Két amerikai központ percekkel a földrengés után tudott a közelgő szökőárról, ám a katasztrófa sújtotta országokban nem működött riasztási központ.
Több mint ötven éve figyelnek
"Megtettünk mindent, hogy figyelmeztessük az ázsiai nemzeteket a cunami veszélyére" - jelentette ki Charles McCreery, a honolului Csendes-óceáni Cunami Riasztási Központ munkatársa a francia hírügynökségnek.
A természeti jelenségről bővebben >>>
A központ, amit 1949-ben állították fel, miután egy szökőár 159 halálos áldozatot szedett a Hawaii-szigeteken, már pár perccel a szumátrai földrengés után tudott a két óra alatt partot érő cunamiról.
Mivel az érintett térségben nincs a riasztáshoz megfelelő rendszer, ezért az amerikai kutatók az érintett országok amerikai nagykövetségeit kezdték el telefonon figyelmeztetni a közelgő veszélyre - mindhiába.
Elég idő lett volna
"Elég idő volt a földrengés és a szökőár partot érése között ahhoz, hogy számos életet megmenthessünk, ha a megfelelő eszközök rendelkezésre álltak volna" - nyilatkozta Kend Hudnut, az amerikai földtani intézet kutatója az AFP-nek.
Hudnut szerint a térség lakóit azért is érte váratlanul a katasztrófa, mert ilyen jelenség legutoljára 1883-ban fordult elő az Indiai-óceánon, olyan pedig 1509 óta nem fordult elő, hogy több mint egy országban okozzon kárt.
A szökőár valós veszély a tengerparton
Más cunamijelző központ is működik a Csendes-óceán térségében. Alaszkában 1967-ben, három évvel azután alapítottak ilyen intézetet, hogy 122 áldozatot szedett a szökőár.
Az amerikai riasztási központok az adataikat az ugyancsak az Egyesült Államok által működtetett Adatgyűjtő Bója Központból szerzik, amely az óceánon terjedő hullámokat méri.
Amerikai szakértők szerint manapság, amikor ennyire megnövekedett a nemzetközi turizmus mértéke, a tengerparti hatóságoknak tudniuk kéne, mekkora veszélyt jelentenek a földrengések és a szökőárak, és ha ilyenek bekövetkeznek, azzal is tisztában kellene lenniük, mi a teendő.