Novemberben rendezik Ázsia olimpiáját, a tradicionális sportok mellett európai szemnek szokatlan sportágakban is versenyeznek.
Kínában, Kuangcsóban tartják az 16. Ázsiai Játékokat, a program - az olimpiához hasonlóan - nem állandó, a lista időről időre bővül. Egy-egy népi eredetű sportágnak számos helyi mutációja alakult ki, félig-meddig átfedésben lévő szabályokkal. Olyan is előfordul, hogy lényegében ugyanazt a játékot egy másik játékszerrel játsszák.
Első látásra az “Adj király katonát!”, a fogócska és birkózás keveréke a kabbadi. A versenyváltozatot két hét fős csapat játssza a 13x10 méteres pályán, a támadó és a védekező szerep folyamatosan cserélődik. A támadáskor egy fő, a raider áll szemben az ellenféllel, akik a saját térfelükön egymásba kapaszkodva láncot formálnak. A raider akkor szerez pontot, ha sikerül az egyik védőt megfognia vagy lebirkóznia. Erre addig van ideje, amíg levegővel bírja. Ha elfogy a levegője, vissza kell térnie a saját térfelére. Hogy a levegővételt ellenőrizzék, a raidernek folyamatosan kell a kabbadi szót mondogatnia. A védekezők megakadályozhatják a támadó visszatérését például úgy, hogy földre viszik. A megfogott vagy a pályáról kilépő játékosok kiesnek, az ellenfél pontot kap értük. Kétszer 20 perc után a több pontot szerző csapat nyer.
Wushut valószínűleg már mindeki látott, csak azt mondta rá, ez karate vagy kungfu. A wushu a kínai harcművészetek gyűjtősportága. Egyik ága a test-test elleni küzdelemről szól, a nők és férfiak súlycsoportokban harcolnak egymással. Nyolcszor nyolcméteres szőnyegen, fej- és testvédőben, kesztyűben küzdenek, leginkább egy kick-boksz meccshez hasonlít, ám itt a dobás is megengedett, már ha bokszkesztyűben fogást lehet találni az ellenfelen.
A wushu másik ága a ritmikus gimnasztikához hasonlít, csak labda, karika és szalag helyett fegyverekkel mutatnak be gyakorlatokat. A formagyakorlatnak a puszta kezes változata mellett szablyás, kardos, botos, lándzsás versenyszáma is van. A képzelt ellenfelek ellen megkoreografált harcot szaltókkal, spárgákkal, akrobatikus ugrásokkal, rúgásokkal mutatják be, amit a tornához hasonlóan pontoznak a bírók.
Az akrobatikus rúgó mozdulatokat labdával is végrehajtják, de ez már nem a wushu része. A sepaktakraw nevű labdajátékban a támadójátékosok szinte mindig a levegőben pörögnek, sokszor vízszintesen is, vagy hihetetlen gyors ollózó mozdulatokkal csapják le a fonott, üreges labdát. A keményet ütő labdát lábbal, fejjel vagy testtel próbálják lekezelni, majd ismét a levegőbe emelni, és lecsapni a földre. Egy csapatnak három érintési lehetősége van. A sepatakraw-t háromfős csapatokban vagy párosokban játsszák két nyert játszmáig, 21 pontig. A 3. játszma a röplabdához hasonlóan rövidített, itt elég 15 pontot elérni.
A játékokon a tenisz ázsiai verzióját is a programba vették, keleten a hagyományos mellett az úgynevezett szoft tenisz is nagyon népszerű. A teniszt nyugati misszionáriusok közvetítésével került Japánba, ahol a helyiek saját igényeikhez igazították a sportágat. A szoft tenisz szabályai szinte azonosak a teniszével, látványos különbség a labdában - fehér, lágy, felfújható gumilabdát használnak -, és az ütőformában van. A megváltoztatott játékszerek miatt az ütéstechnika is különbözik a hagyományos tenisztől.
A nyári olimpiák műsorán sohasem szerepelt szellemi sport, a sakknak külön olimpiája van, az Ázsiai Játékokon azonban két stratégiai játékban is osztanak érmeket. Az egyik az itthon kínai sakként ismert hsziencsi. A 9 oszlopra és 10 sorra felosztott táblajátékban hatféle bábu van: király, elefánt, testőr, ágyú, huszár és gyalog. A bábuk itt egyszerű korongok, amelyeket festett kínai jelekkel különböztetnek meg. A mozgatási lehetőségek általában kötöttebbek, mint a sakkban, de a játék célja itt is a király mattolása. Patthelyzetnél is hirdetnek győztest, döntetlent csak igen speciális helyzetben lehet elérni, mert a védtelen figurák kergetése tiltott, és az örökös sakkot adó játékos is vesztesnek számít.
A go, vagy vejcsi világszerte ismert játék. A játékot 19x19-es táblán játsszák, a rácspontokra fehér és fekete köveket raknak egymás után az ellenfelek. A játék célja, hogy minél nagyobb területet kerítsenek körbe az azonos színű kövek, és hogy egy játékos minél több foglyot ejtsen. Foglyok azok a kövek, melyeket az ellenfél körbekerít a sajátjaival, azokat le kell venni a tábláról. A játék végén ezek pontot érnek, csakúgy, mint az elfoglalt területek, ezeket összeadva alakul ki a végeredmény.