Mintegy harminc méterrel lökte délnyugati irányba Szumátra szigetét a vasárnapi 9-es erősségű földrengés, aminek az Indiai-óceánon és a Dél-Kínai-tengeren végigvonuló szökőárja emberek tízezreit sodorta el, írja a Los Angeles Times. Stuart Sipkin, az amerikai szeizmológiai tájékoztató szolgálat kutatója egyetértett azzal, hogy szigetek elmozdulhattak helyükről, ő azonban úgy véli, hogy a mozgás nem vízszintes, hanem függőleges irányú lehetett, a szigetek jobban kiemelkedtek a tengerből, miután az indiai kéreglemez a burmai kéreglemez alá csúszott, s ez utóbbi megemelkedett.

A Föld is megrezzent

A hatalmas erejű földrengés következtében közel ezer kilométer hosszú repedés keletkezett a Szumátrától északkeletre fekvő, geológiailag különösen aktív indiai-óceáni tengerfenéken.

A kutatók a Föld mozgásában észlelt "rezdülések" alapján feltételezik azt is, hogy a földrengéskor felszabaduló kolosszális energia még bolygónkat is megingathatta keringési pályáján. "A Föld egy kicsit imbolyoghatott, de nem fog a feje tetejére állni" - magyarázta Kerry Sieh, a California Institute of Technology geológusa.

A vasárnapi földmozgás az 1964-es alaszkai földrengés óta a legnagyobb volt, az Indiai-óceánon pedig a tudományos emlékezet óta ez volt az első, ami úgynevezett cunamit, azaz szökőárhullámot okozott.

Cunamit általában földrengés okoz, de előfordult, hogy meteor, vagy mélytengeri földcsuszamlás indította meg a partra érve pusztító erejű hullámzást.

Gyors és nem áll meg

Pedig a szökőárhullám a nyílt tengeren még egy csónakosnak sem tűnik fel, annak ellenére, hogy egy látványos hullámokat kavaró viharnál sokkal nagyobb pusztításra képes.

A cunami esetében ugyanis az egész víztömeg, a tenger fenekétől a víz felszínéig mozgásba lendül, míg egy vihar esetében csak a víz felső részét kavarja fel a szél. Minél mélyebb a víz, annál erősebb és gyorsabb a cunami, ami elérheti az óránkénti 800 kilométeres sebességet is, és hatalmas távolságokra képes eljutni. Az 1960-ban bekövetkezett földrengés Chilénél Japán partjainál is szedett áldozatokat.

Nem figyeltek rá

A cunami akkor válik veszélyesség, amikor partot ér, a sekély víz ugyan lelassítja mozgását, de a felszabaduló mozgási energia a hullámok méretét növeli óriásira, a partot érő árhullám akár a harminc méter magasságot is elérheti. A rengeteg halálos áldozat a visszavonuló víz szívó hatása okozta, emberek ezreit rántva a tengerbe.

A Los Angeles Timesnak nyilatkozó szakértő szerint az alatt a két óra alatt, ami a földrengés és a szökőár első partot érése között telt el, figyelmeztetni lehetett volna az embereket a közelgő veszélyre. Costas Synolakis, a Dél-Kaliforniai Egyetem szakértője a lapnak elmondta, a térségben sajknos eddig nem vették elég komolyan a cunami jelentette veszélyt, mint például a Csendes-óceánon, ahol már létezik a szökőárhullámot figyelő szolgálat.