Tavaly eldöntöttem, hogy 15 év dohányzás után le akarok szokni. Aztán rájöttem arra, hogy nem leszoknom kell, hanem visszaszoknom a nemdohányzásra. Aztán átestem életem leghasznosabb agymosásán, és két hónapja nem dohányzom. Azóta mindenki ezt kérdezi:

Na, milyen? Hogy bírod?

Jól bírom. Nagyon jól bírom. De igazából nincs is mit bírni ezen. Az én agymosásom eredménye ugyanis az lett, hogy a tudatom visszaállt a 15 évvel azelőtti nemdohányzó állapotára. Egy nemdohányzónak pedig nem hiányzik a cigi. Egy nemdohányzó egyszerűen nem dohányzik.

Ahogy a nagy könyvben meg van írva, a sóvárgás a csalfa Madame Nicotine után három napig, aztán a következő szakaszban legfeljebb három hétig tart. Míg régen 1 órát is alig bírtam ki cigi nélkül, ma a nikotinista órám 2 hetes osztásokban jár: kb. ilyen időközönként jut eszembe egyáltalán a cigi. És közben legfeljebb akkor, amikor újra és újra megkérdezik, hogy na, milyen, hogy bírod. Érdekes módon egyébként nem is az szokott eszembe jutni, hogy basszus, de rágyújtanék, hanem bizonyos helyzetekben az, hogy jé, régebben én ilyenkor cigiztem.

A leszokás tehát nem para, a régi/új életre való visszaszokás azonban munkás. Van, aki ilyenkor beveszi magát egy bunkerbe, megszakít minden kapcsolatot jókedvű/kocsmába járó/elmélyült konyhai beszélgetéseket kedvelő barátaival. Én azt mondom: jobb belemenni rögtön a kemény helyzetekbe, és lépésről bevésni az élet addigi megszokott helyzeteit CIGI NÉLKÜL. 

Nekem a vízválasztó a karácsonyi indexes buli volt, ahol végül úgy is jól tudtam érezni magam, hogy nem gyújtottam rá. Most két hónap után azt mondom: az élet legfontosabb, létfenntartáshoz, fajfenntartáshoz, szociális kapcsolatokhoz, munkához, önmegvalósításhoz, pihenéshez kapcsolódó helyzeteiben már tudom magamat jól és elengedetten is érezni CIGI NÉLKÜL.

Saját tudományos kutatásaim alapján a következő egyéb előnyökről tudok beszámolni:  

1. 48%-kal több levegő: Hihetetlen, csak beszívom, és jön, és jön, és jön.
2. 72,5%-kal több energia a nap végén:  Régen ritkábban álltam neki porszívózni este 11-kor. 
3. 25%-kal kevesebb idegeskedés: De jó, hogy nem kell még gyorsan rágyújtani a mozi előtt, ha úgyis kések.
4. 21%-kal több idő: Laza összefüggés a 3. ponttal, de azt valaki más számolja ki, hogy mindez mennyivel növeli a GDP-t.
5. 200%-kal több sport: Az eddigi nullához képest. 
6. 150%-kal több kaja: Konkrétan zabálok.
7. 6% súlygyarapodás: De ha ráerősítek a 5. pontra, akkor talán nem száll el ez az érték.
8. 4%-kal több pénz:  A francba, tudom, hogy többnek kéne maradni, de nem tudom, hova megy el. Lehet, hogy lásd 6. pont?
9. 79,4%-kal kevesebb bámulás a semmibe: Mostanában nem szívesen állok ki papucsban a fagyba, és már a nyitott vécéablakok sem csábítanak meditációra.  
10. 100%-kal több optimizmus: Talán nem rákban, és talán 15 százalékkal egészségesebben és 30 százalékkal boldogabban fogok meghalni.

Próbálják ki önök is: szokjanak vissza a nemdohányzásra. Menni fog.