Bár az országgyűlés csak decemberben szavaz a kórházfejlesztési törvényről, borítékolható, hogy a koalíciós többség zöld utat fog adni a hazai kórházrendszer jelentős megváltoztatásának. A menetrendet nézve nagyon gyorsan, már 2007 áprilisától több ponton megváltozik az orvosi ellátás rendszere Magyarországon.
Az Index megpróbálta egyszerűen összefoglalni a kórházreform lényegét, de majdnem beletört a bicskája.
Miért kell kevesebb ágy?
A válasz egyszerű(en hangzik): mert túl sok van, a gyógyításra használt helyek 20-25 százaléka kihasználatlan. Egy gyógyító osztályon lévő ágy fenntartása évente 5,5 millió forintba kerül. Magyarországon európai összehasonlításban is túl sok a kórházi ágy: míg nálunk 100 ezer lakosra közel 800 ágy jut, az Európai Unió régi tagországaiban kevesebb mint 600. Ott akit csak lehet, járó betegként kezelnek, az ugyanis jóval kevesebbe kerül az egészségbiztosítónak.
Ha viszont valahol túl sok az ágy, valahonnan beteget is kell szerezni rájuk. A magyar kórházak ezért sokszor egy szemölcslevételért is befektetik néhány napra az embert.
Közben minden ötödik kórházban fekvő beteget meg lehetne úgy is gyógyítani, hogy be-besétál a rendelőintézetbe vagy a kórházi szakrendelésre, és a kezelés után szépen hazamegy. A sokat emlegetett egynapos sebészet Magyarországon még gyerekcipőben jár, holott technikailag (endoszkóppal, kamerával) ma már urológiai, nőgyógyászati, belgyógyászati műtétek is elvégezhetők úgy, hogy a beteget a műtét után néhány óráig megfigyelés alatt tartják, aztán hazaengedik.
Jellemző az is, hogy hónapokon vagy akár éveken át fekszenek belgyógyászati osztályokon olyan idős emberek, akiknek valójában szociális otthonban vagy idősgondozó központban lenne a helyük. Ilyen intézet viszont kevés van.
A jövőben tehát hétezerrel több ápolásra, krónikus betegek, idősek gondozására használható ágy lesz, az az aktív betegellátásban viszont megszüntetnek 16 ezer ágyat. A kórházak ebbe még bele is mennének, az viszont egyelőre nem látható, miért érné meg nekik a jóval kisebb bevételt hozó ápolási ágyakat felállítani. Az ágyak számával együtt ráadásul valami más is csökkenne, aminek nem mindeni örül: a kevesebb ágyhoz nem lesz szükség annyi orvosra és ápolóra, mint most.
Vannak azonban szakértők, akik szerint mára igazi ágyszámfétis alakult ki az egészségügyben. Ilyen alapon azt is meghatározhatnák, hány szikét fizet a kórházaknak a biztosító. Attól ugyanis, hogy egy kórterembe betolnak vagy onnan kitolnak egy ágyat, semmivel sem kerül kevesebbe az ellátás, fűteni, világítani, ügyeleti díjat fizetni ugyanúgy kell. Megtakarítás egész osztályok, sőt kórházi pavilonok bezárásával érhető el.
Miért kell átalakulniuk a kórházaknak?
Az egészségügy reformerei - mondjuk úgy - profiltisztítást szeretnének végezni az orvosi ellátásban. Négyszintű ellátásról beszélnek, ami egyébként többé-kevésbé ma is megvan. Ha szúr az oldalunk, hasmenésük van, influenzásak vagyunk, a háziorvoshoz megyünk. Általában ő az első láncszem. Ha az oldalunkat nyomogatva a háziorvos hümmögni kezd, ha le kell vetetni egy szemölcsöt, ha ki kell mosni a fülünket, irány a rendelőintézet vagy a helyi kórház szakrendelője, laborja. Ez a járóbeteg-ellátás (2. szint). Ha gyomorműtétre van szükség, kórházba kerülünk, azaz fekvőbeteg-ellátásban részesülünk (3. szint). Ha súlyos balesetet szenvedünk, daganatot fedeznek fel a szervezetünkben, vagy valami speciális betegségünk van, amihez tapasztalt orvos, fejlett diagnosztikai műszer kell, akkor valamelyik klinikára vagy nagyobb megyei kórházba (a jövőben kiemelt kórházba) küldenek minket (4. szint).
