Zányi Tamás, a Saul fia hangmérnöke Facebook-posztban ír a Kossuth-díj miatt elégedetlenkedőkről
Zányi Tamás hangmester, aki Saul fia és még rengeteg jó magyar film (Moszkva Tér, Hukkle, Taxidermia, Dealer stb.) hangi világát hozta létre, a Saul fia hangjáért elnyerte a cannes-i filmfesztivál technikai nagydíját (Volcano award), és az amerikai hangmérnökök "Oscarjának" tartott Golden Reel-díjat is, a film Oscarja után múlt héten Magyarország érdemes művésze lett.
Amióta kiderült, hogy a Saul fia három készítője (Nemes Jeles László rendező, Röhrig Géza főszereplő, Erdély Mátyás operatőr) Kossuth-díjat kapott, az ünneplők mellett megjelentek olyanok is, akik Zányinak is Kossuth-díjat adtak volna (és ez tök logikus lett volna, hiszen valóban óriási szerepe van a hangnak a filmben, ráadásul Zányi nagyon komoly szakmai/művészi múlttal is rendelkezik), illetve olyanok is, akik talán túlzásnak tartották a többi készítő díját is.
Zányi azt mondja, rengeteg hozzászólás, levél érkezik hozzá a fenti témában, ő viszont szeretné ezt a teljesen boldog történetet valóban önfeledten lezárni, ezért Facebook-oldalán egy hosszabb posztot írt róla:
Kedves barátok, ismerősök, mindenki!
A Saul fia kapcsán nagy a nyomás a díjözön óta, sokan a Kossuth-díjak odaítélését bírálják, még többen pedig engem hiányolnak a K-díjasok közül. Röviden hadd reagáljak tehát, hogy nyugodt szívvel tudjuk lezárni ezt a korszakot és ugyanolyan lelkesedéssel és szakmai odaadással dolgozhassunk a következő munkákon.
Ez a film mindannyiunk sikere, minden magyar emberé, minden művészetet értő és szerető emberé az egész világon. Legyünk büszkék rá! A díjak és elismerések fontosak, de másodlagosak. Sokkal fontosabb, hogy a filmet tömegek nézik, beszélnek róla és hogy közösségben érezhetjük magunkat. Szakmai, családi, érzékeny, kritikus, de együtt-érző emberi közösségekben. Az irigykedők és gyűlölködők száma eltörpül azokhoz képest, akik velünk együtt örültek és büszkék voltak ránk az utóbbi hónapokban. Köszönjük még egyszer, ez tényleg csodálatos!
Nemes Jeles László, Röhrig Géza, Erdély Mátyás fantasztikus munkát végeztek, megérdemlik a kitüntetést, őszintén örülök neki! De ugyanígy nagy köszönet jár a többi színésznek és minden stábtagnak, beleértve remek hangcsapatunkat is! Az már egy másik kérdés, hogy a felterjesztők és döntnökök vagy nem látták a filmet, vagy szundikálás közben fülükben maradt a dugó, és ezért az állami díjak odaítélésénél más szintre került a film akusztikai világának értékelése. Biztosan nem rossz szándék vezérelte, csak egyszerű öntudatlanság, mint ahogy mi is hajlamosak vagyunk néha megfeledkezni arról, hogy saját érzékleteinkben is milyen fontos szerepe van a látáson túl a hallásnak, tapintásnak, szaglásnak. Ezek a modalitások egymáshoz képest nem alacsonyabb vagy magasabb rendűek, hanem eltérő dimenziójú, de egymást kiegészítő alapvető élményeket nyújtanak. Ezt fontos mindenkinek megérteni!
Befejezésül, én nem számítottam és főleg nem vártam el állami díjat a cannes-i Vulcan-díj és az amerikai Golden Reel-hangdíjak után. Ehhez képest nagyszerű dolog az Érdemes Művész-kitüntetés, mert ez nemcsak az én érdemem, hanem az egész magyar hangkultúra eredménye és büszkesége! Tehát kedves zenésztársak és zeneszerzők, hangmérnökök és hangmesterek, zörejművészek és hangdizájnerek, mikrofonosok és hangasszisztensek, minden magyar ember, akinek füle és lelke van, köszönöm nektek!
Zányi Tamás”
Ha bővebben is kiváncsi Zányi Tamásra, vagy meghallgatná, milyen hangsávokból épül fel a krematórium hangja a filmben, hallgassa meg Zányival készült podcast-adásunkat.
