Márciusban csúcs volt, vagyis összeült az EU legerősebb szervezete, a tagállamok első embereit tömörítő tanács. Az unió napi ügyei ugyan nem itt dőlnek el, de az egész rendszer működése szempontjából itt játsszák le a legfontosabb meccseket. A miniszterelnökök és elnökök brüsszeli megbeszélése 1996 óta először kezdődött úgy, hogy nem volt valami súlyos megoldatlan konfliktus a levegőben. Több mint tíz évig tartott a különböző reformok időszaka, amikor a vita arról szólt, hogyan működjön az EU. Miben legyen kompetens, melyik szervezetének mekkora hatalma legyen, és ami a legégetőbb volt: melyik országnak hány szavazata, képviselője, biztosa legyen. Hol alkotmányoztak, hol a bővítés okozott konfliktusokat. Mivel az úgynevezett lisszaboni reformszerződést elfogadták végre a legutóbbi csúcson, az alkotmány helyébe lépő megállapodás a következő évekre rendezni látszik a szervezet belső működését. Az aktuális költségvetési ciklusnak is még csak az eleje van, most azon sem kellett vitatkozni, hogy ki mennyit fizessen vagy kapjon.

A nagy zöld utópia

Hosszú évek után először ültek tehát úgy le Európa első emberei, hogy nem az unió működéséről, hanem értelméről vitatkozhattak. Végre nem az volt a kérdés, hogyan működjék a szervezet, hanem az, hogy mi értelme van ennek a nehezen kialkudott nagy rendszernek.

A találkozón a legtöbbet az energiáról beszéltek: áramról, gázról, olajról és a környezetvédelemről. Az ezekkel kapcsolatos problémáknak van praktikus napi jelentősége is, ám szorosan összefügg a nagy kérdéssel is: mi legyen Európával? A kontinens nagy dilemmája ugyanis arról szól, hogy a világon egyedülállóan erős szociális gondoskodás mellett hogyan lehet tartani a versenyt a hatékonyabb USA-val vagy az olcsóbb és elképesztő tempóban fejlődő ázsiai országokkal.

Európa nem akar kényelmetlenebbül élni, ezért úgy tűnik, hogy a kibontakozás nem a jóléti rendszerek leépítésének irányába megy, bár ezekre is akad bőven példa szerte a kontinensen. Az igazi megváltást azonban Európa az eszétől várja, miközben világmegváltó szerepben is szívesen tetszelegne. A cél, hogy Európa találja ki az új energiaforrások használatának gazdaságos módját és ezzel párhuzamosan a környezetbarát módszerek elterjesztését.

A megoldást természetesen nem a politikusok találják meg, ők csak olyan, egész Európára érvényes szabályokat hoznak, amelyek rákényszerítik az itteni tudósokat és vállalatokat, hogy ebben az irányban gondolkodjanak. Ez praktikus napi érdek is, hogy Európa ne függjön elveire fittyet hányó rezsimektől és ne kelljen egyre több pénzét nekik adnia.

A szabályokat az Európai Bizottság már lefektette, és a márciusi csúcson ugyan vitatkozni kezdtek már a részletekről, de a 3 x 20 becenevű nagy terv szükségességét alapjában nem támadták meg. A nagy terv lényege a következő: 2020-ig 20 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását (az 1990-es szinthez képest); 2020-ig a tagállamok energiaszükségleteik 20 százalékát megújuló energiából fedezik (tehát nem olajból, gázból, szénből vagy urániumból); illetve 2020-ra a közlekedés üzemanyagigényének 10 százalékát bioüzemanyagból fedezik.

Természetesen az EU nem volna EU, ha a megvalósítás nem kedvezményekkel és trükkök százaival valósulna meg. Például a szegényeknek kevésbé kell visszafogniuk magukat, mint a gazdagoknak, lesznek levásárolható kvóták (például az is számít, ha egy ország nem teljesíti vállalásait, viszont egy másik országban végzett beruházásával a kívánt mértékben hozzájárul a célokhoz) stb. Ezekről már el is kezdődött az ádáz vita, ám a lényeg, hogy a nagy 2020-as célok teljesítését most úgy tűnik, hogy a tagállamok komolyan akarják. Ha minden jól megy, akkor 2009 közepére minden részletben megegyeznek, és elindulhat az európai energiarendszer grandiózus átalakítása. Ha az utópia működik, akkor a világ majd csodájára jár, megveszi az ötleteket, és a Föld sem fog örökké csak melegedni, és rengeteg - eddig mondjuk orosz gázra költött - pénz marad a kontinensen