Mi a baj ma ezzel a munkamegosztással? Mint láttuk, előfordul, hogy gyógyító osztályok idős embereket ápolnak, a járó betegként is ellátható beteget a kórházban fektetik, és az is megtörténik, hogy a kevésbé felkészül kórházak is megpróbálkoznak komoly műtétekkel, ami a beteg szempontjából nem mindig vezet megnyugtató eredményre. Egy, az Egyesült Államokban végzett kutatás szerint azokon a klinikákon, ahol kevés hasnyálmirigy-eltávolítást végeznek, 1000 betegre 163 haláleset jut, míg ahol az esetszám magas, ugyanez a mutató 38 körül alakul.
Az elképzelés szerint az új egészségügyi rendszer a feladatok pontos körülhatárolásával és a megfelelő területi hálózat kialakításával állna fel: 20 kilométerenként (légvonalban) járóbeteg-szakrendelések, 30 kilométerenként területi kórházak, 50-55 kilométerenként (egy óra alatt elérhető) kiemelt kórházak működnének. Fontos része a programnak a mentőszolgálat fejlesztése is, hogy az esetkocsik 15 perc alatt odaérjenek mindenhova. Az ellenzők szerint azonban nem lehet ilyen mechanikusan, körzővel megrajzolni az új kórházi struktúrát, és kifogásolják, hogy nem egyeztették eléggé a szakmával a tervezetet.
Mi az a kiemelt kórház?
A munkamegosztás jegyében a kiemelt kórházakban koncentrálnák a szakmai tudást, a fejlett műszereket és a pénzt. Itt látnák el a súlyos balesetek sérültjeit, a komoly műtétre szoruló komplikált eseteket, a daganatos betegeket vagy az infarktuson átesetteket. Ezek a kórházak az év minden napján 24 órás ügyeletet adnak, és járvány vagy katasztrófa esetén sok beteget, sérültet tudnának fogadni.
Hogyan választották ki a kiemelt kórházakat
A kormány bő egy héttel ezelőtt „szakmai és területi” alapon jelölte ki a magas szintű ellátást végző kórházakat. Azt senki sem vitatja, hogy a kiemelt kórházak közé bekerültek a megyei vagy egyetemi oktatókórházak, illetve a népbetegségeket kezelő országos intézetek (Országos Kardiológiai Intézet, Országos Onkológiai Intézet).
A kiemelt kórházak elhelyezkedése
A másik szempont az volt, hogy ezeket a korszerű kórházakat az ország minden pontjáról időben el lehessen érni. Itt azért vannak érdekes dolgok. Veres János, pénzügyminiszter és szocialista képviselő például büszkén jelentette be, hogy választókörzete, Fehérgyarmat kórháza is a kiemelt intézmények közé került. Az indok az volt, hogy Nyíregyházától keletre még kellett egy kórház, hogy meglegyen a megfelelő elérhetőség. Felkerült a listára az ózdi kórház is, amely 65 kilométerre van a megyeközponttól, de a közlekedés azon a környéken igencsak nehézkes.
Sopron viszont nem tud belenyugodni, hogy kórháza nincs a csúcsintézmények között. A város hetven kilométerre van Szombathelytől, Győrtől 90-re, és az oda vezető 85-ös út állandóan túlzsúfolt és csak lassan járható. A soproniakat az nem nyugtatja meg, hogy amúgy ötven kilométeren belül van egy jól felszerelt kórház, csakhogy azt Krankenhaus Barmherzige Brüder Eisenstadtnak hívják, és egy másik országban van. Az az érzésünk, hogy ez a meccs még nincs lefutva.
Lapozzon tovább, és tudja meg, hova viszi a mentő, ha baleset éri, és azt is, többet kell-e majd utaznia, ha beteg.
Mi lesz a többi kórházzal
Megszűnik az Alkotás utcai sportkórház, a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézet, és a Szabolcs utcai kórház – derült ki azon a keddi találkozón, amelyen az egészségügyi tárca a 14 felügyelete alá tartozó országos intézet vezetőjét fogadta. Az elképzelések szerint csak a kardiológiai, az onkológiai és a rehabilitációs intézet működhetne változatlan módon, a többi intézmény bizonyos részlegeit összevonják másokkal. A még nem végleges koncepció szerint ingatlanok eladására is sor kerülhet.
