Tizennnyolc hét múlva derül ki, hogy mi az eredménye a világméretű szavazásnak, melyik hét ember emelte építményt nevezhetjük 2007. július 7-től a világ új hét csodájának. Sorozatunk újabb részében Angkort látogatjuk meg - sajnos csak gondolatban - a kambodzsai romváros ugyanis egyike annak a 21 építménynek, amikre telefonon vagy interneten szavazni lehet. Ha csak az Index olvasóin múlna, akkor Angkor lenne az egyik újonann választott csoda - és egyáltalán nem érdemtelenül.

Angkor

A világ legnagyobb, leggyönyörűbb, legbonyolultabb és legrejtélyesebb templomegyüttese az indokínai dzsungel legközepén. És a sok leg- egyáltalán nem túlzás, az 1992-ben a világörökség részének nyilvánított Angkor városa, illetve annak maradványa a dél-kelet ázsiai népek gazdag kultúrájának kiemelkedően fontos része. Míg más népcsoportok a hátrafelé nyilazással és nyereg alatti húspuhítással töltötték az időt, addig a hol a hinduizmus, hol a buddhizmus tanait követő, de mindig mérhetetlen spiritualitásról tanúságot tevő khmerek szívbemarkolóan gyönyörű városokat építettek amerre a szem ellátott a Tonle Sap tótól északra elterülő termékeny síkságon.

Az i.sz. VIII-XIV. század közt virágzó khmer birodalom központjából mára csupán a kőből épített vallási épületek, szentélyek, templomok és a városfalak maradtak meg, a városlakók házai, sőt az uralkodók palotái is többnyire fából épültek, ezért el is pusztultak. Angkor gazdagon díszített kőtemplomai azonban túléltek ezer évet, és feladták a leckét a legújabb kor történészeinek, tudósainak.

Angkor templomai Kambodzsa fővárosától, Phnom Penh-től 240 kilométerre északnyugatra, Siem Reap városától északra emelkednek a mindent elnyelő őserdő méregzöld tengere fölé. Angkor a kőépítészet csúcsa: precízen faragott köveket habarcs és vakolat nélkül raktak egymásra, a különleges szépségű építményeket szobrokkal és arannyal díszítették. A hatalmas, több mint kétszáz négyzetkilométeres területen ezernél is több - különböző állapotban megmaradt - építmény bújik meg a dzsungelben, köztük hetven nagyobb kőtemplom őrzi a khmer építészet és művészet nagyszerűségét. A khmerek lakta terület nagyságát azonban nehéz ma megbecsülni. Óvatos becslések szerint egyedülálló középkori metropoliszról beszélhetünk: több mint ezer négyzetkilométeres kiterjedésű és egymillió lakosú lehetett fénykorában Angkor - a végeláthatatlan őserdő tehát bőven rejt még feltáratlan műemlékeket.

A khmerek Kína és India, valamint a thai birodalom szorításában építették fel lenyűgöző városaikat. A vallási és egyben közigazgatási központ, Angkor több főváros összesége volt, a khmer uralkodók szinte mindegyike építtetett saját várost, saját főtemplommal az istenek és a király dicsőségére. A szó maga is, Angkor, a szanszkrit "nagara", város, főváros, királyi székhely jelentésű szóból eredeztethető.

A terület ideális volt egy ekkora társadalom kialakulásához, a termékeny földek, az öntözővíz minősége és mennyisége lehetővé tették a kiemelkedő hozamú rizstermesztést. Angkor alapítójának II. Dzsajavarman csenla herceget tartják. A herceg 802-ben a mai Angkor közelében új fővárost jelölt ki a Csenla állam központjául, ahol a hindu befolyás hatására Síva-kultusz alakult ki, és a 834-ben utód nélkül meghaló II. Dzsajavarmant pedig istenkirályként tisztelték. A következő várost I. Indravarman, khmer uralkodó építtette, az első téglatemplomok emelése is az ő nevéhez fűződik. Az őt követő I. Jaszovarman szintén külön várost - Jaszodharapurát - alapított, és az ő parancsára épült 900-ban az első kőtemplom. I. Jaszovarman építette az első nagy - 14 négyzetkilométeres területű - víztározó medencét is, hogy a környező földeket állandó öntözhessék.

