Amikor kétévesen édesanyja először síelni vitte, a kis Bode Miller nem hagyta, hogy anyukája fogja és úgy csússzon le a lejtőről. Ez az önfejűség egész életén végigkísérte, sok bajt és bosszúságot okozva, de többek állítása szerint ez hozta meg a sikert is. A 32 éves amerikai Vancouverben szerzett aranyával ért pályafutása csúcsára. A lesiklás bronza és szuper óriás-műlesiklás ezüstje után a szuper kombinációban lett első, amire volt ugyan előzetesen esélye, de a gyors számokban inkább lehetett várni tőle a győzelmet.

Miller pályafutása a kezdetektől arról szólt, hogy a lehető leggyorsabb síelő akart lenni a világon. Maga találta ki céljait és maga is fejlesztette ki hozzá az eszközöket. A hagyományos alapelvekkel szemben inkább hagyta, hogy lábai legyenek előrébb testénél, és így gyorsabb legyen. Arra is mindig figyelt, hogy a pályákat inkább egyenesen száguldja végig. Ebből aztán az következett, hogy kevés versenyt tudott befejezni, ez akkor is így maradt, amikor már a Világkupában versenyzett.

Első Vk-futamgyőzelmét 2001-ben, egy térdszalagszakadás után aratta. A 2002-es hazai olimpián lett igazán ismert: a műlesiklásban és az óriás műlesiklásban is ezüstöt szerzett. A legnagyobb pillanata a műlesiklásban jött el: eltévesztett egy kaput, ami kiesést jelentett, de ő nem szállt ki, hanem visszament a rontott kapu elé és végigcsinálta a pályát.

A 2002/03-as szezonban már második tudott lenni az összetett Világkupában és 2003-ban a St. Moritz-i vébén két aranyat is begyűjtött. Az csak jóval később derült ki, hogy egyik érmét egy szorult helyzetben kellett bevetnie: kitámasztott vele egy rossz vécéülőkét.

A 2004/05-ös szezonban összejött az összetett Vk-győzelem. A versenyek majdnem egyharmadát - 11-et - be sem fejezte, hetet viszont megnyert. Ő lett a második alpesi síző, aki egy szezonon belül négy szakágban is tudott futamot nyerni. Ez korábban csak a luxemburgi Marc Girardellinek sikerült, 1989-ben, Miller azonban jóval gyorsabb volt.

A következő olimpia azonban máshogyan szólt Bode Millerről, mint ahogyan azt sokan várták. Januárban kezdődtek a gondok, amikor egy tévéinterjúban elismerte, az előző szezon utolsó Vk-versenyén olyan másnapos volt, hogy alig állt a lábán, amikor elrajtolt.

"Vannak alkalmak, amikor egészen kemény állapotban állok oda a pálya tetejére. Ez aztán tényleg nagy kihívás. Úgy értem, ha valaha próbált benyomva síelni, na, az nem könnyű. Próbáljon meg úgy lemenni a szlalompályán, hogy a kapuk... (és itt mutatta kezeivel a dülöngélést) ezek a kapuk másodpercnél gyorsabban jönnek szembe, szóval ez egy kicsit kockázatos. Ilyenkor kockáztatom az életem. Olyan ez, mint az ittas autóvezetés, csak a sízésben nincsenek szabályok rá."

Amikor a riporter visszakérdezett, ez a vallomás azt jelenti-e, hogy többé nem fog így versenyezni, rázta a fejét: "Nem, én nem mondtam ilyet."

Hatalmas botrány kerekedett a nyilatkozatból, Miller bocsánatot kért. Torinóban azonban dobogóra sem tudott állni, az öt számból kettőt fejezett be. A hírekbe inkább bulizásaival került be: legjobban sikerült száma, a szlalom előtti éjszakát is kocsmákban töltötte, amiről egy snájdig fotó is készült. Itallal a kezeiben, egy Pamela Anderson-epigonnal az oldalán középső ujját mutatja a fotósnak.

A következő szezonban elhagyta az amerikai válogatottat és csaját csapatot alapított. Negyedik lett az összetett Világkupában, amit a következő évben meg is nyert. A 2008/09-es szezonban viszont egyetlen versenyt sem tudott nyerni, amire nyolc éve nem volt példa. Az idény végi futamokon már el sem indult, és tett arra utalást, hogy visszavonul.

Nem tette, inkább visszatért a válogatotthoz, de az olimpiai szezon elejét kihagyta egy sérülés miatt. Idén januárban Wengenben megnyerte a szuper kombinációs Vk-futamot, ami két év után első győzelme volt.

Vancouver előtt az esélyesek közé számított, aztán a lesiklásban és a szuper óriás-műlesiklásban is nagyot futott. Ez azonban csak egy bronzra és egy ezüstre volt elég, bár a pálya felső szakaszán mindkétszer a leggyorsabb volt a mezőnyben. Második érme után azt mondta, elérte, amit akart, innentől felszabadultan, a határokig menve tud síelni. Ez bejött, mert a szuper kombinációban a lesiklás után csak hetedikként állt, a műlesiklásban azonban mindenkinél jobb volt, ami aranyat ért, pedig szlalomban utoljára 2004-ben nyert Vk-futamot.

"Teljes erőbedobással síeltem, igyekeztem mindent kiadni magamból - mondta a 32 éves sztár. - Csodálatos érzés megszerezni az olimpiai aranyat, erre a versenyre egész életemben emlékezni fogok, a teljesítményemre pedig mindig büszke leszek."

"Az utolsó kapunál éreztem, hogy a lábaim bizonytalanná válnak, a másodpercek végtelenül hosszúnak tűntek, azt hittem, sosem jutok át a célvonalon - emlékezett vissza a négyszeres világbajnok, aki ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. - Ráadásul az egyik lábam sérült, a másikkal pedig már őszintén szólva a hajómon éreztem magam, nyaralás közben."