A vizitdíj és a kórházi napidíj egy évvel ezelőtti bevezetése óta kevesebben mennek orvoshoz, kevesebb gyógyszer fogy és az egészségbiztosító 2007-ben először nem volt veszteséges. Egy kórház a befolyt díjakból új ágyakat és vécépapírt vásárolt. Jó-e ez? Milyen következményei lesznek hosszú távon, ha a szegény ember kétszer is meggondolja, elmenjen-e orvoshoz? Mi a vizitdíj: fölösleges sarc vagy hatékony szabályozó eszköz?
Egy éve vezették be a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. 2007 február 15-én sorok alakultak ki a kórházban és rendelőintézetben, az intézmények egy része ugyanis nem készült fel a pénz beszedésével járó adminisztrációra és a vizitdíj automaták is hiányoztak vagy nem működtek. Voltak betegek, akik az indulás napján hangot adtak elégedetlenségüknek, de a 300 forintot befizetését nem tagadták meg tömegesen, és a várt általános káosz is elmaradt.
Az Index akkor az olvasókat kérdezte a tapasztalatokról. Számtalan felháborodott és a vizitdíjat élesen elítélő levél érkezett, de kaptunk olyanokat is, amelyek egyetértettek a 300 forintos díjjal.
Két jellemző olvasói vélemény 2007. február 16-i összeállításunkból:
A kormánynak egy évvel ezelőtt két indoka volt a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésére: 1. a fizetéssel korlátozni lehet az orvosi ellátás indokolatlan igénybevételét 2. visszaszorítható a hálapénz. Nézzük meg, teljesültek-e ezek a célok.
Magyarországon az egészségügyi ellátásunk költségeit alapvetően a befizetett egészségbiztosítási járulékok fedezik. A befizetés tényét azonban kevesen érzékelik közvetlenül, hiszen azt általában levonják a fizetésből és automatikusan az OEP-hez folyik be. Emiatt tarthatta sokáig magát az a téves képzet, hogy az orvosi ellátás ingyenes Magyarországon.
A fenti első olvasói vélemény ugyanakkor jogos kérdést vet fel. Ha már egyszer az ember fizet, milyen jogon követelnek még egyszer pénzt tőle. Miért nem tud az állam megfelelően gazdálkodni a járulékokból és azokból megfelelő színvonalú ellátást nyújtani mindenkinek?
Egy problémát azonban így vagy úgy kezelni kell: ahogyan fejlődik, drágul is a gyógyítás technológiája, miközben a járulékokból az orvosi ellátásra befolyó források korlátosak. Viszont a kereslet az „ingyenes” ellátásra általában korlátlan és nem mindig indokolt („ingyen sörből az is szívesen iszik, aki inkább boros”).
Ennek a helyzetnek a megoldására több út van. Az egyik, hogy a kínálatot, azaz a kapacitást szigorúan korlátozzák, a beteg csak kijelölt kórházakban kap ellátást és a műtétekre hosszú várólistákat állítanak fel. Az EU legtöbb országában más megoldást választanak, a keresletet korlátozzák. Ennek eszköze a co-payment, amikor a betegnek egy általában alacsony összeget kell fizetnie, ha igénybe veszi az egészségügyi szolgáltatást.
A co-payment - rossz kifejezéssel – tudatformáló ereje abban van, hogy valamelyest meggondolásra készteti az állampolgárt: csak akkor és csak olyan mértékben vegyen igénybe egy állami szolgáltatást, amennyiben arra valóban szüksége van. A vizitdíjjal tehát nem az orvosi vizsgálat költségét fizetjük meg (ez az esetek többségében többe kerül 300 forintnál), hanem a szolgáltatás igénybevételét. Máshonnan nézve ezt úgy is fel lehet fogni, hogy a ténylegesen orvoshoz járók ellátását ne teljes egészében a többi, egészséges adófizető állja.
Az ingyenesség hamis illúziója miatt Magyarországon is ismert jelenség volt, hogy a háziorvosoknál, rendelőintézetekben gyakran megfordultak olyanok is, akiknek nem volt kifejezetten szüksége orvosi ellátásra. Jellemző volt az is, hogy nem sürgősségi problémával az esti ügyeletet keresték fel. Az így lezajlott orvos-beteg találkozások növelték a sorokat a rendelők előtt, és az esetek jelentős részében óhatatlanul is receptfelírásokkal végződtek, ami viszont az egészségbiztosítónak kiadást jelentett. Szintén gyakorlat volt, és az OEP kiadásait növelte, hogy a már lábadozó beteget is kórházban fektették (esetleg csak papíron), holott már haza is mehetett volna.
