Egyre több a bizonyíték arra, hogy Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány azóta sem pontosított állításával ellentétben mégis történtek rendőri túlkapások a tavaly őszi zavargásokkor. Cikksorozatunk előző részeiben az utcán, símaszkos rendőrök által összevert Kruchina fivérek ügyét követtük figyelemmel. Bár vádemelés még nem történt, az ügyészség több tucat hasonló ügyben nyomoz rendőrök után bántalmazás hivatalos eljárásban vétsége miatt, civil jogvédő szervezetek jogsegélyszolgálat keretében összesen harmincöt ügyben látják el rendőrök által bántalmazott személyek sértetti képviseletét. Néhány ilyen ügyben a nyomozás során - bár az azonosítószám hiánya és a símaszk ezt sok esetben lehetetlenné tette - azonosították a felelősöket, ezekről a továbbiakban rendszeresen beszámolunk.

Ángel Mendoza, 35 éves perui állampolgár tizennyolc éve él Magyarországon, magyar felesége van és három gyereke. Az Erzsébet körút és a Wesselényi utca sarkán álló bérházban lakott, amelynek szeptember 20-án az esti órákban egy csapat rohamrendőr betörte a kapuját. A rohamrendőrök a házban fogták el Mendozát és egy szintén ott lakó tizennégy éves fiút, akik valamivel korábban még a kapualjban bámészkodva figyelték a nagykörúton közeledő rendőrsorfalat.

Sértetlenül jutott el a kapitányságig

A rendőrök a szomszédok és a gyerek anyjának tiltakozása ellenére megbilincselték és elvitték a férfit és a fiút, a Blaha Lujza térről rabomobilban szállították őket a tizedik kerületi rendőrkapitányságra. A rabomobil útközben még két megbilincselt embert felvett, Mendoza szerint ők "már akkor nagyon meg voltak verve". A később a hivatalos személy elleni erőszakban való ártatlanságát is bizonyító körúti térfigyelő kamerák és egyéb felvételek tanúsága szerint Mendoza sértetlen volt, mikor őrizetbe vették, és állítása szerint a kapitányságig nem is bántotta senki.

A rendőrségen székekre ültették a megbilincselt őrizeteseket, ott kellett várakozniuk. Eközben egy csoport rohamrendőr érkezett sisakokkal, pajzsokkal, de maszk ekkor már nem volt rajtuk. Az egyik rendőr kiszúrta magának Mendozát, szidalmazni, majd fizikailag is bántalmazni kezdte, és erre bíztatta kollégáit is. Az első pofon után az egész csapat az őrizetesnek esett, ütötték, rúgták, a székről többször leesett. "Akkor meg azért kaptam, hogy mit képzelek hogy lemegyek a székről" - mondja Mendoza, aki szerint a rendőrök kurvaanyáztak és cigányoztak is, de főleg az zavarta őket, hogy az őrizetesek többségével ellentétben egy karcolás nélkül úszta meg a letartóztatását. Hogy túl szépen néz ki, és hogy itt bent miért nem olyan nagy fiú?

A verés alatt egy rendőr, akinek az arcát nem jegyezte meg, oldalról, tonfával betörte az orrát. A hiriget kezdeményező rendőrt viszont jól meg tudta figyelni, és arra is emlékszik, hogy ő volt az, aki egy jól irányzott rúgással megrepesztette az egyik bordáját. Mendoza szerint a váróteremben tartózkodó többi őrizetest is bántalmazták: a tizennégy éves gyereknek csak a haját tépték, egy részeg hajléktalant viszont folyamatosan rugdostak, mert túl sokat szövegelt. Sisakokkal és pajzsokkal is ütötték a megbilincselt embereket. Bár kivitték a mosdóba utána, Mendoza nem merte lemosni a vért az arcáról, nehogy megint túl szépnek találja valaki.

Feldagadt arcok, kivert fogak

Ezután felvitték őket a fogdára, és tizenkettedmagával egy cellába került. A cellatársai ekkor már hozzá hasonlóan majdnem mind túlestek egy alapos verésen, és a rendőrök folyatást is ígértek nekik. Másnap reggel rabosították őket, ekkor orvos is vizsgálta, és elrendelte hogy Mendozát vigyék kórházba. A kapitányság udvarán felsorakoztatták a súlyos sérüléseket szenvedett - Mendoza feldagadt arcokra, kivert fogakra, törött csontokra emlékszik - őrizeteseket, és egy rendőrtiszt felhívta a figyelmüket, hogy a szökési kísérletet akár fegyverhasználattal is megtorolják a kórházba szállítás közben. Mendoza panaszt tett nála, hogy a kapitányságon megverték, mire a tiszt azt válaszolta, hogy az ügyvédjének panaszkodjon, ne neki.

