A kenuról szánkóra váltott Pulai Imre szerint a legnagyobbak is borulnak, sőt, van olyan klasszis, aki kifejezetten sokat esik, mert annyira a határon próbálkozik.

A kenus olimpiai bajnok szánkósként megpróbálkozott a vancouveri olimpiára való kijutással, de nem sikerült neki a kvalifikáció. A whistleri pályát azonban jól ismeri, itt történt pénteken halálos baleset a grúz Nodar Kumaritasvilivel. "Arra nem is szabad gondolni, hogy mennyivel mész" - jegyezte meg arra a kérdésre, mennyire keríti hatalmába a félelem a nem egyszer 140-150-nel száguldó szánkósokat.

Állítja, sportágában nem ritkák a borulások, és edzésen - ahol a grúz sportoló tragédiája is történt - gyakoribbak. Ekkor próbálgatják magukat jobban a szánkósok, hogy mi az a maxuimum, amit egy kanyarból ki lehet hozni. Az egyik legjobb, az orosz Gyemcsenko például kifejezetten nagy boruló hírében áll. Ő mindig szeret a határon menni, kockáztatni. Ő vagy nagyon jól megy, vagy borul.

Pulai két tipikus esetet hozott fel, amikor egy szánkó irányíthatatlanná válik és jön a baleset. Az egyik az, amikor a megdöntött, sokszor akár hat méter magas kanyarba túl magasan be a szánkós. Ekkor a fal úgymond elengedi szánkót és leesik onnan. A másik az, amikor túl szűken vesznek be egy kanyart, ekkor viszont nagy lesz a sebesség és a következő kanyarba megy bele irányíthatatlanul a szánkó. Egyenesen, szinte fellövi magát a következő kanyarba.

"Amikor borulsz, először fel sem fogod" - mondja a szánkós. Állítja, az a legfontosabb, hogy ne maradjon a szánkón, ilyenkor az ugyanis ki tudja repíteni a rajta ülőt. A másik probléma meg az lehet, ha ráaesik az emberre, a közel harminckilós szerkezet életveszélyes. A legpraktikusabb megpróbálni a jégteknő aljában maradni, véli.

Pulai a tragédia kapcsán megjegyezte, hogy ez valóban egy életveszélyes sportág, amiben előfordulnak ilyen esetek. Ő úgy próbálja csökkenteni a kockázatot, hogy pontosan betartja az edzői utasításokat: "Bízom az edzőmben, ezt tudom csinálni."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!