A vizitdíj elmúlt egy évéről szóló adatok igazolják a betegforgalom csökkentését előidéző hatást: a vegyes vagy felnőtt háziorvosi praxisokban, ahol vizitdíjat kellett fizetni, 19-25 százalékkal csökkent a betegforgalom. A vizitdíjmentes gyermekorvosi praxisokban ezzel szemben mindössze 1 százalék volt a csökkenés. 2007 első nyolc hónapjában 2 millióval kevesebb volt a fekvőbeteg ellátásban az ápolási napok száma, mint 2006-ban. Jelentősen csökkent a gyógyszerforgalom is, tavaly havi egymillió vénnyel kevesebbet váltottak ki, mint egy évvel korábban, ez azonban nem teljes egészében a vizitdíj hatásának tudható be.
Az Egészségügyi Minisztérium összesítése szerint mindezzel összesen legalább 62 milliárd forintot spóroltak meg az egészségügyi kiadásokból, s ez is szerepet játszott abban, hogy az Egészségbiztosítási Alap 2007-ben először nyereséges volt. Az Alap 28 milliárdos többletét visszaosztották a kórházaknak, és egyebek mellett ebből finanszírozták a kórházi étkezés javítását és a széfek felszerelését.
Még nincs vége a cikknek, lapozzon!
A nagy kérdés az, hogy a vizitdíj valóban a felesleges orvos-beteg találkozásokat szorította-e vissza, s meg lehet-e határozni egyáltalán azt, mi tekinthető igazán indokolatlan orvoshoz fordulásnak. A betegtől nem várható el, hogy tudja: fejfájásai frontérzékenységének vagy egy kezdődő agytumornak tudhatóak be. Azért megy el orvoshoz, hogy bizonyosságot szerezzen.
Az ellenzék szerint ugyanakkor a vizitdíj épp a szegényeket tartja vissza az orvoshoz fordulástól. Gyakran hivatkoznak a GFK Hungária Piackutató Intézet felmérésére, amely azt mutatta, hogy a havi 90 ezer forint alatti jövedelműek 21 százaléka a vizitdíj bevezetése miatt halasztja el az orvoshoz fordulást.
Orvosi érvek is szólnak a vizitdíj ellen. Az minden bizonnyal csak hosszabb távon lesz érzékelhető, milyen hatása lesz az ország egészségi állapotára, ha az emberek egy része anyagi okokból halogatja az orvoshoz fordulást. A későn felismert és kezelt betegségből komolyabb baj is származhat, és ez hosszabb távon az egészségbiztosítónak is magasabb kiadással jár.
A kormány ugyanakkor előszeretettel hivatkozik arra, hogy 4 millió ember kap különböző formában mentességet a vizitdíj alól, így az nem tart vissza senkit az orvoshoz fordulástól. A nyugdíjasoknak például fizetniük kell az orvosnál - ők a mentességet úgy kapják, hogy tavaly havi 300 forinttal emelték meg a nyugdíjukat. Sokak szerint a 300 forint bagatell összeg, kevesebb, mint egy doboz cigaretta ára, de valószínűleg ezt egy szabolcsi munkanélküli másképp látja.
Alkalmas-e a vizitdíj a hálapénz visszaszorítására. Azt az Egészségügyi Minisztérium is elismeri, hogy a vizitdíj önmagában nem szünteti meg a paraszolvenciát, csak fontos lépés ellene. Bár a 300 forintos díj alkalmas arra, hogy a betegben a „nincs ingyen az orvosi ellátás” képzetét keltse, a hálapénzt általában külön előnyök (jobb szoba, jobb ellátás) megszerzéséért adják. Amíg az általános ellátás színvonala ilyen alacsony, a betegek bármilyen kis előny megszerzéséért fizetni fognak hálapénzt. A másik ok az orvosok megalázóan alacsony bére, így amíg ezeket nem rendezik, minden bizonnyal megmarad ez a sajátos és igazságtalan szokás az egészségügyben (a 2006 óta zajló egészségügyi reform során eddig egyetlen szó sem esett az orvosok bérének emeléséről).
