Először szólalt meg a nagy nyilvánosság előtt Sólyom László azóta, hogy augusztus 5-én elfoglalta a köztársasági elnöki hivatalt. A Kossuth téren más közjogi méltóságok előtt, a hagyományos augusztus 20-i tisztavatás után szólt a hallgatósághoz.
Szent István üzenetéről "Ez az a közösség, amelynek ünnep a mai nap, amely képes meghallani ezer év távolságából is e nagy király üzenetét. Akiknek lelkéből felszakad a kérdés: Hol vagy István király? (...) De lefordítja-e valaki ezeket az üzeneteket a ma nyelvére, felmutatja-e, mi volt Szent István egyéniségében és művében az a meghatározó vonás, amelyre most és a jövőben szükségünk van? István nemcsak királyságot alapított, s ezzel nemcsak Európához csatlakozott. Ezt az ő korában sokan megtették. (...)
Az ő igazi nagysága abban állt, hogy szuverén módon határozta meg Magyarország helyét az akkori világban. Halljuk meg, vegyük észre, tekintsük példának azt az önbecsülést, azt az öntudatot, ahogy István király fellépett! Nem tett hűségesküt a német-római császárnak (...), de nem lett Szent Péter hűbérese sem. A császár és a pápa között megőrizte országa teljes függetlenségét. Abban az időben ilyen teljesítményre csak Franciaország volt képes."
Magyarország Európai Uniós csatlakozásáról "Jó döntés volt, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett. Ám az új helyzetben is érvényes Szent István példája: a szuverén helymeghatározás, az öntudat és az önbecsülés. Nem úgy kell tekintenünk az Európai Unióra, mint egy távoli hatalomra, ahol jól-rosszul megértik a problémáinkat, s jó esetben pénzügyi támogatást adnak.
Legyünk tudatában annak, hogy európai mércével középhatalom vagyunk, hogy mi is alakítjuk, mi történjen, és mi történhet az Unióban. Igaz, hogy az Európai Unió döntéshozatala nem eléggé demokratikus. De az itthoni demokráciát jobban ki kellene használni ahhoz, mit képviseljünk Brüsszelben! Vajon elég-e, hogy az Országgyűlés csupán tájékoztatást kap a kormánytól? Vajon nem baj-e, hogy az érdekképviseletek, a civil szervezetek oly kevéssé hallatják hangjukat európai ügyekben?"
A határon túli magyarságról "Igenis előállhatunk olyan megoldásokkal, amelyek a mi problémáinkra vannak szabva, s türelmes munkával elfogadottá tehetjük őket. Valóban részese vagyunk a nemzetközi jogrendnek és az európai jognak. De új egyensúlyra van szükség a megszokott keretekhez való alkalmazkodás és az önálló, jól megalapozott kezdeményezés között. (...)
Az ő magyar állampolgárságuk ügye (a határon túli magyaroké) fájdalmasan félresiklott. De ez nem maradhat így! Megoldást kell találnunk, annak tudatában, hogy ez nem csupán jogi, hanem politikai kérdés is. Egész életemben a jog fejlődését kutattam, azt, hogy miként születnek új megoldások, s hogyan terjednek el. Higgyék el nekem: a jogban is vannak találmányok, felfedezések. (...) Azok a magyarok, akik nyolcvanöt éve más államokban élnek, ismerik az ottani viszonyokat. De mit tudunk mi, az anyaország népe szomszédainkról? Fájdalmas a kérdés: mit tudunk a szomszédos államokban élő magyarságról? Tudás nélkül a puszta érzelmi hozzáállás könnyen tévútra vezet."
A terrorizmus és az emberi jogok kapcsolatáról "Az emberi jogok érvényesülése Magyarországon olyan kincs, amelyet őriznünk kell. Egy pillanatig sem szabad engedni ezekből. A szabadságjogok kizárólag akkor korlátozhatók, ha az állam bizonyítja a korlátozás elkerülhetetlenségét. Kitágult világunk megtermette a maga globális veszélyeit. Ilyen a terrorizmus. Ez ellen fellépni minden országnak joga és kötelessége; védekezni minden ország létérdeke. Ez azonban nem vezethet arra, hogy a jogokat a szükségesnél nagyobb mértékben korlátozzák.
Új egyensúlyt kell találni a jogok megőrzése és az önvédelem között, olyan egyensúlyt, amely nem megy túl a valóban indokolt szükségen és a védekezésre valóban alkalmas megszorításokon. Könnyű az emberek biztonságigényére, a bennük rejlő félelmekre alapozva elfogadtatni a szabadság korlátozását. Szomorú tapasztalataink vannak erről. Én azonban azt mondom: az önbecsüléshez az is hozzátartozik, hogy kiállunk jogainkért és megvédjük azokat."
Az elmúlt tizenöt évről "A magyar nép azt akarta, hogy István király a lehető legmagasabb tisztességet nyerje el, hogy kilépve az időből szentként maradjon meg népe emlékezetében. Ez a várakozás és akarat, amikor kellett, csodákat szült. Én úgy értelmezem a történetet, hogy István nagyságának felidézése felszabadította az emberekben rejlő jót. Erre különösen időszerű emlékezni ma, amikor a médiában megjelenő politika a negatívumoktól harsog, és amikor - ne feledjük - még sokan a rendszerváltás elkerülhetetlen gazdasági következményeitől szenvednek.
Az 1990 után ránk szabaduló fogyasztói értékrend, a pénz egyeduralma, a taszító stílusú politizálás azonban legfeljebb eltakarta a bennünk lévő jót. Hiszen az ország él, s bár nem ez szerepel az újságok címlapjain, az emberek megállták a helyüket a nehéz időkben. Dolgoznak, boldogulnak, s - amit különösen remélek - egyre inkább megtalálják saját életükben azokat az értékeket, amelyekért érdemes élni."