Az idei NFL-döntőre hivatalosan, azaz névleges áron már régóta nem lehet jegyeket kapni: a különböző internetes fórumokon és aukciós oldalakon szédületes árakon kínálják a belépőket. A 105 000 főre kibővített arlingoni Cowboys-stadion környékén a parkolóhelyet is aranyárban mérik.
Az általunk talált legdrágább jegy több, mint harmincmillió forintba kerül, igaz, ezért egy 17 fős luxuspáholyt kap a szerencsés vásárló, bár jobban teszi, ha vendégeit két kocsiba zsúfolja be valahogy, mert ezért az árért csak két járműre szóló parkolójegyet adnak a biléta mellé. Ez persze a skála egyik vége csak, a legolcsóbb, kakasülőre szóló jegyek ára 2200-2600 dollár között van (450-500 000 forint), ám ezekhez nem jár parkoló sem - ezeket mellesleg már csütörtökön is 1000 dollár körüli áron értékesítették. Ahhoz képest, hogy 1967-es első döntőre akár hat dollárért is lehetett jegyet venni, eléggé megugrottak az árak.
A tavalyi döntőre a legolcsóbb jegy a meccs napján 1866 dollár volt, míg a legdrágább páholy 350 000 dollárba került, homárvacsorával, fehér kesztyűs pincérrel és korlátlan italfogyasztással együtt. Miamiban kevesebben látták a meccset, mint ahányan Dallasban fogják, ráadásul a 45. Super Bowlra 150-200 000 ember érkezik a városba.
Akik nem kaptak hegyet, vagy nem tudnak kifizetni 9000 dollárt egy olyan helyért, ahonnan már látni is lehet a pályát, vagy kocsmákban követik majd az eseményeket, vagy 200-400 dollár közötti áron válthatnak jegyet a stadion melletti füves területen felállított gigantikus kivetítő elé, bár a vasárnap estére jósolt 13 fokos időjárás sokakat elriaszthat ettől.
Tom Henschel 1967-ben bárpultosként dolgozott Chicagóban, amikor a helyi Chicago Bears nevű csapat egyik játékosa adott neki egy jegyet, hogy megnézhesse az első Super Bowl-t. 1972-ben a meccs napján kórházban feküdt infúzióra kötve, de ez sem akadályozta meg abban, hogy kilógjon, és a kezdő sípszóra már a helyén üljön a stadionban.
A most 69 éves férfi minden nagydöntőn ott volt, egyike annak a négy szerencsés amerikainak, aki ezt elmondhatja magáról. Az NFL értékeli az ilyesmit, az utóbbi 15 évben a liga látta el jegyekkel a fanatikus szurkolót - addig a férfi főleg jegyüzérektől vásárolt, nem egyszer 1500 dollárért.
A jegyek elosztása egyébként rendkívül demokratikus, az amerikai sportokra jellemzően átlátható és logikus elvek mentén folyik - legalábbis ami a hivatalos csatornákat illeti. Alapvetően négy csatorna áll az érdeklődök rendelkezésére: az NFL hivatalos, nyílt jegysorsolása, a bérleteseknek tartott külön sorsolás, a jegyirodák kínálata és a magánszemélyek ajánlatai.
Ezek közül az első az, ami a legkevesebb eséllyel kecsegtet, hiszen sokan akarnak jegyhez jutni. A teendő annyi, hogy az NFL központi címére bejelentkezik az ember úgy 8 hónappal a döntő előtt, és vár. Ha szerencséje van, kap egy jegyet, de nem a legjobb helyekre szólót, és kénytelen lesz egyedül menni, mert ilyen módon háztartásonként csak egy jegyre jogosult. A jegyek 1 százalékát értékesítik így.
Ha egy olyan szurkolóról van szó, aki eleve rendelkezik éves bérlettel valamelyik NFL-csapat meccseire, akkor máris sokkal jobb helyzetben van, mivel az NFL a jegyek 75 százalékát a 32 csapat között osztja ki. A csapatok saját maguk sorsolnak a bérleteseik között, általában a döntő előtt 8-10 nappal. Az NFL rendelkezéseinek értelmében a két döntős franchise a jegyek 17,5-17,5 százalékát kapja meg, ebből jut a játékosoknak, az edzőknek, a vezetőknek, a szponzoroknak és a már említett bérleteseknek.
Az NFL a maradék jegyeket a többi 30 csapat között osztja ki (1,2 százalék / csapat) a döntőt rendező klub pedig kap plusz 5 százalékot. Az ilyen úton kisorsolt jegyek szintén névértéken vásárolhatók meg.
A harmadik és negyedik módszer már sokkal drágább. Az online jegyértékesítők és azok a magánemberek, akiknek jegyük ugyan van a döntőre, de kedvük nincs elmenni, annyiért adják a belépőket, amennyiért akarják. Az online értékesítők főleg a bérletesektől és a különböző promóciós játékon nyertes magánemberektől vásárolják meg azokat a jegyeket, amiket utána horrorisztikus felárral árusítanak. Az idei döntőre 4000 dollárért kínált jegyek például eredetileg csak 900 dollárba kerültek.
Az NFL-nek nem igazán áll érdekében fellépni a jegyüzérek ellen, így csak figyelmeztetnek, és látszatintézkedésekre késztetik azokat - hivatalosan az online elérhető jegyeket magánemberek árulják, a Ticketmaster vagy a StubHub csak közvetítőként szerepel az ügyletben, legalábbis papíron.