Móna István Nyíregyházán született 1940. szeptember 17-én. Édesapja ismert középtávfutó volt a városban.

Móna futásban is jó volt, de a vívás volt a kedvenc tusája, 62-től nyolc éven át a vívóválogatott tagja.

Igazi csapatember, négyszeres világbajnok (1963, 1965, 1966, 1967), az 1964-es olimpián viszont eltiltása miatt - Balczóval együtt csempészéssel vádolták meg - nem vehetett részt, így kimaradt a győztes csapatból.

1968-ban viszont benne volt a mexikóvárosi győzelemben, Balczó András és Török Ferenc mellett. Legendás öttusa csapatnak tartották az övéket, talán a valaha volt legjobbnak.

Visszavonulása után jogi diplomát szerzett, edzőként, szakosztályvezetőként is dolgozott.

Egyik kedvenc versenyzője, Nagy Tímea a 2000-es olimpián épp hatvanadik születésnapján nyert aranyérmet, majd négy év múlva megvédte címét.

Nevelt fia, Kulcsár Krisztián 2007-ben egyéni világbajnok volt párbajtőrben.

Sikereire és kudarcaira olykor sértő őszinteséggel, nyers modorban emlékezett „Élettusa” címmel megjelent kötetében, amelynek tavaly őszi bemutatóján betegsége miatt már nem lehetett jelen.

"Fiatal korunkban kezdődött ötvenéves barátság kötött össze bennünket, az öcsém meg én álltunk talán a legközelebb hozzá a barátok közül" - mondta az MTI-nek Török Ferenc. "Hosszú ideje volt már beteg, számítani lehetett erre, de természetesen így is nagyon megvisel, ami történt. A magyar sport sokat veszít a halálával, mert amellett, hogy olimpiai bajnok, sportvezetőként is rengeteget tett."

Arra a kérdésre, hogy miként emlékszik rá mint egykori csapattagra, így válaszolt: "elfogadta azt, hogy a kiemelkedő eredményeket Balczó Bandi és én hozzuk, alárendelte magát a csapat érdekeinek, mindent megtett azért, hogy együtt nyerjünk. Jószívű, szeretetre méltó sportember, társ volt, aki nagy önbizalmával gyakran lendített át bennünket a holtponton."