"Közelítve a nyugat-európai árszínvonalhoz, de a magyar piaci átlagnál mindenképpen magasabb árak." A pályázat marketingstratégiája szerint erre számíthatunk, ha 2010-ben Sopron lesz Európa kulturális fővárosa.

Sopron a tűzfalon (Fotók: Barakonyi Szabolcs)

Díszmagyaros Szájert elbírna

A legtöbb, nyugat-európai árszínvonalhoz szokott nyugat-európai már ott feladná, amikor Győrnél letér az M1-esről és már az ikrényi bekötőútnál beáll elé az első kamion, szemből meg összefüggő kocsisor tart az autópálya felé, mert nem szeretnének maguknak ilyen vagy ilyen halált.

Sopron szélén fut a forgalmas 85-ös út, ezért a városnéven kívül nem lenne hiábavaló egy-két mellbevágó transzparenst elhelyezni, már csak azért sem, mert az önkritikus pályázat szerint Sopron "önmagában nem, vagy csak nehezen értékesíthető". Szóval egy döbbenetesen nagy Haydn-fejet, sárgapitykés Petőfit ölelő Lisztet, díszmagyarban feszítő Szájert elbírna az út széle, hátha valaki emiatt fedezi fel magának a várost.

Másképp képzelik a Deák teret

Nem berzenkedtünk

A soproni utcán most még semmi sem utal a zenére, pedig ez a pályázat vezérmotívuma. Igaz, arról sem látunk még egy plakátot sem, hogy a város pályázik a kulturális fővárosi címre. "21000 hangszert megszólaltatunk, 1000000 vendéget fogadunk, 1300 munkahelyet teremtünk" - szól a mottó, lesz itt vonópárbaj, zongoravirtuózok találkozója, meg minden, ami zene. (Fogorvosverseny, na, az nem lesz, pedig a világon Sopronban a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó fogorvosok száma.) Hogy mást ne mondjunk, a marketingterv a 2010-es évre azt ígéri, hogy a "kommunikáció folyamatosan terelődik a Liszt-évforduló felé". (Az más kérdés, hogy a kulturális fővárosi címet szabad-e zeneszerzőre építeni.)

Fogorvosok városa

A belvárosban egy órányi parkolás kétszázhúsz forint, ami ellen nem berzenkedünk, hiszen még csak nem is magasabb a magyar átlagnál. Az viszont kifejezetten turistaellenes, hogy kétóránként kell megetetni a parkolóórát, nem fizethetünk ki egybe több ezret. Az meg végképp a szomszédos országok felfedezésére ösztönöz, hogy Magyarországon még nem találták fel a pénzjegyet is elfogadó automatát.

A kirakodóvásárt tukmálják

A város körbejárását a Tourinformmal kezdjük. Sopron több pontján is tábla jelzi, hogy melyik irányba és milyen messze találjuk az irodát. Ingyen kapunk egy nemcsak a belvárost ábrázoló, jól használható térképet. Délutáni programnak a Fő téri kirakodóvásárt ajánlják, bár csak este indul be az élet, a "Van-e valami kihagyhatatlan program vagy kiállítás?"-kérdésre kissé tanácstalanná válnak az irodai alkalmazottak, és megint csak a kirakodóvásárt tukmálják, legalább kedvesen.

Egy városról a vasúti vécé és a városi múzeum árul el a legtöbbet, tartja az ősi kínai közmondás. A vasúti vécé ingyenes volt és tiszta, a Fő téren álló várostörténeti kiállításról legfeljebb az utóbbi mondható el. Nyolcszáz forint a beugró, ezért a Storno Gyűjteményt is meg lehet nézni, ha kíváncsiak lennénk rá. (A kormány az Európa Tervben egyelőre csak az állami múzeumokat tette ingyenessé.) Mi inkább azt néztük meg, hogy miként mutatják be városukat a soproniak.

Van még csiszolnivaló

Nem csoda, hogy bedőlt

Az Európa Tervben a vidéknek "népszerű modern, interaktív múzeumtechnikákat" ígértek. Sopronban az interaktivitás egyelőre kimerül abban, hogy a teremőr nénik válaszolnak, ha kérdezik őket. Hagyományos várostörténeti kiállítással van dolgunk, a város kulcsával, kétszáz éves golyószóróval, 1646-os kiadású Tripartiummal.

A várost a parlamentben 1915 és 1918 között képviselő Farádi dr. Szilvásy Márton életnagyságú bábjába botlunk. A korabeli díszmagyarján úgy csüngnek szép sorban a kitüntetések, mint egykor Brezsnyev zakóján, csak itt Lenin helyett Ferenc József profilját látjuk. Nem is csoda, hogy bedőlt a monarchia.

Az osztrák turisták előtt még mindig tapintatosan kezelik az 1921-es népszavazás eredményét. A kiállított tárgyakat ismertető kétnyelvű táblák váratlanul csak magyarul adnak hírt arról, hogy a soproniak városuk jövőjét Magyarországon és nem Ausztriában képzelték el. Már csak egy villogó felirat hiányzik az eredményt ismertető korabeli plakát mellől: "Entschuldigung, bitte".

A kirakodóvásárt tukmálták

A szükséges rossz

A Várkerületet elhagyva néha bántóan hamar panelházakba ütközik az ember. A jellemző kép azonban inkább az elhagyatottság, ami azért is meglepő, mert a versenyben lévő városok közül - Budapest után - a legtöbb vendégéjszakát éppen Sopronban töltik el a turisták. Olyan, mintha szándékosan a Várkerületen belülre szorítanák szegényeket, a város többi részére pedig mint szükséges rosszra tekintenének.

Itt van például az időközi országgyűlési választás kampányában is témává váló Deák tér. Közép-Európa leghosszabb tere ez, ami önmagában nem érdem, olyan, mint egy értelmetlen Guinness-rekord, a leghosszabb körmű nő, a legnehezebb görögdinnye, ilyesmi. A belvárostól alig néhánypercnyi gyalogútra eső térnek értelmet kellene adni, hogy ne csak átrohanjanak rajta az emberek. A rendbetétel szerepel is Sopron pályázatában, a látványtervek alapján a budapesti gödörhöz hasonlítana, csak éppen sokkal több zöldterülettel. Nem biztos, hogy erre gondoltunk.

A Fő térre néz