A hír letaglózó: lemondott Tornyi Barnabás. Nem marasztalták, délutántól már nem ő a Diósgyőr edzője.

Pedig kimagasló szakmai munkát végzett, és jó kis zsíros katari állást hagyott el szeretett klubjáért, hogy hat meccsen összejöjjön egy pont és 3-11-es gólarány.

„Ebből nagy égés lesz” – figyelmeztetett a szezon előtt egy diósgyőri apuka, aki elég jól ismeri a viszonyokat, mert a fia ott játszik, és nem mellékesen edző.

Pedig Mr. Barnaby, a dolgozni tudó ember, ahogy Amerikában hívták, mindent megmozgatott, hengerelt.

Legalábbis verbálisan: „Az a kudarc, amit annak érzünk.”

Ilyen világ ez, tele van meg nem értett zsenivel. Diósgyőrben azt gondolták kudarcnak, amit az eredményjelző mutatott. Pedig az első meccsen, Debrecenben még úgy tűnt 70 percig, igenis van az a bizonyos Tornyi-mágia, de ezt felőrölte az irtózatos, lelketlen eredménykényszer.

Fájó űrt hagy maga után Tornyi, aki egy teljes élvonalbeli szezont még nem töltött ki sehol. Nem halljuk egy darabig, hogy megtöltöttük a játékot tartalommal, nem lesznek reklámmal teleragasztott kabátok, zakók a kispadon.

A sporttévében majd viszontlátjuk, de sajnos nem a katariban.