A Belügyminisztérium irattárában semmilyen nyoma nincs olyan iratnak, amely arra utalna, hogy Medgyessy Péter miniszterelnöknek az 1970-es években bármilyen munkakapcsolata lett volna a tárcával vagy az annak irányítása alatt működő III-as Főcsoportfőnökséggel. Ezt a BM illetékesei közölték kedden az MTI érdeklődésére a Magyar Nemzet című lapban megjelent cikknek kapcsán. A tárcánál a miniszter vizsgálatot rendelt el. Ennek során áttekintik a titkos iratok kezelésével, irattározásával és a hozzáférhetőségével összefüggő kérdéseket is.

Bárándy bizonyítékot vár

Megszólalt az igazságügyi miniszter is. Bárándy Péter nem látja bizonyító erejűnek a dokumentumot. Szerinte a benne szereplő személyi adatok - anyja neve, születési éve - alapján még a bíróság előtt sem lehetne kétséget kizáróan állítani, hogy ki is az a konkrét személy, akiről az irat szól. - Büntetőjogászként úgy vélem, aki valamilyen tényt állít, annak tudnia kell azt bizonyítani is. Ez alapszabály az igazságszolgáltatásban, a bíróságokon, de nincs így a politikában, ahol az ilyen megcáfolhatatlan és egyúttal bizonyíthatatlan valóságtartalmú tényállítások mintegy ott maradnak a levegőben lógva - fejtette ki Bárándy Péter.

A baj

Bárándy Péter úgy vélte, ha azt mondják valakiről, hogy SZT (szigorúan titkos) tiszt volt, miután ez titkos dokumentumokon alapszik, nem lehet bizonyítani sem pro, sem kontra. - A nagy baj akkor történt, amikor mindezeket a dokumentumokat nem tették kutathatóvá. Az a gond, hogy csak a III/III-as dokumentumok váltak kutathatóvá, a többi főcsoportfőnökségé nem. Ezek a nyilvántartások titkosak maradtak, ezért mindig lehet ilyen ügyeket kreálni, aztán pedig lehetetlen kikecmeregni belőlük - fogalmazott a miniszter.

Az NBH sem talált semmit

Nincs nyoma kompromittáló iratnak az NBH-nál sem. - A Belügyminisztérium III/II-es Főcsoportfőnökségének jogutódja, a Nemzetbiztonsági Hivatal irattárában semmifajta adat, irat nincs nyilvántartva Medgyessy Péter nevén - közölte Tóth András, a Miniszterelnöki Hivatal polgári titkosszolgálatokkal irányító politikai államtitkára. Szerinte miután az eredeti dokumentum nincs a szolgálatok birtokában, nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a napilapban közzétett irat hiteles-e vagy konstruált, ezt csak ott lehet vizsgálni, ahol maga a kérdéses dokumentum rendelkezésre áll.