A rendőrség előzetes letartóztatást kért Mendozára és fiatalkorú szomszédjára, de mivel a fiatalkorú kirendelt védője nem volt értesíthető, szabadlábon védekezhettek. Egy REBISZ osztagparancsnok többször módosított tanúvallomása alapján csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak miatt nyomoztak ellenük, de a térfigyelő kamerák, a televíziók és a rendőrség saját felvételei tisztázták őket: a felvételeken a gyanúsításban szereplő cselekmény, a rendőrök megdobálása nem szerepelt, és tanúvallomásában az állítólag megdobált osztag többi tagja sem emlékezett rájuk. Mendozáék csak bámészkodtak, semmilyen formában nem vettek részt az utcai eseményekben, ezért 2007. március 7-én, mivel a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése, megszüntették ellenük a nyomozást.

Felismerte egyik bántalmazóját

Ángel Mendoza, miután két napi fogvatartás után kiengedték a kapitányságról, a perui nagykövetséghez és az Amnesty Internationalhez fordult. A követség magyarázatot kért a történtekre a magyar külügyminisztériumtól, Peruban újságcikkek is születtek a témáról. Az Amnesty a Magyar Helsinki Bizottság jogsegélyszolgálatához irányította a peruit, ahol Fazekas Tamás ügyvéd látta el a képviseletét. Amikor hozzá került az ügy, Mendoza kórházi látleletekkel alátámasztott orrtörése és bordarepedése miatt már folyt az eljárás bántalmazás hivatalos eljárásban vétsége miatt is, ismeretlen tettesek ellen. Így gyanúsítottként és sértettként is képviselte Mendozát, aki államigazgatási jogkörben okozott kár miatt is pert akar indítani.

Az eljárásban Mendozának az ügyészségen hatvan fekete-fehér képről kellett kiválasztani a rendőröket, akik megverték. A képeken voltak akkor jelenlévő és jelen nem lévő rendőrök, valamint nem rendőrök is, Mendoza mégis egyértelműen azonosította egyiküket, aki az egész osztagot hergelte, és rúgásával megrepesztette a bordáját. Vele a közelmúltban szembesítették az ügyészségen, kiderült, hogy tényleg rendőr, a X. kerületi kapitányság beosztottja, és tényleg ott volt aznap este. A szembesítésen az illető nem emlékezett Mendozára, azt mondta, most látja először életében, és nyilván összekeveri valakivel a sértett.

Fazekas ügyvéd szerint a szembesítés mégis egyértelmű eredményt hozott, és megítélése szerint a bántalmazó rendőr elleni vádemeléshez már csak az orvosszakértői vélemény hiányzik - a szakértőnek a röntgenfelvételek és a vallomás alapján azt kell megállapítania, hogyan keletkezhettek Mendoza sérülései.

Sorozatos törvénytelenségek

Az ügyvéd szerint a rendőrség a bántalmazáson túlmenően is több törvénytelenséget követett el. Fiatalkorúakat szigorúan tilos felnőttekkel egy cellába zárni, Mendoza szomszédjával mégis ez történt. A perui a rendőrkapitányságon panaszt tett egy tisztnek, akinek ekkor hivatalból jegyzőkönyvet kellett volna felvenni, ám ezt az illető elmulasztotta. Fazekas nem érti azt sem, hogy "ha a hivatalos személy elleni erőszakot három évig terjedően büntetik, akkor a bántalmazás hivatalos eljárásban miért csak két évig terjedő vétség?" Hiányolja a belső rendőri vizsgálatokat, és hogy fegyelmi felelősségrevonás sem történt a rendőrség berkeiben.

A Mendoza-üggyel kapcsolatban megkerestük a X. kerületi rendőrkapitányságot, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a BRFK vezetőjének utasítására senki nem nyilatkozhat az őszi zavargások idején történtekről, így a szóban forgó esetről sem. A BRFK sajtóosztálya szintén nem talált olyan rendőri vezetőt, aki hajlandó lett volna nyilatkozni az ügyről az Indexnek.

Korábban az őszi zavargásokról Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány többször is azt nyilatkozta, hogy a rendőrök szabályosan intézkedtek, nem bántottak senkit. Ehhez képest a Társaság a Szabadságjogokért és a Magyar Helsinki Bizottság tíz-tíz, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány tizenöt ügyben látja el olyan személyek sértetti képviseletét, akiket rendőrök súlyosan bántalmaztak a tavaly őszi felfordulásban. Néhány ilyen ügyben a nyomozás azonosítható felelősöket talált, ezekről a továbbiakban rendszeresen beszámolunk.