A most boldoggá avatott II. János Pál állóképességét nemcsak a hitében bizonyította, nyugodtan nevezhetjük őt a legsportosabb pápának. Focikapusként kezdte, futott, hokizott, síelt és úszott, amíg egészségügyi állapota lehetővé tette. Biciklizés közben azért érte többször baleset, mert belefeledkezett imáiba.
Mint minden gyerek, ő is focival kezdte, a szülővárosa, Wadowice csapatában játszott kapusként, az akkor csak Lolek néven emlegetett Karol Wojtyla. A foci miatt az egyházzal is összetűzésbe került, egyszer kirúgta a templom ablakát. Arra már senki sem emlékszik pontosan, hogy történt az eset, beszéltek nagy erejű szabadrúgásról, kirúgásról is, de volt, aki úgy emlékezett a védő Lolekről lepattanó lövés törte be az ablakot. A pálya, ahol focizott, még most is megvan, a zarándokok által gyakran felkeresett hely. A zömök, erős testalkatú Wojtyla a gimnáziumi csapatban is játszott, itt gyakran a zsidók fociztak a katolikusok ellen. Ha a zsidóknak éppen nem volt kapusuk, Lolek gyakran átállt hozzájuk. Kedvelték, mert nagy termetével jól betakarta a kaput, nehéz volt neki gólt lőni.
Az iskolában a lengyel nyelv és a hittan mellett a tornában tűnt ki. Az órák után apja szigorú napirendjét követte, de ebbe a sport is belefért. Gyakran pingpongozott, futott és focizott, nyaranta pedig a Skawa folyóban úszott, vagy nagy túrákat tett a hegyekben. A téli sportok sem álltak tőle távol, befagyott tavakon saját maga által eszkábált felszereléssel hokizott, és a Beszkidekbe járt fel síelni.
Amikor hittanárként kezdett el dolgozni kajak- és sítúrákat szervezett tanítványainak, a közösségépítő túrák alatt reverendát sem viselt, az egyházi vezetők meg is rótták ezért. A lublini katolikus egyetemen tanítva már biciklitúrákat is felvett programjába, és ez néhány komikus mozzanatot is hozott az életébe. Wojtyla állítólag a tekerés közben sem tudott lemondani a hitgyakorlásról, és imáiba mélyedve megfeledkezett a külvilágról. Ebből lett is pár kisebb balesete, egyszerűen nem vett észre az úti akadályokat.
Wojtylát a segédpüspöki kinevezése is túrázás közben érte, a sportosabb verzió szerint éppen egy folyóból lábalt ki úszás után, amikor a kinevezésről szóló táviratot a kezébe nyomták. A hihetőbb történet pedig arról szól, hogy kajaktúráját szakította meg, amikor feljebbvalójával tárgyalt. De miután elfogadta a segédpüspöki címet, visszatért a vízre.
A sport azonban nemcsak gyerekkori időtöltés volt neki, pappá és pápává szentelése után sem hagyott fel vele. Amikor tehette, a hegyek közé ment túrázni, télen pedig síelt, volt hogy az autója lerobbant, és ő gyalog ment fel a síterepre. 1976-ban VI. Pál a vatikáni lelkigyakorlatok vezetésével bízta meg Wojtylát, egy kolostorba elvonulva írta meg hozzá szövegeit, a fárasztó agymunka után délutánonként síeléssel kapcsolódott ki. Fiatalabb korában Zakopáne lejtőit kedvelte legjobban, gyaníthatóan elég vakmerő és technikás síző lehetett, ha a “Tátra fenegyerekei “ csoport is maga közé fogadta.
Pápaként 1981-től a Rómától másfél órányi autóútra lévő Ovindoliba járt síelni, ezt azonban csak titokban tudta megtenni. Személyi titkárával, Stanislaw Dziwisz bíborossal több mint száz alkalommal játszották ki a svájci testőrséget, és lógtak el síelni. A pápa 15 évig a síruhájában és síszemüvegében felismerhetetlen tudott maradni, a paparazzik sem buktatták le sohasem, végül egy 10 éves kisfiú ismerte fel, és derült ki, hová tűnik olykor a pápa. Kedvenc síterepét azóta már róla nevezték el az egyik pályát, és az egyik közeli hegycsúcs is viseli a nevét. Lengyelországban a papoknak róla elnevezett síversenyt is tartanak.
II. János Pál az úszáshoz is ragaszkodott, felszentelése után rögtön építtetett egy úszómedencét a Caste Gandolfó-i nyári rezidenciáján. Azt 82 éves koráig, 2002-ig használta is. Sokan bírálták és drágálloták az építést, de ő röviden elintézte a kritikusokat: “Még mindig olcsóbb, mint egy konklávé”. (A pápaválasztó folyamat körülbelül félmilliárd dollárba kerül.) Mások egyszerűen azért támadták az uszodáért, mert féltek, hogy a pápai tekintélyen esik csorba, világraszóló botrány lett volna, ha a valaki fürdőgatyában fotózta volna le a szentatyát. Ez egy pár éve közzétett felvétel szerint mégiscsak sikerült.
II. János Pál pápa abban is hasonlított a sportolókra, hogy legalább annyit utazott egy évben mint a Harlem Globetrotters kosárlabda csapata. A Globetrotters-szel egyébként találkozott is, csakúgy mint Muhammad Alival, akivel autogrammot is adtak egymásnak, de más sportolókat is szívesen fogadott. Az ötszörös Tour de France győztes, Miguel Indurain sárga- és rózsaszín trikót ajándékozott neki, de a pápának volt St. Louis Blues hokimeze és ütője is. A Barcelona, a Schalke és a Dortmund is tisztelebeli elnökké választotta.
Az egyik utolsó audienciáján a Ferrari csapatát, köztük Michael Schumachert is megáldotta. Úgy vélekedett, a Ferrari a kiemelkedő eredményeket a lelkesedésükből származó csapatszellemnek köszönheti. A Ferrari egyébként egy speciális modellt épített is 2004-ben, az akkor 26 éve hivatalban lévő pápának.
Kapcsolata a Forma 1-el halála után sem szakadt meg. Robert Kubica februárban brutális autóbalesetet szenvedett, karját csak műtétek sorozatával tudták megmenteni. A lengyel pilóta azonban gyorsan felépült, ezt a lengyel pápának is tulajdonítja, egy amulettben II. János Pál pápa egy csepp vérét is megkapta, és palástjából is magánál tartott egy darabot. Kubica hálából ott is lesz Rómában a boldoggá avatás után tartandó misén.
José Saraiva Martins bíboros, a Szentté avatási Kongregáció nyugalmazott prefektusa tavaly kijelentette, II. János Pál a boldoggá avatása után a sportolók és a nők patronáló szentje lehet. "II. János Pál maga is sportember volt, és igazán megértette a sport kereszténységben és emberiségben betöltött szerepét" - indokolta a bíboros.
"János Pál pápa volt az, aki a sport és az általa képviselt értékek mellett döntött, párbeszédének egyik alapelemeként használta, amikor az embereket, és különösen a fiatalokat akarta elérni - mondta róla halála után Franco Carraro, az Olasz Futball Szövetség akkori elnöke.