A sportintézet egyes osztályai a budai tiszti kórházba vagy a baleseti intézethez kerülnének át. A Szabolcs utcai kórházban csak az őssejt-transzplantáció és a szívsebészet maradna, a többi a MÁV-kórházba, illetve a honvédkórházba kerülhet át.
A Népszabadság szerint az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet és az Amerikai úti idegsebészet az egyik lehetsége verzió szerint a budai MÁV kórházban költözne össze. Az agyi infarktusos betegek rehabilitációját az Országos Orvosi és Rehabilitációs Intézet venné át a pszichiátriai intézettől.
Megszűnhet a belgyógyászat és az urológia a Korányi tüdőgyógyintézetben, a minisztérium a soproni, a mátrai szanatóriumát, valamint a balatonfüredi szívkórházat átadná az önkormányzatoknak. Összevonják a fővárosi gyermekosztályokat is. A legnagyobb gyermekellátó centrum a Semmelweis Egyetem klinikáin lenne, emellett a Heim Pál Gyermekkórház és a budai gyermekkórház foglalkozna még gyermekek gyógyításával – írja a Népszabadság.
Sokan azt hiszik, hogy a kiemelt intézmények közé be nem került 130 kórház megszűnik. Erről nincs szó, azonban fájdalmas átalakulás vár rájuk. Ezt az kényszeríti ki, hogy jövőre bevezetik az egészségügyben a tervgazdálkodást. A lakók száma és korösszetétele, a népegészségügyi adatok és más mutatók alapján meghatározzák, hány belgyógyászati, sebészeti, szülészeti, ápolási stb. ágy fenntartását fizeti az egészségbiztosító egy-egy régióban. Meghatározzák, hány ágyra van szükség a kiemelt kórházban, a maradékon a régió többi kórházának kell osztoznia.
A jövőben így nem lesz minden városnak olyan kórháza, ahol a négy alapszakma - belgyógyászat, sebészet, szülészet, gyermekgyógyászat - működik, nem fognak mindenhol műtéteket végezni és szüléseket levezetni.
Ezeknek az intézmények egy része alkotja majd a területi kórházak hálózatát. Itt végeznék a rutinszerű belgyógyászati, sebészeti, szülészeti kezeléseket. Másik részük szakkórházként egy-egy területre koncentrálna, például tüdőgyógyászati centrum lenne. A harmadik csoport az idős betegek gondozására-ápolására szakosodna, vagy a betegségek utáni rehabilitációra. Az átalakuló kórházak választhatják azt is, hogy a leépített osztályok helyett járóbeteg-szakrendelést építenek ki.
Ez az átalakulás nem lesz könnyű meccs. Mennyi pénzbe fog kerülni a helyzet visszaállítása, ha kiderül, hogy az átalakulást rosszul tervezték meg? A sárváriak például nemrégiben bejelentették: ha a jövőben valaki azért hal meg a környéken, mert helyben megszüntették az akut ellátást, akkor beperelik az államot. A bírálók szerint az átalakulás sok fölöslegesen kidobott pénzt is jelent. Olyan osztályokat fognak ugyanis megszüntetni, amelyek fejlesztésére és felszerelésére nem is olyan régen milliárdokat költöttek.
Többet kell majd utazni, ha beteg az ember, vagy meg akar látogatni valakit?
Elképzelhető. Lesznek települések, ahol megmarad ugyan a kórház, de például csak idősgondozással foglalkozik. Ha nincs nagy baj, a beteg elvileg a 30 kilométeren belül lévő területi kórházba kerül. A kemoterápiára járóknak ma is ingázniuk kell, a súlyos betegek ezentúl mindenképpen a kiemelt kórházba kerülnek. Megtéríti-e vajon az egészségbiztosító az utazási költségeket? Az OEP most is fizet útiköltséget, de csak indokolt esetben. Ez nem változik.