A vizitdíjból és a kórházi napidíjból származó bevétel nem folyik be a közös kalapba, hanem a szolgáltatónál, tehát a háziorvosnál, a kórháznál marad. Nem véletlen, hogy az évfordulón Gyurcsány Ferenc és Horváth Ágnes a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórházba sietett kampányolni, ahol 460 új betegágyat vásároltak a kórházi napidíjból befolyó pénzből.
Az persze kiderült, hogy a szép új ágyakat nem csak az intézmény 141 millió forintos napidíjbevételéből vették. Az OEP többletbevételéből ehhez a kórház is kapott 110 millió forint támogatást. A Bajcsy kórház mindeközben a szállítói tartozásokkal játszik, hogy életben maradjon, volt ünneprontó a fideszes Pesti Imre, aki saját állítása szerint a felügyelőbizottság elnökeként ismeri a kórház gazdálkodását.
A kórházak adósságállománya a kórházszövetség adatai szerint az elmúlt egy év alatt megduplázódott. Kétségtelen, hogy a kórházi napidíj nem alkalmas a súlyos adóságokkal küzdő kórházak anyagi helyzetének rendezésére. Tavaly február és október között összesen 1,5 milliárd forint bevétele származott az aktív fekvőbeteg ellátó intézményeknek a kórházi napidíjból. Ez egy kórházra lebontva – forgalomtól függően – havi néhány millió forintot jelent, ami egy kórház költségvetésének töredéke, legfeljebb a vécépapírra és kisebb felújításokra elég.
A Bajcsy kórházban például minden bevonuló beteg kap egy egységcsomagot is, amelyben evőeszköz, műanyagtányér, WC-papír és a kórház térképe van. Ennek a kérdésnek a megítélését innentől az olvasóra bízzuk. Pesti Imre fideszes képviselő szerint mindez csak kampánycélokat szolgál, a kórházban ugyanis ezt a kis csomagot azzal nyújtják át a betegnek, hogy ez a kórházi napidíjnak köszönhető. A dolog másik oldala, hogy eddig a magyar kórházakban jellemzően nem volt vécépapír, most pedig tényszerűen van.
A kórházi napidíjból az orvosok és az ápolók eddig nem sokat láttak. Egy idén február 11-én elfogadott törvény értelmében március elsejétől a vizitdíjból és a napidíjból származó bevétel legalább 30 százalékát a kórházban dolgozók bérének teljesítményalapú növelésére vagy jutalmazásra kell fordítani. Megjósolható, hogy ezután sem fogják sokan érzékelni a kórházi napidíj áldásos hatását, ekkora összegből ugyanis nem sokan kaphatnak érzékelhető prémiumot - de valakik valamit kapnak.
A hivatalos átlagszámítás szerint egy háziorvosnak havi 150-180 ezer forint bevétele származik a vizitdíjakból. Ebben azonban jelentős különbségek lehetnek, hiszen nem minden parxisban (főleg vidéken) fordul meg sok beteg. Az orvosok egy része nem tartja etikusnak azt, hogy nekik anyagi érdekük főződjön a több beteghez.
A Fidesz szerint a vizitdíj és kórházi napidíj egy év alatt nem teljesítette a bevezetésekor kitűzött egészségpolitikai célokat. Az egésznek az lett az eredménye, hogy a szegény emberek egy része nem fordul orvoshoz és a hálapénz azóta sem szűnt meg. Mint Pesti Imre elmondta: az elmúlt időszak intézkedései, az ágyszámleépítés, a volumenkorlát kiépítése, a kapacitás csökkentés, a kórházbezárások, a várólisták nemhogy csökkentették, hanem még erősítették a hálapénz létét.
A képviselő szerint vissza kellene adni azt a pénzt, amit folyamatosan vonnak ki az egészségügyből. Mint mondta, egyetért a kormányfő azon kijelentésével is, hogy nem a vizitdíjon múlik a haza sorsa. Úgy vélte, ezért kellene ezt elhagyni, és a kórházakat az egészségügyi kasszában lévő 60 milliárdos többletből támogatni.
Az, hogy mi lesz a vizitdíj sorsa, március 9-én dől el a népszavazáson. Ha a megkérdezettek többsége elutasítja, az országgyűlésnek meg kell változtatni a törvényt és eltörölni azt. Ha így lesz, 2009-ben nem éri meg második születésnapját.