Még tizenkét hétig lehet szavazni arra a huszonegy épületre, amikből 2007. július 7-re kialakul a világ új hét csodája - a New Open World Foundation (Új Nyitott Világ Alapítvány) ekkor jelenti majd be Lisszabonban a világméretű szavazás végeredményét. Eddig kilencet mutattunk be a jelöltek közül, a tizedikért Európa legkeletibb felébe, egy tízmilliós metropoliszba kell elzarándokolnunk.

A Kreml és a Vörös tér

A Kreml és a Vörös tér 1990 óta élvezi az UNESCO világörökségi védelmét - elsőként az orosz építészeti remekművek közül. A védelem indokolt: Moszkva és Oroszország történelme, azaz a világ legnagyobb országának léte egybeforr a Kremllel. A Kreml első építtetőjeként Jurij Dolgorukij szuzdali fejedelmet tartják számon, aki 1156-ban alakított ki rezidenciát a Moszkva- és a Nyeglinnaja-folyók közti csücsökben, a Borovickij dombon. (A "kreml" szóval eredetileg az orosz városok fellegvárait jelölték.)

A Kreml faerődje a XIV. századig állt a folyóparti dombon, közben 1237-ben a mongol hódítók felégették és csak 1339-ben építették újjá tölgygerendákból. Az első, fehér terméskőből rakott falakat és tornyokat 1367-1368 között emelték, majd 1485-1495 között kiváló orosz és külföldi építészek tervei alapján teljesen átépítették az erődöt és a vörös téglafalakkal ekkor kapta meg jelenleg is ismert méreteit és formáját. A moszkvai hercegség megerősödésétől fogva az orosz állam uralkodói és az orosz ortodox egyház vezetői igazán ki sem mozdultak a Kreml falai közül.

A Kreml 28 hektáros, háromszög alakú területén több építészeti remekmű is található, a templomok és paloták együttese egyedülálló kulturális értéket képvisel. A délnyugati sarokban állnak a legrégebbiek, a moszkvai hercegség 1263-as megalapításától számítható az itt összpontosuló egyházi és világi hatalom. Az 1485-1495 között véglelegesített falakat öt kapu és 29 torony, illetve bástya tagolja, a saroktornyok alakjukkal és méretükkel is kiemelkednek ezek közül. A csipkézett tetejű fal 2,2 kilométer hosszú, a legalacsonyabb szakaszon is öt méter magas, míg van ahol eléri a 19 méteres magasságot is. Szélessége hasonlóképp változó: 3,5 és 6,5 méter között ingadozik.

A Kreml hatása nemcsak az orosz történelemre de az orosz építészetre is világosan kimutatható. Az itáliai reneszánsz mesterek előszeretettel dolgoztak a Kreml falain belül, a kezük nyomán keleti és nyugati hagyományok ötvöződtek lenyűgöző szépségben. A XV. század végére Moszkva és a Kreml az egységesülő orosz állam központjává vált, a cárok Bizánc és Róma örököseként tekintettek rá, miután Konstantinápoly 1453-as elestével az Ázsiával szomszédos európai végeken Moszkva maradt a kereszténység utolsó bástyája.

A XVIII. század elején a Moszkvától berzenkedő I. Péter cár elköltöztette a birodalom fővárosát Szentpétervárra, azonban a cári tradíciók egy része továbbra is Moszkvához kötődött: például itt koronázták meg ezután is az uralkodókat, és a Kreml maradt a hivatalos cári rezidencia egészen 1917-ig, az októberi szocialista forradalomig. A szovjet kormány ekkor állította vissza Moszkva fővárosi rangját, a Kreml pedig a kommunista párt főtitkárainak és a legmagasabb állami szerveknek lett otthona.

A nemzetközi kommunizmus jelképévé váló Kremlben nem fogták vissza magukat a cári Oroszországot mindenestől eltörölni akaró bolsevikek, több évszázados kolostorokat, templomokat és palotákat romboltak le, hogy 1961-ben felépülhessen a Kongresszusi palota. A területet 1955-ben nyitották meg a nagyközönség előtt, 1961 óta múzeumként is működik a Kreml. A hely története a Szovjetúnió összeomlásával vett újabb fordulatot, 1992-től az orosz föderáció elnöke - jelenleg Vlagyimir Putyin - a főnök a téglafalak közt.

A Kreml leghíresebb tornyai - a Pietro Antonio Solari tervezte Szpasszkaja- és Nyikolszkaja-tornyok - a Vörös térrel forrasztják egybe a Kremlt. A tér maga csaknem 75 ezer négyzetméteres és igen szoros egységben áll a Kremllel, illetve annak keleti falával. Gyakran hivatkoznak úgy rá, mint egész Oroszország központi terére, mivel Moszkva fő útjai innen sugároznak ki az ország minden irányába, hogy a városhatárokon kívül országutakká válva kössék össze a fővárost a végtelen orosz vidékkel. A tér nevében eredetileg nem a Kreml téglavöröse, vagy a kommunizmus szimbolikus színe jelenik meg, hanem a tér végében álló Blazsennij-székesegyház szépségét leíró jelző, a krasznaja - gyönyörű, vörös - szó második jelentése ment át a köztudatba és ragadt végül az egész térre.

A Vörös tér nem csak az oroszoké, szinte mindenkinek megvannak a maga élénk emlékei róla - akár járt már Moszkvában, akár nem. A jellegzetes kőborításon a szovjet állami ünnepeken felvonuló katonák, a lassú tempóban elvontatott hadászati rakéták, a fekete nyitott autóból seregszemlét tartó katonai vezetők, a tribünről integető főtitkárok, a hétköznapokon a Lenin-mauzóleum előtt kígyózó sorok, vagy akár a szovjet légvédelmet kijátszó német pilóta landoló Cessnája - valami biztosan bevillan, ha szóba kerül a világhatalmi központ.

Egyvalami még egész biztosan felrémlik: a tér déli végében magasodik Moszkva egyik jelképe, a Vaszilij Blazsennij-székesegyház, amit annak ellenére, hogy a falakon kívül áll, a Kreml részeként szoktak emlegetni. A jellegzetes, nyolc színes hagymakupolát hordozó templom az ortodox templomépítészet egyik - ha nem a - legcsodálatosabb remeke, amely Oroszország Európa és Ázsia között elfoglalt különleges pozícióját is szimbolizálja. Eredetileg egy templompáros egyik tagja volt, de "testvérét", az 1633-ban épült katedrálist az 1930-as évek egyházellenes viharai elsöpörték.

A tatárok felett aratott győzelem emlékére épült templom kompozícióját tekintve egyedülálló remekmű: az 57 méter magas sátortetős központi templomot nyolc kisebb, egymástól teljesen különböző, hagymakupolás templomocska veszi körül. A templomot Posztnyik Jakovlev tervezte, a legenda szerint IV. "Rettegett" Iván megvakíttatta a mestert, hogy soha, sehol máshol ne épülhessen még egy ilyen gyönyörű templom. Igaz, vagy sem a legenda, a páratlan épület most a világ új hét csodája közé emelkedhet.