS-nek hívtuk az istállókat, nem is tudtam sokáig, hogy ezeknek saját nevük is van. Ez is része a reklámok agymosásának. Ha elhiszed, hogy kapsz valamit a dologtól, félni fogsz, hogy mi lesz, ha elveszíted, és ez az érzés meggyőz.

A dohányosok sokféle előnyt kapcsolnak össze a cigarettával, a társas élettől a stresszoldásig. Mit javasol, keressenek más módszereket, amelyekkel kiválthatják a cigarettát?

Ellenkezőleg. Ha kigyógyultál az influenzából, nem keresel egy másik kórt, amiben megbetegedhetnél. Ha megérted, hogy a  dohányzásnak nincsenek előnyei, hogy a legtöbb esetben nem érzünk semmi örömöt, csak öntudatlanul, megszokásból szívjuk a cigit, akkor nem próbáljuk meg mással pótolni. Kicsit intuícióellenesnek tűnhet, de azt szoktuk mondani, hogy ne bújj el a barátaid elől, bulizz nyugodtan, nem kell, hogy absztinens legyél, érezd jól magad. Csak csináld, amit normális esetben csinálnál, hiszen éppen akkor lenne hiányérzeted, ha nem így tennél.

És a joint? A marihuánát Magyarországon is dohánnyal keverik.

A füves cigi is cigi. Londonban a dohányzásról leszokni akaró klienseink 20 százaléka füvezik. Nekik azt mondjuk, nem probléma, a te dolgod, de ne keverd dohánnyal. Pipázzanak, vagy szívjanak bongból, és nem lesz semmi gond. Csak akkor lesznek galibák, ha olyan magabiztosnak érzik magukat, hogy egy bulin beleszívnak egy jointba.

Olyan nagy baj, ha elszívok néhány szál cigit egy bulin?

Nem lehet alkalmi dohányosnak lenni, egyszerűen azért nem, mert a függőség nem így működik. Ha az elméd azt hiszi, hogy egy szál cigaretta ad valami pluszt, akkor azt is el fogja hitetni veled, hogy egy egész doboz még többet fog adni. A leszokni akaró heroinistának sem mondanánk, hogy oké, akkor csak szombaton lődd be magad. Ha valóban megérted, hogy a cigizésben nincsen semmi jó, nem fogsz vágyódni utána.

Sokan hisznek a fokozatos leszokásban. Mi szól ez ellen?

Én valamikor azzal próbálkoztam, hogy minden nap egy szállal kevesebbet szívok el. 80 helyett 79-et, meg sem éreztem a különbséget, aztán 78-at – nem sokáig jutottam el. A fő baj, hogy ha azt hiszed, a dohányzás kellemes számodra, a megfosztottság miatt csak még jobban vágysz rá, mint alapesetben. Azt hiszem, mindenki, aki így próbál meg leszokni, a végén többet fog szívni, mint eredetileg. Így születnek a láncdohányosok.

Önök az azonnali leszokás pártján állnak - hogyan lehetséges ez?

Az Allen Carr módszer abból indul ki, hogy tisztázni akarjuk, miért szeretünk cigizni, miért gondoljuk azt, hogy dohányozni jó. Annak az összetevőit elemezzük ki, amik miatt sokan azt hiszik, hogy a cigaretta segít megbirkózni a stresszel, hogy segít relaxálni, vagy barátkozni. Ha a trükköt lelepleztük, a dohányzás elveszti minden vonzerejét, egyszerűen a logikai belátás révén undort fog kelteni.  

Ez elég misztikusan hangzik.

Nem valami űrfizika bonyolultságú dologról van szó; ami nehéznek tűnik, a valóságban nagyon egyszerű lehet. A megfelelő lépések a megfelelő sorrendben, pont, mint a Rubik kockánál, ennyi. A lényeg, hogy a dohányosban is megszülessen egy elhatározás, hogy le akarja tenni a cigit, különben az egészből nem lesz semmi.

Magyar mércével elég drága a programjuk.

Szerintem éppen, hogy túl olcsók vagyunk. Nagy-Britanniában vannak olyan drogleszoktató központok, ahol egy hét 10 ezer fontba, azaz több, mint 3 millió forintba kerül és iszonyú rossz hatékonysági mutatókkal rendelkeznek – na ez tényleg drága. A mi csoportos terápiánk 130 ezer forint, ez három havi átlagos cigarettamennyiség ára, és ha nem sikerül leszoknod, visszafizetjük a pénzt.

Mik a fő nehézségek abban, hogy valaki kitartson, és ne essen később vissza?

Sokan olyan könnyűnek találják a leszokást, hogy túlságosan is magabiztosak lesznek. Kíváncsiak, hogy mi van akkor, ha rágyújtok egy szálra. Ha már egyszer nem sikerült, néhányan feladják és nem jönnek vissza, pedig a visszaesőknek két további ingyenes szemináriumot ajánlunk fel.

