Azt hitték, megmozdítani sem lehet majd, mégis kiesett az első meccsén a 215 kilós guami cselgáncsos, Ricardo Blas jr. Az olimpia legsúlyosabb egyénisége azt remélte, országa első érmét szerezheti.
Húsz évvel édesapja után ifjabb Ricardo Blas is tatamira lépett az olimpia cselgáncsversenyén. Az idősebb Blas Szöulban óceániai bajnokként már az első fordulóban kiesett az amerikai Steve Cohen elleni meccsén. A plusz százkilósok között indult 21 éves fiának nem sikerült felülmúlnia őt, Pekingben neki is csak egy meccs jutott, a grúz Lasa Gujedzsani ellen. A grúz némi nehézségek árán földhöz csapta ellenfelét.
A fiú azzal vonta magára a figyelmet már a versenyek előtt, hogy 215 kilójával a legsúlyosabb olimpikon lett. Blas hatszor akkora, mint a legkisebb induló, az ausztrál műugró Melissa Wu. Blas eleve kétszáz kilós volt, de az olimpia előtt úgy gondolta, felszed még néhányat. Evett, amit látott, marhát, csirkét, különösebb koncepció nélkül.
A cselgáncsos arról álmodott, hogy ő szerezheti az Egyesült Államokhoz tartozó 160 ezres Csendes-óceániai sziget első olimpiai érmét. A rajt előtt úgy vélekedett, képes is lehet erre. Mások is a titkos esélyesek közé sorolták, többek között azért, mert első ellenfelénél is kétszer súlyosabb volt.
Az ötéves kora óta dzsúdózó Blasnak nem mindig volt ekkora önbizalma, mindig nagyobb volt a kortársainál, ezért csúfolták. A sport, amit a szigeten legendának számító édesapja hatására kezdett művelni, segített neki abban, hogy legyőzze gátlásait.
Ha az érem nem is jött össze Pekingben, az a dicsőség neki jutott, hogy vihette az ország zászlaját az olimpiai megnyitón. Ehhez szintén lehetett köze a papának: az idősebb Blas a guami olimpiai bizottság elnöke.