II. Radzsendravarman a 900-as évek közepén folytatta Jaszodharapura fejlesztését, azonban fia V. Dzsajavarman a század második felében ismét új fővárost alapított a közelben. Dzsajendanagari vörös homokkőből és téglából épült fő temploma - a Bantej Srei - az egyik legszebb és legkülönlegesebb építmény Angkorban. A 1010 - 1050 között uralkodó I. Szurjavarman építtette a második nagy - több mint 16 négyzetkilométeres, több tízmillió köbméter öntözővizet befogadó - víztározót, a kutatók szerint I. Szurjavarman uralkodása alatt lett milliós nagyváros Angkor. A király halála után zűrzavaros, hatalmi harcoktól hangos évtizedek jöttek, a századfordulós káosznak II. Szurjavarman uralkodása vetett véget.

A hódító II. Szurjavarmant tartják a khmer birodalom legnagyszerűbb uralkodójának. A khmer fénykort szimbolizálja Angkor leghíresebb épületegyüttese, Ázsia legnagyobb vallási komplexuma, az Angkor-Wat. A visnunak szentelt, piramis formájú templom 1113 és 1150 között épült, a khmer építészet csúcsának tekinthető épület Angkor egyik legismertebb, leghíresebb műemléke. A templomot 173 méter széles, körülbelül hat kilométer hosszú négyszögletes vizesárok veszi körül, az árkon belüli területen még három koncetrikus fal veszi körbe az épületet. Mindez a hindu kozmológiát - az óceán ölelte Meru hegyet, az univerzum központját - szimbolizálja.

II. Szurjavarman halála után ideiglenesen elveszett a khmer birodalom önállósága, amit az 1181-tól 1219-ig uralkodó VII. Dzsajavarman szerzett vissza. Ő volt az utolsó nagy khmer király, ő építtette Angkor-Vat-tól északra Angkor Thom-ot, a 16 kilométeres fallal és vizesárokkal körülvett, tökéletes négyzet formájú új fővárost, Angkor legnagyobb építészeti egységét. VII. Dzsajavarman új vallást hozott magával, a mahájána buddhizmusnak új központ is dukált: a Bajon-templom a másik legismertebb műemléke Angkornak. A piramis formájú, három terasszal tagolt épület masszív tömbjét 1200 méternyi domborműves faragás díszíti, a harmadik szint négyszögletű tornyain csaknem kétszáz - többnyire szelíden mosolygó - szobor látható; Buddha, mások szerint az uralkodó arcvonásait is viselik a kétméteres fejek.

A VII. Dzsajavarmant követő uralkodók erejét a következő századokban már lekötötték a környező ellenséges népek - a csamok, a mongolok, a thaiok - ellen viselt háborúk, 1327 után már nem is épültek új tempomok. Angkort végül 1431-ben támadták meg és hónapokig húzódó ostrom után foglalták el a thai harcosok. A thai seregek visszavonulása után Angkor rejtélyes gyorsasággal elnéptelenedett, és az indokínai dzsungel elkezdte meghódítani a területet. Az őserdő pár évszázad alatt teljesen benőtte és elrejtette Angkor nagy részét, csupán Angkor-Wat maradt meg buddhista zarándokhelynek. A dzsungelben rejtőző khmer kincset a XIX. században fedezték fel újra, tulajdonképp Henri Mouhot francia kutatónak köszönhető, hogy elkezdődhetett Angkor tudományos feldogozása, értékeinek megmentése.

Angkorral kapcsolatban kevés dolgot tudni biztosan: a létezése, a virágzó milliós birodalom léte, a kezdeti indiai hatás tény. De hogy miből fejlődhetett ki ez a csodálatosan erőteljes, egyedi és megkapó khmer kultúra, kik voltak a tervezői, építészei, honnan tanulták mesterségüket és végül hová tűntek a XV. század derekán - máig rejtély, ami évente turisták millióit csábítja Délkelet-Ázsiába.