Ön nyilván az Allen Carr módszert tartja a leghatékonyabbnak, de mi a második legjobb módja a leszokásnak?

Természetesen, hiszen 90 százalékos a sikerrátánk. A második legjobb, ha valaki egyszerűen leteszi a cigit, bármiféle különösebb módszer nélkül. De csak kevés ember képes arra, hogy gondol egyet, és többet nem gyújt rá. Van, aki iszonyú akaraterővel megállja, de folyamatosan szenved a leszokás után. Az anyósom 50 évig dohányzott, és most még az arckifejezése is megváltozik, ha valaki rágyújt a közelében. Szinte rosszabb, mint maga a dohányzás.

Mi a gond a rágóval, a nikotintapaszokkal?

Csak annyi, hogy nem működnek. Mivel a fizikai addikció csak 1 százaléka az egész problémának, a nikotintapasz is csak ennyit tud kezelni. Egy friss NHS-kutatás kimutatta, hogy az elmúlt 10-15 évben 2,5 százalékos sikerarányt produkáltak a tapaszok, vagyis az azt használók 97,5 százalékának nem sikerült leszoknia, miközben összességében óriási pénzeket fizetnek ki erre.

Önök erősen az e-cigaretta ellen vannak, miért?

Mert mindent ellenzünk, ami fenntartja a dohányzást. Azt mondják, az e-cigaretta kevésbé veszélyes a hagyományos cigarettánál, hogy ez ugyanúgy ártalomcsökkentő, mint a metadon a heroinistáknak. De a kutatásunk szerint az e-cigarettát használók 84 százaléka továbbra is szív hagyományos cigarettát is.

De nem olyan sokat, igaz?

Igen, de az egyensúly egyáltalán nem olyan jó. Ez minden, az ártalomcsökkentéssel kapcsolatos érvet megsemmisít, és fölveti a kérdést, hogy kinek áll az érdekében az e-cigaretta terjedése.

Ön szerint kinek?

Három szereplőnek: a dohányiparnak, a gyógyszeriparnak és a kormányzatnak. Az első kettőnél ez egyértelmű: ők a nikotinfüggőség terjesztésében, nem pedig a visszaszorításában érdekeltek. Európában egyre fiatalabb életkorban próbálják ki a dohányzást a tinédzserek, ők a célcsoportja a rágógumi, a vattacukor, a cseresznyés sajttorta és a hasonló  ízekben gyártott e-liquideknek, ezekkel vezetik be őket a nikotinfüggőségbe. Egy újabb kutatás azt is bizonyítja, hogy azok, akik fiatalabban kezdték el az e-cigarettát, hamarabb kezdenek hagyományos cigarettát is szívni. Ráadásul hozzászoknak, hogy korlátozások nélkül, ott és akkor dohányozzanak, ahol és amikor csak akarnak.

És az állam?

Az adóbevételek miatt a kormány is nagyon jelentősen érdekelt a bizniszben. Az Egyesült Királyságban évente úgy 2 milliárd fontot költenek az egészségügyben a dohányzással összefüggő betegségek kezelésére, miközben a nikotinüzletből származó adóbevételek 13 milliárd fontnyiak. Ez óriási profit. Néhány hónappal ezelőtt újra megjelentek a tévében a főműsoridős nikotinhirdetések. Vonzó nők érzékien szívják az e-cigarettákat. Ilyesmit 1972 óta most először lehet látni, ez elég ijesztő fejlemény. Nem akarok nagyon összeesküvéselmélet-pártinak tűnni, de ezekkel a jelenségekkel kell megküzdeniük.

De közben a nyugati világban szinte már dohányzásellenes háború van. Ezt hogyan értékeli?

Azok, akik dohányozni akarnak, tegyék. Mi azoknak szeretnénk segíteni, akik nem akarnak dohányozni. A dohányzásellenes kampányok nem nagyon működnek, mert a dohányosok ezeket úgysem fogadják el, ahogy én sem foglalkoztam velük, amikor dohányoztam. Az, hogy megnehezítjük a dohányosok életét, csak megkeményíti őket. A füstölés betiltása a vendéglátóiparban viszont nagyon jó, ez nagyon sokat segít az ott dolgozók egészségén.

A kelet-európai országok a legerősebb dohányosok közé tartoznak.

Igen, bár amikor a múlt hónapban Olaszországban jártam, ott vágni lehetett a füstöt. Róma sokkal dohányzáscentrikusabb, mint Budapest, ami ebben inkább Londonra hasonlít. Úgy látom, Kelet-Európa elég gyorsan alkalmazkodik a nyugati dohányzásellenes politikához. Talán ezt egyfajta felzárkózásnak tekintik? Nem tudom.