A budapesti öttusa-világbajnokság negyedik versenynapján nagy csalódást okoztak a magyarok, a világbajnok Balogh Gábor - megdöbbentően gyenge vívással - a huszonharmadik helyen végzett. A címvédő Horváth Viktor érmes lehetett volna, de sérült lába nem bírta, így az első ezres kör után ki kellett állnia. Horváth olimpiai szereplése is veszélybe került, ha sokat ki kell hagynia.
Azok után, ahogyan indult a budapesti öttusa világbajnokság vasárnapi versenynapja - éjjel elfolyt az uszoda 800 köbméternyi vize -, nem lehetett csodálkozni, hogy a férfi szakág meglehetősen balszerencsésen érem nélkül maradt.
Miután a csapat negyedik lett, Fülep Sándor pedig hetedik, okkal volt csalódott az a kétezer néző, aki ünnepelni vágyott, bár az első nap után már talán sejteni lehetett, hogy a kilenc évvel ezelőtti sikerek most elérhetetlenek lesznek.
A szakemberek és a közönség egyaránt csalódott volt, talán Kamuti Jenő, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára fogalmazta meg legjobban az általános hangulatot.
“Nagyon sokat dolgoztak a szervezők, mindent kiadtak magukból, túlléptek az uszoda megrepedésén is, mégis vegyes érzésekkel távozom, mert nem volt feledhetetlen hangulat, olyan, mint a Margitszigeten, de a jó hangulathoz sikerek kellenek. Akkor voltak aranyak, szinte számolatlanul, ez itt most hiányzott.”
A szervezőbizottság elnöke, a korábbi kapitány, Pécsi Gábor annyit tett ehhez hozzá, hogy nem is emlékszik rá, mikor maradt érem nélkül a férfi szakág egy világbajnokságon, és erre gondolni sem mertek az előzetes jóslásoknál. “Érem nélkül nem az igazi az élmény” - összegzett.
A sportág korábbi nagyjai a lelki terhet emelték ki, az első olimpiai bajnok Benedek Gábor szerint a túl nagy nyomás megbénította a magyarokat, nem készültek fel kellőképpen rá.
Pedig még a lengyelek olimpiai bajnoka, Peciak is úgy vélte, hogy a legnagyobb győzelmi esélye Balogh Gábornak van. A magyar szövetségi kapitány, Pálvölgyi Miklós feltétlenül a dobogóra várta, mert a rutinja és a képességei alapján nem is lehet máshol helye, ehelyett aztán az olimpiai második versenyző hatalmasat borult.
Jóllehet nem lőtt rosszul, a hatodik helyen állt, utána azonban úgy állt a páston, hogy fakanállal is megszúrta volna egy háziasszony. Begörcsölt, nem szúrt, várt, de nem volt a ritmusának mozgása, roppant bizonytalanul mozgott a páston.
“Nagyon homály vagyok ma” - ismételgette dühösen, egyszersmind kiábrándultan, de arra senki sem számított, hogy tizenegy győzelemmel az utolsó lesz a második tusában. Vagyis nemhogy az ellenfelektől pontot vett volna el, inkább még könnyen adott nekik. A vívás felénél nyilván még nagyobb lett rajta a nyomás, hiszen a csapatversenyben az ő eredményei számítottak, és a többiekért is kellett volna harcolnia, legalább őket ne büntesse. Ehelyett inkább a lelki feladást lehetett érezni. Páran azt mondták, a testbeszéde mindennél többet árult el róla.
“Nincs jobb szó rá, megalázó volt, amit láttunk tőle” - mondta teljesítményéről Pálvölgyi, aki csak kereste a szavakat. Beszélt a versenyzőjével a kínos eredmény láttán, de nem szúrta le, inkább lelket öntött bele.
Balogh a verseny után úgy nyilatkozott, hogy eddig életében kétszer nem tudott ráhangolódni egy versenyre - az első egy varsói vb volt, ott is csak lézengett -, és nagyon sajnálja, hogy ez volt a második.
