Döntőre, vagyis legalább a negyedik helyre vágyik a rövidpályás Keszler Andrea, aki a váltó tagjaként indul első olimpiáján.
Egy héttel az elutazás előtt a vancouveri formaruháikat próbálgatták és vették át a téli olimpikonok. A legnagyobb csoportot a hét fős küldöttséggel utazó rövidpályás gyorskorcsolyázók adták, de közülük is kitűnt egy feszültnek tűnő sportolólány.
Amikor leültünk beszélgetni, rögtön mosolygósra váltott és készségesen válaszolt.
Ő Keszler Andrea, a short trackes lányok között a legfiatalabb, rajta kívül csak Heidum Bernadett nem járt még olimpián a vancouveri csapatból.
A tatabányai lány nyolcévesen kezdett el sportolni, de akkor még görkorcsolyázott, csak később váltott a jégre. 2006-ban került Budapestre, egy csapattársát követte, mert az otthoni feltételek már nem voltak elegendőek. Először csak az volt a célja, hogy megragadjon a válogatottnál, aztán be akart kerülni a váltóba, ahol stabil helyet harcolt ki magának. A váltóval pedig a juniorok között vb-4. lett, tavaly már a felnőttek között Európa-bajnok, decemberben pedig kivívták az olimpiai részvételt.
"Négy éve erre készültünk. A végén szerencsére nem kellett belegondolnunk abba, hogy mi történt volna, ha nem sikerül a kijutás."
Keszler azok közé tartozik, akik határozott célokban gondolkodnak az olimpiával kapcsolatban is, úgy véli, a döntőbe jutás lehet a céljuk. A mezőny nyolcfős, két négyes futamba osztják a csapatokat és az első kettő jut majd tovább. A magyar lányok sorsa az olimpia első versenynapján (február 13-án) el is dől, hiszen a váltó elődöntőit ekkor rendezik, a döntő csak tizenegy nap múlva következik.
Amikor arról beszélt, négy éve csak erre készültek, nem a levegőbe beszélt. Általában két edzéssel telnek a napjaik, közte esetleg erősítéssel. A gyakorlások kétórásak, de már előtte egy órával lent kell lenni és utána is kell idő a levezetésre.
"Ez tölti ki a napjainkat, másra nincs időnk. Ha van egy szabadnapunk, akkor azt inkább pihenéssel töltjük."
Nemcsak Keszlerről mondható el, az összes magyar short trackesre igaz, hogy annyit edzenek, mintha profi sportolók lennének. Csak éppen nem kapnak ezért fizetést. Állami és NOB-ösztöndíjakból fedezik a költségeiket, de a családjaik támogatása nélkül nem tudtak volna eljutni Vancouverbe.
"Ha mentálisan rendben van, akkor nagyon jó - állítja Keszler Andreáról a rövidpályás gyorskorcsolyázók szövetségi kapitánya, Telegdi Attila. - Andi igazi versenymenő. Versenyszituációban akár 30-40 százalékkal is jobb teljesítménye képes, mint edzésen. Természetesen ez az optimális felállás, hiszen a gyakorlásokon heteink vannak arra, hogy javítsunk dolgokon, egy verseny viszont általában csak kétnapos."