Utazgatás vár valószínűleg az orvosok és az ápolók egy részére is. A kórházi osztályok megszüntetése miatt többen elvesztik állásukat, és lehet, hogy a szomszéd város területi vagy kiemelt kórházában találnak munkát. Lehet viszont, hogy a hosszú ápolásra szoruló idős hozzátartozó vagy krónikus beteg közelebb kerül, ha a helyi kórházban ápolási osztály jön létre.
Az utazgatással kapcsolatos kifogásokat a reform hívei egy mantraszerűen ismételt jelmondattal utasítják vissza: „jobb, ha az ember otthonától távol meggyógyul, mintha lakóhelyéhez közel meghal”. Azzal is érvelnek, hogy a járóbeteg-ellátás fejlesztésével az embernek nem kell majd feltétlenül kórházban feküdnie; a kisebb betegségek a lakóhelyéhez közelebbi szakrendelésen is kezelhetők lesznek.
Ha baleset ér, mindenképpen a kiemelt kórházba kerülök?
Ez a sérüléstől függ. A kisebb sérüléseket, kéztörést, lábtörést, bordatörést, el tudják látni a legközelebbi területi kórház sürgősségi osztályán is. A súlyos sérültet ma is azonnal a jobban felszerelt megyei kórházba viszik.
Sok településen attól tartanak, hogy az eddigi helyzethez képest rosszabb lesz az ellátás, ha a helyi kórházban megszűnik a sebészet. Lehet, hogy valahol felszámolják az ágyak többségét, de az eddig megismert tervek szerint a megfelelő területi hálózathoz a balesetek sérültjeit ellátó sürgősségi részlegnek meg kell maradnia a kórházban.
Lehet, hogy nem tudok szülni abban a városban, ahol élek?
Elképzelhető, ha helyben megszűnik a szülészet. A kismamák egyébként ma is nagyon megválogatják, hol és kinél szülnek. Ha egy szülészetnek rossz híre van, inkább elmennek egy másik város kórházába.
Tényleg nem mehetek abba a kórházba, amelyikbe akarok?
Tényleg. Illetve: az ember mehet máshová is, csak fizetnie kell érte. A fenti régiós felosztás alapján a betegeknek két területi és egy kiemelt kórházat jelölnek ki lakhelyük környékén, ahol ingyen (illetve a 300 forintos kórházi napidíjért) fekhetnek kórházban. Ez értelemszerűen a speciális betegségek ellátására szakosodott szakkórházakra nem vonatkozik.
Aki nem a kijelölt kórházba megy, annak meg kell fizetnie az ellátás költségének egyharmadát (legfeljebb 100 ezer forintot). Egy normál szülés így 25-30 ezer forintba kerül majd, de ha komplikációk lépnek fel, a díj megközelítheti a 100 ezer forintot is.
Fizetni kell akkor is, ha valaki a kijelölt kórházba megy, de nem az ügyeletes orvossal, hanem saját korábbi kezelőorvosával szeretné kezeltetni magát. Ez az intézkedés elég egyértelműen a szülő nőket érinti, és kérdésessé teszi a szabad orvosválasztás jogát. Igaz ugyanakkor, hogy hasonló korlátozás ma is van, és szabadon elvileg csak háziorvost választhat magának a beteg. Az egyelőre nincs kitalálva, mi lesz azzal, aki állandó lakóhelyétől 150-200 kilométerre tanul vagy dolgozik. Sürgősségi ellátást kaphat bárhol, más esetben azonban utaznia kell.
A vándorlás háttérben a kórházak közötti jelentős színvonalkülönbség mutatkozik. A Nógrád megyeiek közül, például, minden második beteg most is inkább a fővárosban kezelteti magát.
A korlátozás hivatalos magyarázata elég prózai. Tervgazdálkodásról, ágyszámok regionális elosztásáról lévén szó, ettől remélik a kórházi kapacitások ésszerű kihasználását. Azzal is érvelnek, hogy az éjszaka közepén jobb a kipihent és "képben lévő" ügyeletes orvos, mint a telefonon az ágyból kiugrasztott ismerős, akinek aztán ráadásul ügyeleti díjat is kellene fizetni. Van azonban egy másik ok is. Ha valaki egy tőle távoli kórházban szállásoltatja el magát, azért gyakran hálapénzt fizet, ezt viszont az egészségügy reformerei sem nézik jó szemmel.