Már az első szabadon választott Országgyűlés első évében megkezdődött az ügynöktörvény tárgyalása, ám a belső belügyi feltárás eredményeként hamar világossá vált, hogy a kormány oldal egy része is érintett lenne, ha elfogadnák - nyilatkozta az Indexnek Szabó Iván. Az Antall-kormány minisztere szerint az akkori - koalíciós és ellenzéki - képviselők közel 10 százaléka összefüggésbe hozható volt a III/III ügyosztály tevékenységével.

Csurka, a fajsúlyos érintett

A volt pénzügyminiszter elmondta, hogy az SZDSZ által kezdeményezett törvényjavaslat előkészítése 1990-ben akkor rekedt meg igazán, amikor kiderült, hogy Csurka István, az MDF akkori alelnöke is fennakadt az átvilágításon. Szabó szerint Antall József sem tudta rábírni Csurkát arra, hogy félreálljon, és szabad utat adjon a törvény elfogadásának. Az ügynöki múltról szóló dokumentumok végül nagy súlyt kaptak a párt belső hatalmi harcaiban is. Mint ismert, Csurka végül távozott az MDF-ből és rövidesen létrehozta az előző ciklusban parlamenti szerephez jutott MIÉP-et, amelynek jelenleg is elnöke. A képviselők végül 1994-ben úgy fogadták el az ügynöktörvényt, hogy az már csak a következő ciklus képviselőire vonatkozzon.

III/III-as áldozatok

Csurka mellett Keresztes Sándor, a Kereszténydemokrata Néppárt volt elnökének ügye okozott kellemetlen napokat az Antall József vezette koalíciónak. Keresztesről vatikáni nagyköveti megbízatása kapcsán derült ki, hogy érintett a III/III-as ügyben. Szabó Iván szerint egyébként az ügynökkérdésben az SZDSZ-szel radikálisan szemben álló MDF-esek jó része is támogatta a javaslatot. Azt azonban hozzátette, hogy a beszervezettek jelentős hányada inkább a korszak áldozatának tekinthető, ezért a konkrét adatok nélkül nyilvánosságra hozott érintettség sokakat igazságtalanul bélyegzett meg.