Az olimpiai címvédő férfi vízilabda-válogatott utolsó nyilvános edzését tartotta szerdán a Margit-szigeten. A csapat Balatonfűzfőre vonul, mert nyugalomra van szüksége.

„Itt is begyakorolhatnánk a pekingi figurákat, mert ha látják is az újságírók, úgysem mond nekik sokat, de az energiánk jelentős része a tájékoztatásra menne el, nekünk pedig a győzelem a cél, nem a nyilatkozgatás” – mondta Kemény Dénes kapitány, aki mindkét olimpián győzelemre vezette a csapatot. Sorozatban háromszor ez még senkinek nem sikerült, az ötvennégy éves szakember lehet az első.

Azt korábban elismerte, a harmadik olimpiájának fut neki a legnehezebb helyzetből, Kínában az önbizalom mellett vér is kell a sikerhez.

Kifejtette, továbbra is elsősorban aranycentrikusak, és a júliusi Európa-bajnokság egyik legfőbb tanulsága az volt számára, hogy szűkült a különbség köztünk és az elmúlt négy évben hétszer győztes szerbek közt. Örült a bronzéremnek, még ha mindenhová győzni mennek is, de nem hiszi, hogy egy arany sokkal jobb ajánlólevél lett volna az olimpiára.

„Több esélyünk van az olimpián, mint egy éve lett volna. Két vagy három csapat egyenlő sansszal pályázik a végső sikerre, és most már nyugodtam mondhatom, bárkit meg tudunk verni akkor is, ha kicsattanó erőben van. Az elmúlt években erre csak akkor lett volna módunk, ha a nagy rivális esetleg gyengébb teljesítményt nyújt. Azt hiszem, most már az eredmények rajtunk múlnak, ha kikapunk, nem lehet magunkat felmenteni, mert legalább olyan erősek vagyunk, mint akikkel szemben alulmaradtunk.”

Az erősödés szerinte nem annak köszönhető, hogy a beépített fiatal játékosok egyre érettebbek. Szerkezetben, posztonként vizsgálja a csapatot, nem is tehet másként. „A kornak maximum az óvodában van jelentősége, mert ha túl fiatal valaki, akkor nem veszik fel” – jegyezte meg.

A szakvezető tavaly még úgy vélte, egy vagy két gól a lemaradásunk a szerbekkel szemben, a malagai Eb-n azonban már egyenlő volt az állás, és csak a hosszabbítás döntött. Montenegró öt másodperccel a vége előtt győzte le a mieinket, az a meccs is döntetlen közeli volt.

Kemény elárulta, nagyon sok minden van a fejében, minden csapatrészre kitalált valamit, alkalomadtán új figurákat is kipróbálnak, a védekezést is korszerűsítik. Ennek most, a hajrában érkezett el az ideje. Mindig csak annyit vesznek elő, amennyire a soros ellenféllel szemben szükség van. Ha az Unicum Kupán mutatott repertoár elég lesz, akkor felesleges lenne az újításokat megmutatniuk.

Fontosnak tartotta, hogy az első meccsen legyőzzük Montenegrót, mert akkor a görögök és spanyolok elleni siker már csoportelsőséget jelentene, aminek azért van különös jelentősége, mert azonnal az elődöntőben találná magát a csapat. Továbbra is úgy gondolja, hogy a kulcsembereknek kell hozniuk magukat, nekik kell átlag felettit nyújtani, és a győzelem nem maradhat el.

A felvetésre, miszerint most másként szurkolnak a csapatnak, mert nem toronymagas favoritként érkezik Pekingbe, nem izgalommentes meccseket játszik sorozatban, csak annyit mondott: május huszonhatodika óta csak emaileket néz, igyekszik kizárni a külvilágot. „A szurkolást érezzük, érezni fogjuk, öröm, ha most is velünk lesznek. Az információt mindenesetre elraktározom.”

És hogyan lehet a sorsdöntő pillanatokra felkészülni? A világbajnoki döntőn Szivós hagyott ki nagy helyzetet, a szerbek elleni júliusi elődöntőben pedig Kásás. Ha értékesítik a két ziccert, megnyugtató az előny, szinte biztosan nyer a csapat, és most a sikerekről kellene beszélni. Erre így reagált a kapitány.

„Könyvet is lehetne arról írni, hogyan lehet mesterségesen téthelyzetet kialakítani, hogyan lehet feszültséget teremteni. Most csak annyit mondanék, természetesen készülünk rá, nem is tehetünk mást, mert sorsdöntő pillanatok lesznek az olimpián is. Kásás ugyanakkor döntő helyzetben a szerbek kapujába lőtt, majd kihagyta nagy helyzetét, nem is emlékszem, Sefik talán beleért a labdába, és ő ütötte a kapufára. Amikor gólt lőtt, arra is én készítettem fel, amikor kihagyta, akkor is én voltam a kapitány.”