“Nem tudtam versenyhangulatban kerülni” - lihegte a futás után, de arra nem tért ki, egy hazai rendezésű versenynél hogyan fordulhat ez elő. Megerősítette, az olimpia az utolsó versenye lesz, de a látottak után egyáltalán nem biztos, hogy lehetőséget kap Pekingben. (Rajta kívül még négy magyar kvótaszerző van, de csak ketten indulhatnak.)
Még akkor is, ha az egész mezőnyben az öt legjobb képességű versenyző közt van. Ezen a vasárnapon semmi sem jött össze neki.
A tavalyi világ- és Európa-bajnok Horváth Viktor csak fokozta az elkeseredettséget. Ő ugyanis a lovaglás előtt a hetedik volt, majd négy helyet előrelépett, az úszásban még egyet, így a második helyről kezdhette a futást. A lába viszont nem bírta a megterhelést.
Már előző este egy fekete kötéssel a vádliján sétált, cipőt nem is húzott, csak papucsban járkált. Még a pénteki selejtezőben sérült meg, utána masszírozták, amennyire csak lehet, kezelték, és úgy látszott rendbejött, de az első kétszáz méter után darabossá vált a mozgása, sorra hagyták le ellenfelei, még azok is, akik gyengébb futók nála.
Még vagy ezret futott, amikor “üvöltött a kapitány, hagyjam abba, nincs értelme folytatni” - emlékezett vissza. Pálvölgyi akkor érezte, hogy tarthatatlanná vált a helyzet, és nem akarta kockáztatni, hogy hatvannyolc nappal az olimpia előtt kérdésessé váljon részvétele.
Horváth vádliját Kator doktor azonnal kezelésbe vette, külsőleg nem volt semmi baja, de félóra elteltével is csak bicegett, egyre biztosabbá vált izomszakadása. Kiállásával a biztosnak látszó bronzérem is elveszett, mert a fehéroroszok beelőzték a mieinket.
A csapattagok közt sem volt egyértelmű, miért adta fel, egyikük ellenérzésekkel fogadta - abban bízott, ha bebotorkál, akkor megvan az érem -, este viszont megbékülhetnek. Különösen, ha igaz, hogy még a köröm is lejött lábujjáról az erőlködéstől.
Felépülése akár hat hetet is igénybe vehet, ezzel pedig igencsak kockázatossá válik nevezni az olimpiára. Ha viszont gyorsan gyógyul, a helye megfellebezhetetlennek látszik.
Eredmények:
Egyéni, világbajnok: Ilja Frolov (Oroszország) 5796 pont (lövészet: 186 kör/1168 pont, vívás: 23 győzelem/12 vereség/952 pont, lovaglás: 1144 pont, úszás: 2:00.46 perc/1356 pont, futás: 9:16.92 perc/1176 pont) 2. David Svoboda (Csehország) 5652 (189/1204, 18/17/832, 1128, 2:01.79/1340, 9:23.86/1148) 3. Jahor Lapo (Fehéroroszország) 5612 (184/1144, 21/14/904, 1116, 2:02.33/1332, 9:31.54/1116) ...7. Fülep Sándor 5512 (190/1216, 15/20/760, 1144, 2:02.57/1332, 9:45.47/1060) ...19. Marosi Ádám 5404 (183/1132, 13/22/712, 1112, 1:58.73/1376, 9:42.16/1072) ...23. Balogh Gábor 5344 (185/1156, 11/24/664, 1172, 2:06.41/1284, 9:43.96/1068) ...36. Horváth Viktor 4512 (181/1108, 21/14/904, 1168, 2:02.54/1332, - )
Csapat, világbajnok: Oroszország (Ilja Frolov, Andrej Mojszejev, Alekszej Turkin) 16596 pont 2. Ukrajna (Dmitro Kirpuljanszkij, Jevgenyij Borkin, Pavlo Tyimoscsenko) 16100 3. Fehéroroszország (Jahor Lapo, Nihail Prokopenko, Dmitrij Meljah) 15340 4. Magyarország (Horváth Viktor, Marosi Ádám, Balogh Gábor) 15260