Szabó István magát mentette azzal, hogy 1957-től éveken át jelentéseket írt osztálytársairól az állambiztonsági szolgálatnak, s már nem büszke erre a tettére - derült ki az Oscar-díjas rendező vasárnapi interjújából. Szabó ezzel módosított korábbi nyilatkozatán, amelyben azt mondta: Gábor Pált akarta megmenteni a haláltól.
Magamat mentettem - mondta Szabó István filmrendező az MTV Szólás szabadsága című műsorának adott interjújában ügynöki beszervezésével kapcsolatban. Az Oscar-díjas filmrendező ezzel módosította korábbi nyilatkozatát.
Miután az Élet és Irodalom című hetilapban megjelentek az ügynökmúltjával kapcsolatos dokumentumok, Szabó a Népszabadságnak azt mondta: 1957-ben, tizenkilenc évesen azért írta alá a beszervezéséről szóló nyilatkozatot, és azért jelentett több éven át a Színház-és Filmművészeti Főiskola hallgatóiról, mert ezzel megmentette egy forradalmár életét.
A szóban forgó forradalmár Gábor Pál, a színművészeti főiskola hallgatója volt, aki 1956-ban részt vett a pártház körüli harcokban, s egy híradófelvételen is látható. Szabó ezért a Népszabadságban még élete "legbátrabb, legvakmerőbb cselekedetének" nevezte az állambiztonsági munkát, amelyre "utólag büszke lehet".
Az MTV-nek adott interjúban Szabó István Elek Judit filmrendező hozzá írott leveléből olvasott fel, aki szerint "mi tízen, akkor, amikor ötven évvel ezelőtt a történelem próbára tett, tisztességesen álltuk ezt a próbát". Elek Judit fogalmazta meg ugyanakkor a levélben azt, hogy Szabó István nem mást, hanem önmagát akarta menteni. "És ez a pontos megfogalmazás. Én valóban tudtam, hogy én is bajba kerülök, mégpedig nagyon bajba kerülök, ha bármi kiderül" - jegyezte meg a rendező, aki egyúttal azt a kijelentését is visszavonta, hogy büszke lenne tettére.
Szabó István ugyanakkor úgy vélte: azzal, hogy jelentéseket írt az állambiztonságnak, nem ártott senkinek. Emlékei szerint csak olyat jelentett, ami nyilvánosan elhangzott. A főiskolai csoportjuk zárt közösségében megismert bizalmas információkat nem osztotta meg tartótisztjével.
Félelmet akkor érzett, amikor beszervezése után másfél évvel egy filmgyári vetítőben meglátta azt a híradórészletet, amelyen Gábor Pál látható fehér ballonkabátban amint géppisztollyal a kezében áll a megostromlott Köztársaság téri pártszékház előtt. (A Népszabadság hétfői számában Eörsi László történész azt állítja: a szóban forgó felvételen nem Gábor Pál látható, míg ezt Szabó egykori évfolyamtársai vitatják.)
Arra kérdésre, miért nem mondta el a nyilvánosság előtt, hogy beszervezték, a rendező úgy válaszolt: életre szóló esküt kötött két évfolyamtársával - Gábor Pállal és Gyöngyössy Imrével -, hogy nem beszélnek a pártház ostrománál történtekről. Korábban ezért úgy gondolta: ha előkerülnek beszervezésének dokumentumai, akkor nyilvánosan is elmondja, ami történt.
A művész arról is beszélt, hogy ezt az élethelyzetet a legtöbb filmjében, köztük a Bizalomban, a Redl ezredesben, A napfény ízében és a kedden kezdődő filmszemlén bemutatandó Rokonok című filmjében is feldolgozta. Mint mondta: tervez egy olyan filmet, amely teljes egészében erről az élethelyzetről és korszakról szól.