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök egy saját javaslattal is előállt a csúcson. Azt mondta, hogy legyen egy összeurópai pénzügyi felügyelet, olyasmi mint a magyar PSZÁF, csak az egész kontinensen legyen hatásköre. Azt európai pénzügyesek már korábban is javasolták, hogy legyen valami erősebb kontroll, mert egy amerikai hitelválsághoz hasonló krach nagyon nehezen lenne kezelhető Európában. Itt ugyanis a több országban is szolgáltató bankokat továbbra is nemzeti hatóságok felügyelik, és ez megnehezíti a válságkezelés és ellenőrzés lehetőségét.

Brüsszel könyörög Szerbiának

Miközben a különböző csatlakozási körökben óriási viták mentek azon, hogy ki mikor és milyen feltételekkel léphet be, eljött az idő, amikor egy országnak szinte könyörögnek az európai politikusok, hogy akarják már az integrációt. Az EU alapötlete onnan jött, hogy ne legyen több német-francia háború, mert az a 20. században kétszer is tönkre vágta a kontinenst. Most az a cél, hogy ne legyen a Balkánon újabb háború. Miután a legtöbb EU-állam elismerte Koszovót, ráadásul még 2000 rendőrt is odaküldtek, Szerbiában erősen csökkent a közösség népszerűsége. Az év eleji szerb elnökválasztásba már beleszólt komolyan az EU, azzal, hogy a győztes, kevésbé nacionalista Tadicot támogatta. Most a közelgő parlamenti választásokat is befolyásolni szeretnék. Az a terv, hogy megadják a szerbeknek az európai vízummentességet, és ezzel is megértetik velük, hogyha a mérsékelt és nyugatos pártokra szavaznak, akkor belátható időn belül akár EU-tagok is lehetnek: euróval, munkavállalással, segélyekkel, mindennel. A szerbek viszont kéretik magukat, márciusban a kormány például arról szavazott, hogy Koszovó miatt függesszenek-e fel minden együttműködést az unióval. Végül ezt nem szavazták meg. Európa így továbbra is győzködheti a szerbeket, bár Hollandia és Belgium még megvétózhatja a vízumot, a háborús bűnösök rejtegetése miatt.

Felgyorsult a horvát csatlakozási folyamat is, ám itt minden pont fordítva történik: ebben az esetben a horvátoknak kellett nagyokat engedniük. Egyrészt a horvát parlament visszavonta az Adriára kiadott halászati tilalmat, ami miatt Szlovénia és Olaszország az elmúlt hónapokban sikeresen lassította a horvát csatlakozási tárgyalásokat. Másrészt a horvát miniszterelnök megígérte a Hágai Nemzetközi Törvényszék új főügyészének, hogy mindenben együttműködnek a háborús bűnösök ügyeinek feltárásában. A két nagy engedmény meg is hozta a gyors eredményt. Míg januárban Brüsszelben azzal riogattak, hogy még évekig húzódhat a csatlakozás, addig most már arról van szó, hogy egy éven belül lezárják az összes fejezetet, és így akár már 2009 végére beléphetnek a horvátok.

Macedónia is kapott kárpótlást azért, mert a görögök Bukarestben megfúrták a NATO-csatlakozásukat. Ígéretet kaptak, hogy még az idén megkezdődnek velük a csatlakozási tárgyalások.

Úgy tűnik, hogy összejöhet az intézményes EU-orosz együttműködés is. Lengyelország eddig megvétózta a régóta húzódó stratégiai szerződések előkészítését, mert Oroszország kitiltotta a lengyel húst területéről. Moszkva visszavonta a határozatot, a lengyelek pedig elálltak a vétótól, és ezek után várhatóan a másik vétózó, a kis Litvánia sem lesz képes egyedül visszatartani az uniót a nagy EU-orosz tárgyalások megkezdésétől.

