Húsz hét múlva dől el, hogy mely ember alkotta építményeket nevezhetjük majd a világ hét új csodájának: a New Open World Foundation (Új Nyitott Világ Alapítvány) ugyanis 2007. július 7-én jelenti be Lisszabonban a világméretű szavazás végeredményét.

A 77 legtöbb ajánlást kapott épületből egy neves építészekből és művészettörténészekből álló zsűri 2006. január elsején hirdette ki azt a huszonegyet, amikre telefonon vagy interneten szavazni lehet. Az eredmény kihirdetéséig hetente bemutatunk egyet a huszonegy versenyben maradt jelöltből, a lehetőségek szerint kívül-belül megmutatva a csodás építményeket, felelevenítve történetüket, a kevésbé ismertek jelentőségét is kidomborítva.

Az athéni Akropolisz

Az ókori hét csoda közé négy görög építmény is tartozott (persze nem véletlenül, hiszen akkortájt a görög birodalom jelentette gyakorlatilag az emberi civilizáció legközepét, és ugye a lista összeállítója, a költő és utazó, a szidóni Antipatrosz maga is görög volt): az efezoszi Artemisz-templom, a rodoszi kolosszus, az alexandriai világítótorony és Pheidiász Zeusz-szobra. Ezek egyike sem látható ma már, talán ezért lehet jelentősége annak, hogy a világ új hét csodája közé kerülhet az athéni Akropolisz.

A görög főváros szívében, az Attikai síkságból kiemelkedő Szent Szikláról néz le a városra az Akropolisz összefoglaló néven emlegetett épületegyüttes. A szó a görög akros (magas) és a polis (város, körzet) szavakból tevődik össze, fellegvárat, biztonságos magassságban épített uralkodói székhelyet, erődítményt jelent. Másutt is épültek a görög birodalomban akropoliszok, de a legnagyobb, a legismertebb és az egyik legjobb állapotban megmaradt épületegyüttes az athéni.

A körülbelöl százötvenméter magas, lapos sziklán már a mükénéi korban, az i.e. VI. században is állt templomegyüttes, de az Athént megszálló perzsa hódítók i.e. 480-ban elpusztították a Kekrops parancsára emelt, mészkőből épített, dór stílusú épületeket (Kekrops volt Attika első királya és egyben Athén alapítója is, a félig ember-, félig sárkánytestű uralkodót tartják az athéni kultúra atyjának).

A perzsa háborúk végeztével a i.e. V. század közepén építették teljesen újjá az athéni polgárok számára a vallási és politikai hatalmat illetve védelmet jelképező Akropoliszt. A város aranykora ekkorra (i.e. 460-430) esett, az idegen hódítók fölött diadalmaskodó Periklész, Athén politikai vezetője szorgalmazta a templomegyüttes felépítését városvédő Athéné istennő dicsőségére. Periklész szándéka azonban túlmutatott a szimpla győzelmi emlékmű létrehozásán: egy olyan kulturális, vallási és állami központot akart itt kialakítani, ami felülmúlja más görög poliszok jelentőségét és Athén erejét hirdeti.

Az Akropoliszt Pheidiász (Pheidias, Phidias, Fidiász), a legtöbbre tartott ókori szobrász (ő alkotta a hét csoda közé tartozó Zeusz szobrot), és két híres görög építész, Iktinosz és Kallikratész tervezte és építtette föl.

A három hektáron elterülő Akropolisz végleges formájában többek között a következő elemekből áll. A legnagyobb, a görög kultúra jelképének számító Parthenón a központi épület, Athéna Parthenosz, a Szűz Athéné temploma. A főtemplom kilenc évig, i.e. 447-438 között épült precízen faragható pentelikoni márványból, gazdag szobordíszei i.e. 432-re készültek el. A templom rövidebb oldalait nyolc, hosszabb oldalait tizenhét oszlop alkotja. A tágas központi térben Pheidiász Athénét ábrázoló elefáncsont szobra állt. A világ egyik legismertebb, építészetileg rendkívül kifinomult, korszerű matematikai megoldásokat felvonultató, máig fennmaradt ókori építménye az UNESCO (az ENSZ tudományos, kulturális és oktatási szervezetének) jelképe.

A kariatidákról jól ismert Erekhteion volt a fellegvár kultusztemploma - a szentély jellegzetes része a két oszlopcsarnok, a kisebb, déli csarnok tartóoszlopai álló, ruhás lányalakokká vannak kifaragva. Az Akropolisz része a győzedelmes Athénének, Nikének szentelt templom is, a Kallikratész tervezte épület a jón stílus egyik legszebb képviselője. A Propülaia, azaz a monumentális bejárati kapu ugyancsak pentelikoni márványból készült, és a Parthenónnal együtt ez lett még készen Periklész életében. Ezeken kívül két kisebb szentély, egy kincstár és egy színház is épült a Szent Sziklán.

Az épületegyütes csaknem teljes épségben megmaradt, noha a központi templomot sokáig keresztény templomnak, majd mecsetnek használták, és a háborúk pusztítását, majd az angolok műgyűjtő szenvedélyét is megszenvedte. A máig tartó felújítási munkák a XIX. század első felében kezdődtek, Görögország török elnyomás alóli felszabadulása után, az első szisztematikus ásatásra 1835-ben került sor. A legutóbbi régészeti hírek szerint a Parthenon eredetileg nem fehér volt, hanem több helyen is kék, piros valamint zöld színekre festették az ókori görögök - legalábbis ezt jelentette be nemrég a felújítási munkákat vezető régész. Athén impozáns szimbóluma 1987 óta a világörökség része, a fokozott védelemben részesülő műremeket évente több millió turista keresi fel, bár a soha véget nem érő restaurálás miatt belülről nem lehet megcsodálni.