Déri János publicista, riporter, televíziós műsorvezető és szerkesztő, a Magyar Televízió legendás és kedvelt alakja 1992-ben hunyt el tüdőrákban, 41 évesen. A nem sokkal a halála előtt készült interjú nagy hatással volt levélírónkra, bár végül nem ez hozta meg a végső leszokást.

"Sziasztok! Szerettem cigizni, és szeretnék most is. De baromi drága. Ez az indok - az ár - volt a döntő abban, hogy mindig haragudtam magamra, ha vettem cigit. De az ember megoldja; kaja helyett is inkább cigit vesz. Ja, ez a másik. Függetlenedni is akartam a cigitől. A napi rutinon változtatni; kemény. De ez sem volt elégséges a leszokáshoz.

Valami kellett még hozzá újra. Igen újra. Mert már egyszer évekre leraktam. 1991-től 2001-ig dohányoztam először. Nem tudom mikor láttam az utolsó interjút Déri Jánossal, de az felejthetetlen élmény volt. Mindig eszembe jutott, ha épp köhögtem.

2001-ben influenzás lettem, és 2 hétig nyomtam az ágyat magas lázzal. Nem kívántam közben a cigit; eszembe sem jutott. És utána egyszerűen nem gyújtottam rá. Mint Forrest Gump, csak cigivel. Ha eddig nem gyújtottam rá, akkor miért gyújtsak ma rá? Meg is álltam 2009-ig; nem is hiányzott, sőt zavart is a környezetemben. Azután egy viharos szerelem folyományaként újra rágyújtottam. A szerelmem dohányzott; és én is szerettem dohányozni mindig is; szóval könnyű volt Katit táncba vinni. Azután az is közre játszott, hogy mivel mindig jobban figyelnem kell a súlyomra mint az átlag, gondoltam a cigi segít megtartani a súlyomat. Nem jött be, ez sem.

Szóval 2014 novemberében szívkatéteres ablációt kellett végrehajtani rajtam (a munkahelyem miatt). Én, hála Istennek, még a kisujjamat sem törtem el soha. Szóval, ez a műtéti beavatkozás óriási stressz volt a számomra. És nem akarom ezt újra átélni. Ezt az "élményt" érzem a "háttérben jelezni", ha például a melóban találkozom kollégával, aki épp rágyújt, vagy megkínál. Egyszóval, szerintem fejben dől el minden. Esetemben mindkét leszokás - vagy csak megállása a rá nem gyújtásnak - erre példa. Csak a határértéke változó a "meggyőzés" erejének. Tehát 2014 novembere óta nem gyújtottam rá. A napi rutinom megváltozott. Kevesebb kávé, több leves, több edzés. 18:00 után nem zabálni, max. csak gyümölcs. Újra reggelizni. A cigi nem hiányzik; csak nagyon ritkán. Most írás közben jól esne füstölögni; az biztos. Nem is elemezgetem magam tovább, mert félremegy úgyis.

Nincs univerzális recept a leszokásra; mindenkinek magának kell megtalálnia a saját megoldásait. Szóval még építkezhet is belőle az ember, ha épp alkalmas rá, és van rá igénye. Ennyi; szép napot."