Index Vakbarát Hírportál

Nyerhetnek Super Bowlt a Katrina hurrikán hősei?

2010. február 6., szombat 14:16 | tizennégy éve frissítve

A 44. Super Bowl döntőjébe idén az NFL vitathatatlanul két legjobb csapata került be. Mi dönthet a New Orleans Saints javára, és miért nyerhet az Indianapolis Colts?

A Szentek a kupáig menetelnek

A New Orleans Saints amerikaifutball-csapata nem számít a legnagyobb névnek a ligában. Az ellenfelek ugyan nem szeretnek játszani a csapat otthonául szolgáló Superdome-ban, mert a hazai szurkolók iszonyatos hangerővel üvöltenek (az idei főcsoportöntőn az ellenfél Minnesota Vikings játékosai füldugóval
játszották végig a meccset), de a Saints-től nem rettegnek úgy az ellenfelek, mint mondjuk a Patriots-tól vagy a Colts-tól. Az idei nagydöntőbe mágis a fekete-aranyban pompázó louisianai csapat jutott be, és ha már ott van, meg is fogja nyerni. Megmondjuk, miért.

A csapatot 1967-ben alapították, 1977 előtt igazi kutyaütőnek számítottak, ez volt az első év, amikor először sikerült ugyanannyi meccset nyerniük az alapszakaszban, mint amennyit elbuktak. Újabb tíz év múlva már pozitív mérleggel büszkélkedhettek, 1987 és 1992 között pedig négyszer is bejutottak a rájátszásba, de meccset csak 2000-ben sikerült nyerniük - igaz, menten a bajnok St. Louis Rams ellen. A New Orleanst kis híján a földdel egyenlővé tevő Katrina hurrikán a futballt sem kímélte: a Saints a 2005-ös idényt nem a Superdome-ban, hanem két másik arénában játszotta le. A 2009-es idény viszont szó szerint tökéletesre sikerült: a csapat az alapszakaszt 13-3-as mutatóval zárta, majd a rájátszásban mindenkit elvert, aki eléje került, és fennállása során először játszhat a Vince Lombardi trófeáért.

Hétfő hajnalban

A Sport Géza még nem közvetített élőben Super Bowlt, most kipróbáljuk. Blogokat és tweeteket fogunk gyűjteni, hogy mindenki szóhoz jusson.

A döntőbeli esélyek latolgatását, a védelmek és támadó alakzatok összehasonlítását most meghagynánk a szakértőknek, ebben a cikkben csak és kizárólag elfogult szempontból vizsgáljuk meg a Saints esélyeit, további statisztikákat, a wide receiverek anyakönyvi kivonatat és a running backek elmúlt tíz évben futott hatvanas sprintjeinek átlageredményeit ne itt keressék, mert nem lesz róluk szó. Beszélünk viszont csajokról, a WhoDat Nationről, piáról és hangerőről.

Az első, és legfontosabb érv a győzelem mellett a menőségi faktor, ehhez elég ránézni a Saints mezére valamelyik mellékelt képen, és menten látszik, hogy a csapatsportokban érthetetlenül hanyagolt, de a szemnek tetszetős arany-fekete összeállítás sokkal pöpecebb, mint az ellenfél Colts unalmas, az európai futballban is csak a legszánalmasabb csapatok (MTK, Chelsea, Alumnia Skopje) által kedvelt kék-fehér összeállítása. A szurkolók is sokkal jobban mutatnak ilyen cuccban, ráadásul a meccs végére nem látszik meg rajta minden hányásfolt, mint a derék indianapolisi gyógyszergyári munkások hófehér mezén.

A második faktor az amerikai sportok nélkülözhetetlen kellékei, a cheerleaderek: a Saints pomponlányai a liga egyébként is szemrevaló felhozatalában is előkelő helyen tanyáznak, érthetetlen, hogy ezt az intézményt miért nem vezetik be a magyar labdarúgásnak nevezett bohóckodásban: még egy Paks-Nyíregyháza meccset is végig lehetne úgy nézni, ha a kapu mögött rövidgatyás csajok ráznák magukat 90 percen át.

cheerios

A Saints tábora innovatív nótákkal (itt egy közepesen hosszú playlist a meccsek alatt skandált rigmusokból) és a Halo nevű hentelős videójáték egyik karakterének páncélzatába öltöztetett vezérszurkolókkal, valamint vudumaszkos mezei drukkerekkel indul Miamiba, újabb plusz a nevük mellé.

