Doppinggyanú ide vagy oda, hangulatosan indultak az olimpiai úszóversenyek, hiszen a legelso, vasmacskák számára rendezett előfutam győztese a horvát Roki lett férfi 400 vegyesen. Cseh László olyan blazírtan magabiztos volt, hogy erős kezdés után majdnem elaludt a medencében, ami jó jel, mármint, hogy ezzel együtt is második helyen jutott döntőbe. A második helyből önmagában persze nem szabad arra következtetni, hogy feltétlenül esélye lenne az ezüstre a legyőzhetetlen Phelps mögött. Lochte, a másik amcsi ugyanis viccelődve nyerte az előfutamát, úgy, hogy a hajrában csintalanul fröcskölt és Maksa Zoltán-verseket olvasott fel a lihegő ellenfeleknek.

A szupermeglepetés viszont Kis Gergő volt. Egy ilyen doppingolimpián az ember eleve jobban megbecsül egy erős állkapcsú izompacsirták mögötti pontszerző helyezést valami vékonyabb alaktól. Kis frankón kezdett, mellen jól visszaesett, ahogy kell, aztán viszont világszínvonalú gyorshajrát mutatott be, és gigantikus egyéni csúccsal - 4:10.66 - ötödik helyen jutott döntőbe.

Dara Eszteren örvendeztem, Gercsák, Jakabos, Hosszú, Gyurta és Bodor láttán meg azon az elképesztően eredeti felismerésemen hümmögtem, hogy a mai cáparuhás-növekedésihormonos világban nemhogy nem vagyunk májer úszónemzet, de nagy országos csúcsokkal sem jutunk még köakzépdöntőbe se gyakran. Annál jobban lehet örülni egy-egy döntős helynek, no meg annak, hogy a magyar csajoknak talán nincsen 52-es lába meg neandervölgyi homlokkiképzése. Ja, és a nap másik pompás híre, hogy 100 férfi mellen Máté Hunor príma osztrák csúccsal - ami magyar csúcs is lenne bőven - jutott tovább.