Tibet miatt az összes EU-szerv beszólt Kínának, ám az olimpia bojkottjáról még rendes vita sem kezdődött. Több európai vezető viszont úgy döntött, hogy hiába van meghívója, nem mennek el a pekingi játékok augusztusi nyitóünnepségére. Elsőként Sarkozy francia elnök állt elő ezzel, azóta sokan csatlakoztak hozzá, például Angela Merkel német kancellár, a lenygel és a cseh elnök és az Európai Parlament elnöke is. Az egyetlen komoly európai vezető, aki biztosan ott lesz Pekingben, az Gordon Brown brit miniszterelnök. Igaz, áprilisban már annyiban változtatott eredeti álláspontján, hogy a megnyitóra ő sem megy, csak a záróünnepséget nézi meg. A következő olimpia ugyanis Londonban lesz, és Brown semmiképpen sem akarja, hogy egy mostani konfliktus beárnyékolja a 2012-es játékokat. Feddő nyilatkozatai ellenére az Európai Bizottság sem szankcionálta Pekinget, sőt, májusban komoly delegációt küldenek oda az együttműködés mélyítésére.

A szerb belpolitikán kívül a török közéletbe szólt bele márciusban komolyan az EU. A török legfelsőbb bíróság eljárást indított a kormánypárt ellen, miután a kormány engedélyezte a fejkendő viselését az egyetemeken. A per kezdeményezői szerint a párt megsértette ezzel a szekuláris alkotmányt, így be kell tiltani. A török parlamentben elsöprő többséggel kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja ugyan iszlamista mozgalmakból nőtt ki, de mára az EU legjobb török barátjává és a liberális gazdaságpolitika fő képviselőjévé vált, és Brüsszel minden követ megmozgat, hogy ne tiltsák be.

Sikerült rendezni Brüsszelnek a vitáját az USA-val is, így már a vízummentességről Washingtonnal előszerződéseket kötő kelet-európaiak sem számítanak árulónak. A megállapodás szerint az újak külön-külön egyeztethetnek az USA-val arról, hogy a vízummentességért cserébe milyen adatokat adnak át kiutazni vágyó polgáraikról, de a tárgyalásokon harmadik félként az Európai Bizottság képviselői is ott lehetnek. A különalkukat még februárban Csehország kezdte, azóta Magyarország is aláírt egy hasonló szerződést az USA-val. Ha minden jól megy, akkor az év végére már csak a lengyeleknek kell majd vízum Amerikába.

Nagy brit-francia egymásra találás

Az unión belüli leglátványosabb barátkozást Gordon Brown brit miniszterelnök és Nicolas Sarkozy francia elnök mutatták be márciusban, Londonban. A két ország között az elmúlt évtizedekben nem volt felhőtlen a viszony, a francia-német szövetség számított legendásan erősnek inkább. 12 éve nem járt francia államfő a brit kormányfőnél, most viszont megállapodtak, hogy ezentúl évente kétszer is találkoznak. Katonai együttműködésről is döntöttek, továbbá kijelentették, hogy ezúttal közösen lépnek fel számos ügyben az unión belül. Gordon Brown arról beszélt, hogy az „entente cordiale” helyébe az „entente amicale” léphet. (Előbbi szívélyes szövetséget jelent, és magyarul antant-szerződésnek nevezik, ez volt az, amit az első világháború előtt kötöttek. Utóbbi már baráti szerződést jelent, vagyis Brown szerint most még jobb a viszony, mint az előző század fordulóján volt.) Hogy a nagy összeborulás valóban megváltoztatja-e az európai szövetségi rendszert és tényleg a németek térvesztésével jár-e, az csak évek múltán dőlhet el, a kezdőlépést viszont megtették.

Bulgária büntetésben

Jellemző fenyegetése Brüsszelnek, hogy ha egy tagállam nem teljesíti az elvárásokat, akkor majd nem kapja meg a pénzét. Ezt csak nagyon ritkán váltják be, Bulgária esetében viszont idén megtették, néhány komolyabb mezőgazdasági támogatást befagyasztásával. A szervezett bűnözés és a korrupció olyan szinten átjárja az államot, hogy Barroso, a bizottság elnöke szokatlanul durván megfeddte Szófiában az egész bolgár kormányt és további pénzmegvonásokkal is fenyegetett. A bizottságra inkább a diplomatikus, szóvirágok közé bújtatott szemöldökráncolás a jellemző, ha egyes kormányokról van szó. Barroso márciusi bulgáriai útján viszont a brüsszeli diplomaták egyáltalán nem köntörfalaztak, hanem kimondták, hogy ez így nem mehet tovább.

