A baseball olimpiai szereplése ellen az egyik legkomolyabb érv a doppingvétségek magas száma volt. Nagyjából ezért nem akart egyik MLB sztár sem részt venni a játékokon, nem fűlött a foguk a pisiléshez. Az MLB most bekeményített, az első áldozat Manny Ramirez, aki 50 meccses eltiltást kapott.

Mondjuk az 50 meccses eltiltás egy 162 meccses alapszakaszban eléggé komolytalanul hangzik még így is, de ha belegondolunk, hogy korábban ezért (első alkalom) 1-2 meccses eltiltás és 1000 dolláros (muhaha) pénzbünti járt, hatalmas előrelépés. Korábban az egy szezonban harmadszor bukó kapott ennyit.

Persze amerikában ez nem a sportról, hanem a bizniszről, a showbizniszről szól. Szórakoztatni kell a népet, meg kell tölteni a stadiont, nagyjából 81-szer 4 hónap alatt. Abból lesz pénz, amit aztán oda lehet adni a) a játékosoknak, b) a doppinglaborok fejlesztőinek c) meg is lehet tartani. A nézőknek új rekordok, finoman hangolt sportgépek kellenek és szükség van nagy sztárokra is. Mint Manny Ramirez, akiről elmondhatjuk, hogy valóban a mai baseball egyik legnagyobb sztárja.

És most le fog dőlni a bálvány? Nem hiszem. Eddig is voltak bukták, de karrierek végén, és mindig jött hozzá a duma, hogy 100 évvel ezelőtt, talán egy drazsé erejéig, meg ehhez hasonlók. Az aktívakat nem nagyon kövezték, pedig az esőerdőket újra lehetne éleszteni, ha a csapat wc-ket oda ürítenék. Mert a nagy sztárnak nem elég szezononként 20-30 jó meccs, a nagy sztárnak szezononként 120-140 jó meccs kell, és ahogy a bicikliversenyekről ezt jól tudjuk "szódavízzel ezt nem lehet csinálni".

Hát most itt van nektek vezéráldozat, láthassátok, milyen brutálisan kemények vagyunk, vegyetek vissza az olimpiára. Különben nem nő a bevétel, nem vesznek MLB cuccokat olyan országokban, ahol eddig még nem vettek, nem fizetnek elő többen a közvetítésekre. Ha kell egy-két sztárt beáldozunk, de ide nekünk a világot!