A Saints Who Dat Nationnek is nevezett rajongótábora (egy népszerű szurkolói rigmusról kapták a nevüket, érdekes történettel) egyébként is megér egy misét, hiszen a 2005-ös hurrikán után arrafelé nem nagyon volt kedve senkinek kurjongatni, mégis kitartóan elkísérték a csapatot San Antonióba és Baton Rouge-ba, ahol a hazai meccseiket voltak kénytelenek játszani, míg a Superdome a hurrikán áldozatainak szolgált átmeneti szállásul (közel 20 000 embert költöztettek be ideiglenesen).

A szurkolók akkor rágtak be istenigazából, amikor a természeti katasztrófát San Antonio városa, illetve annak elég gerinctelen polgármestere megpróbálta kihasználni, és ki akarta bulizni, hogy a Saints-franchise állandó otthona saját városa legyen. A csapat végül maradt New Orleans-ban, és a 2006/07-es idény nyitómeccsén így ünnepelték az első hazai pontokat:

Negyedik szempontunk a két város közti különbség: tegye fel a kezét, aki egy unalmas alföldi városban akar bulizni éjfélig, az utcán lehajtott fejjel közlekedő adóellenőrök és szövőnők között! Ők menjenek nyugodtan Indianapolisba, akik meg nem jelentkeztek, inkább vegyék az irányt a Bourbon Street felé, ahol félpucér menyecskék, táncosnők, holtrészeg bölcsészhallgatók és egész éjjel improvizáló jazzgitárosok között lehet mulatni hajlnalig, kezünkben a helyi jellegzetességnek számító Huge Ass Beer (Kurvanagy sör) nevű kellemes itallal, mint tették azt a stadionból kiszorult rajongók a Vikings elleni győzelem után:

Tudományos szempontokat sem nélkülöző elemzésünk végkövetkeztetése tehát az, hogy az idei Super Bowlt csakis a sokkal menőbb mezben pompázó, nagyon kerek seggű szurkolólányokat felvonultató, iszonyú hangos, kitartó és lelkes rajongókkal bíró New Orleans Saints nyerheti meg, akik egy olyan városból származnak, ahol egész nap lehet az utcán részegeskedni, úgy, hogy még a rendőr sem szól rá az emberre.

A legjobb Manning

Indianapolisban ünneplésre készülnek, a gyerekeknek már most megengedték, hogy egy órával később menjenek reggel iskolába, míg az Egyesült Államokban 95 millió tévénéző várja, hogy eldőljön, idén ki nyeri a Super Bowlt. Eddig kétszer nyertek, mindkétszer Miamiban, a mostani meccs helyszínén.

Két perccel a vége előtt 11 yardos TD-passzt adott Drew Brees, a New Orleans Saints irányítója, amivel 31:28-ról fordítva 35:31-re nyertek, legalábbis a Madden nevű amifocis konzoljátékban, ami egy dolog miatt érdekes számunkra: a Wired e havi cikkében arról ír, hogy a játékosok igenis állandóan xboxoznak, mert rengeteget lehet tanulni belőle. A számítógépen lejátszott mérkőzés megerősíti a szakírók véleményét, akik elsősorban őrületes támadójátékot és főleg passzolást várnak mindkét csapattól, kevés labdavesztést. A játék ellenére a Colts a favorit a szakíróknál és a fogadóirodákban is. Az ellenfelen talán segíthet az óriás erővel rendelkező Saints-tábor, de az alapszakasz négyszeres legjobbját nehéz mozgatni.

