Két hónapnyi hallgatás után programot hirdetett Ségolène Royal, a francia szocialisták elnökjelöltje. Roayal tízezer rajnongója előtt tartott beszédében energikusnak és elszántnak tűnt, írja tudósításában az International Herald Tribune (IHT).

A száz pontba sűrített program klasszikus szocialista ígérethalmaz. Bár a gazdasági elemzők és a jobboldali elnökjelölt, Nicolas Sarkozy is a francia munkapiac rugalmatlanságát látják a gazdasági problémák fő okának, Royal mégis az 1500 eurós minimálbér és az egyetemisták garantált munkához jutásának ígéretével akarja magához csábítani a választókat.

Royal programjából nem maradtak ki a szocialista párton belüli kampány időszakából származó zavaros, populista ígéretek sem, így például immár hivatalos választási programjában is azt ajánlja, hogy a fiatalkorú bűnözőket katonai jellegű kiképző/átnevelő iskolákba küldjék. Legalább ennyire populista, ráadásul alkotmányjogilag is megalapozatlan ígéret, hogy polgári esküdtszékek bírálhatnák felül a politikai döntéseket – ezek működésétől a politika bázisdemokratikus átalakítását várja Royal.

A száz pont legjava alapján Royal igazi baloldali populista. Kampányában ígéretet tett rá, hogy a munkabérek helyett a tőkét adóztatná, a vállalatok például annak függvényében fizetnének több adót, hogy többet költenek-e részvényeseik osztalékára, mint a munkahelyteremtésre.

Nehezen teljesíthető és költséges ígéretnek tűnik az is, hogy az egyetemisták végzés után garantáltan munkához juthatnak, vagy ha mégsem, hathónapos továbbképzést kaphatnak az államtól. Ráadásul Royal ingyenes fogamzásgátlást és 10 000 eurós kamatmentes hitelt ígér a fiataloknak.

Royal elképzelései szerint az állam az irányításával megint béralkura kényszerítené a munkaadókat, és felszámolná a kisvállalkozások rugalmas munkaügyi szabályozását, még kötöttebbé téve az amúgy is agyonszabályozott – és a szakértők szerint ezért okszerűen magas munkanélküliséget generáló – munkaerőpiacot.

Pénzügyi körökben nem túl népszerű elképzeléseit ráadásul Franciaország uniós politikájára is kiterjesztené, így például azért harcolna, hogy az Európai Központi Bank ne csak az inflációt, hanem a munkaerőpiac és a növekedés szempontjait is figyelembe vegye kamatpolitikájában.