Még az egységért

Ahogy e sorozaton keresztül is látszik, hónapról-hónapra egyre több szabály erősíti az európai államok összekovácsolását. A leglátványosabb márciusi változás, hogy a schengeni övezethez decemberben csatlakozott államok légi közlekedése is bekapcsolódott a szövetségbe, vagyis útlevél-ellenőrzés és vámvizsgálat nélkül lehet repülni Magyarországról is bárhova az unióba. Az autós határátkelők megnyitásához képest ez azért késett, mert a nagy repterek kérésére meg kellett várni a tavaszi menetrend bevezetését, hogy az új schengeni országokból érkező gépeket gond nélkül átirányíthassák a zöld folyosós terminálokra.

Nagyon látványos változást hozhat az EU és az USA megállapodása a repülés liberalizációjáról. Eddig csak meghatározott, államközi egyezménnyel engedélyezett légitársaságok repkedhettek a két kontinens között, mostantól viszont bármely, az EU-ban vagy az USA-ban bejegyzett társaság leszállhat a másik területén. Akár fapadosok is közlekedhetnek majd az óceán felett. Már idén 8 százalékos forgalomnövekedést várnak a szerződéstől, nyáron csak Londonból naponta 16 géppel több megy Amerikába, mint tavaly.

Az Európai Parlament elfogadta az egységes légibiztonsági rendszert is. Ha a tagállamok kormányai is rábólintanak, akkor néhány éven belül az EU területén minden repülőtéren egyforma szabályok szerint vizsgálják majd át a csomagokat és az utasokat. Az EP ahhoz is hozzájárult, hogy a gépeken fegyveres biztonsági őrök legyenek, mint az amerikai gépeken, ahol légi marsalloknak hívják őket. Az viszont még nem világos, hogy őket kik fizessék és milyen járatokon szolgáljanak.

A legkomolyabb Magyarországot is érintő belső vita az agrárminisztereket brüsszeli találkozóján volt. A bizottság hamarosan módosítani akar a mezőgazdasági támogatások kifizetésén, de a változtatások közül egyet nagyon nem akar Magyarország: azt, hogy bizonyos birtokméret felett ne lehessen ugyanakkora hektáronkénti támogatásokat felvenni, mint most. A „capping” névre keresztelt rendelkezés mellett érvelők kedvenc példája, hogy Nagy-Britanniában például az angol királynő veszi fel az egyik legnagyobb EU-s agrártámogatást, mert olyan sok földje van. Magyarország, Csehország, Szlovákia és Németország viszont a szövetkezeteivel érvel: ezeknek adott esetben sok kistulajdonosa van, akiket nem kéne azért büntetni, mert közösen művelik földjeiket. A magyarok azzal is érveltek, hogy majd a nagy agrárcégeket kamuból felosztják sok kicsire, a támogatás így nem csökken, de a papírmunka sokszorosára nő. A vitát még nem zárták le, de a magyarok esélyei legfeljebb közepesek. A németek ugyanis várhatóan nem emelnének vétót a teljes reform ellen csak a capping miatt, a csehekkel és a szlovákokkal pedig kevesek vagyunk.

Választások

Márciusban Spanyolországban tartottak parlamenti választásokat. Győztek az ez eddig is kormányzó szocialisták, ismét Zapatero alakíthat kormányt.

Az egyes tagállamok belpolitikai változásai miatt fogyatkoznak a bizottság tagjai. Markosz Kyprianou ciprusi egészségügyi biztos lemondott, mert hazament külügyminiszternek az új kormányba. Az olasz biztos, az igazságügyekért felelős Franco Frattini pedig négyhetes fizetés nélküli szabadságot vett ki, hogy otthon kampányolhasson Berlusconinak. A biztosok mandátuma 2009 nyarán jár le, és sokan aggódnak, hogy mivel mindenki állást keres és helyezkedik, fokozatosan megbénul az unió kormányának is nevezett szervezet.