Míg a Saints csapatát a tulajdonos a Katrina miatt akarta elköltöztetni, az eredetileg baltimore-i Coltsnál a mérsékelt érdeklődés és a nem épülő új stadion miatt Indianapolisba költöztette a csapatot Robert Irsay, ami filmbe illően izgalmas volt: a bíróság új törvényei értelmében Baltimore megtarthatta volna a csapatot, de végül még időben elköltöztek az éjszaka közepén. A Baltimore Coltsot 1972-ben 15 millió dollárért szerezte meg az apa, fia, Jim most egy olyan egymilliárdot érő csapatot irányít, amivel 2006-ban minden idők legfiatalabb csapattulajdonosaként, 37 évesen lett Super Bowl-győztes

Peyton Manningnek minden bizonnyal fontos meccs lesz ez. Brady mögött csak a második legjobb irányítónak tartják a számok alapján: az idén a döntő közelébe sem jutó New England Patriots irányítója három Super Bowlt nyert, kétszer lett a döntő legjobbja. Ráadásul az NFL a legfontosabb családi versenynek a helye: öccse, Eli a New York Giants-cel lett bajnok, míg apja, Archie a New Orleans Saints csapatát vezette irányítóként. A 18-as számban játszik Peyton, amiben a harmadik testvér, Cooper is játszott visszavonulásáig New Orleansben a középiskolában. 1985-ös visszavonulásakor már a 9 éves Peyton is ott sertepertélt a kamerák előtt, így nem okozott meglepetést, hogy irányító akar lenni ő is. Most a liga egyik legjobbja: nyert Super Bowlt, aminek az MVP címét is elnyerte, négyszer választották meg a liga legjobbjának. Nem véletlenül hasonlította egyik csapattársa a híres sakkozóhoz, Bobby Fischerhez, mert a meccsekre rengeteg elemzéssel és videózással készül, de edzője szerint nem ez a különleges, hanem ahogyan a begyűjtött információkat felhasználja.

Manninget messze a legjobb játékosnak tartják a Super Bowl játékosai között, az ESPN szakírója Michael Jordanhez hasonlította. 1998-as megjelenésekor Manninget sokat támadták, hogy nem elég jó, majd később jött a rájátszás-betegség, egyszerűen úgy nézett ki, nem tudnak Super Bowlt nyerni, pedig jónak számítottak. 2006-ban aztán sikerült, amikor a legkomolyabb ellenfelüket, a New England Patriotsot 18 pontos hátrányból verték meg 38:34-re. A Super Bowl ez után a Chicago Bears ellen könnyű volt, pedig előbb Devin Hester a kezdőrúgásból touchdownt ért el, majd Peyton Manning eladta a labdát.

Itt kell kitérnünk az amerikai sportsajtó kérdésére, hogy a jelenlegi Colts kinek a csapata, mivel a jelenlegi keretet Tony Dungy edző alakította ki. Manningot már 1998 óta a Colts játékosa, ekkor első helyen választották ki az egyetemi játékosok közül, de a csapat csak Dungy 2002-es megérkezésétől indult be, legnagyobb riválisuk azóta is a Tom Bradyvel felálló New England Patriots. A háromszor a liga legjobbjának választott Manning 2004-ben lett a liga legjobban fizetett játékosa, 99,2 millió dollárért írt alá. Ráadásul nem Peyton a legviccesebb a családban, de ő táncol a legjobban, sőt rendszeresen támogatja a republikánusokat, George W. Bush lelkes szavazója volt.

Dungy viszont tavaly visszavonult. Utóda, Jim Caldwell vezette a 14 győzelmet, majd döntése okán két vereséget begyűjtő csapatot a Super Bowlba. Utóbbi rosszakarói szerint majd a következő idényben kiderült, hogy ez még Dungy csapat-e, vagy már az övé.

A Colts amúgy a liga harmadik legjobban passzoló csapata, de csak a 32. a futásokat nézve. Az NFL történetében már próbálkoztak többen, hogy ligautolsó futással megnyerjék a bajnokságot, de nem sok sikerrel, legutóbb tavaly az Arizona Cardinals is - ugyan csak a végjátékban, de - kikapott. A posztonkénti összehasonlításból a Colts jön ki jobban, bár ha nem talál ki valami jófajta futást, mint a New York Jets ellen, akkor nagyon nehéz lesz a passzjátékát erőltetnie.

Rovatok