A múlt század elején is volt róla szó, de az első atlétikai vb-re 1983-ig kellett várni, így az olimpiák programjában zajló versenyeket tekintették világbajnokságnak. A legnagyobb eredményeket és a legfurcsább eseteket vesszük sorra.
Az első vb-t Helsinki rendezte, az Olimpiai Stadionban több legendás sportoló kezdte meg az éremgyűjtést. Carl Lewis három címet szerzett (100 m, távolugrás, 4x100-as váltó), de az akkor még szovjet Szergej Bubka is itt nyerte első aranyát, amelyet még öt követett a vb-ken. A nőknél Jarmila Kratochvilova duplázott, a cseh a 400 és a 800 méteres síkfutást is megnyerte, a rövidebbik távon világcsúccsal győzött, első nőként 48 másodperc alá került (47.99).
Nála talán csak egy nő futott gyorsabb kört, igaz, az idejét nem mérték, a finnek kedvence, a gerelyhajító Tiina Lillak száguldott óriásit, amikor utolsó dobásával lett világbajnok.
A magyarok közül legjobban a távolugró Szalma László szerepelt, a döntőben 812 centiméterrel negyedik lett.
A második atlétika vb-re négy évet kellett várni, ebben követték az olimpiai hagyományokat (csak 1991 után tértek át a kétévenkénti rendezésre). A 100-as döntő Ben Jonhson és Carl Lewis egyik első nagy csatáját hozta, az előbbi a címvédőt 9,83-as világcsúccsal verte, igaz, az egy évvel később a szöuli olimpián doppingoló kanadait megfosztották címétől. A szám nagy magyar sikert is hozott, Kovács Attila a pályán ötödik, majd Johson eredményének törlésével negyedik lett, azóta fehér sportoló már nem is igen jut a 100-as döntőbe.
A 400 gátas Edvin Moses a vb-n is őrizte veretlenségi sorozatát, 33. futásával világbajnok lett, de csak két századmásodperccel előzte Danny Harrist. A legmaradandóbb eredményt a magasugró bolgár Sztefka Kosztadinova érte el, 209 centiméteres világcsúcsát azóta sem tudták megdönteni.
Az 1968-as mexikói olimpián Bob Beamon óriási világcsúcsot ért el távolugrásban, a 890 centimétert 21. századi eredménynek tartották. Ez tévedés volt, az 1991-es tokiói vébén két sportoló is rácáfolt. A döntőben először Carl Lewis repült egy centiméterrel messzebb, mint Beamon, majd az ötödik sorozatban Mike Powell újabb négy centit javított.
A tokiói vb-n Bagyula István rúdugrásban ezüstérmet nyert, öt centiméterrel elmaradva az egyeduralkodónak számító Bubka mögött. A győztes sokatmondó nyilatkozatot adott a verseny után: “Utólag, a vb-arany birtokában már bevallhatom, tartottam Bagyulától”. A magyarok még egy érmet szereztek, Horváth Attila diszkoszvetésben lett harmadik.
A 1993-as stuttgarti világbajnokságon a győztesek egy-egy Mercedest is kaptak az aranyérem mellé, az etióp Haile Gebrselassie itt nyerte 10 000 méteren négyből az első világbajnokságát. Az autót hazavitte apjának Addisz-Abebába, aki ekkortól vált igazi szurkolójává. Addig azt hitte, fia a futással haszontalan dolgot művel, a versenyek legfeljebb kikapcsolódásra valók, a Mercedes azonban kézzelfogható bizonyítéka volt annak, hogy a futásból meg is lehet élni.
A női közép- és hosszútávfutó számokban nyomasztó volt a kínai fölény, a pár év alatt a semmiből előtűnő és rekordokat futó atlétanők - edzőjük szerint - annak is köszönhették a sikereiket, hogy teknősvért ittnak.
A brit gátasok két világcsúcsot is futottak, Colin Jackson 110 gáton, Sally Gunnell 400 gáton volt verhetetlen. A magyaroknak a kalapácsvető Gécsek Tibor szerzett egy bronzérmet.
A 1995-ös göteborgi vb-n a megint brit világcsúcsot ünnepelhetett a közönség, az istenfélő Jonathan Edwards kétszer is áttörte az álomhatárt hármasugrásban: először 18.16 méterre ugrott a döntőben, majd a másodikra - felszabadulva a nyomás alól - 18.29-ig szállt. Edwards az 1991-es vb-t azért hagyta ki, mert vasárnapra esett a versenye, és a Biblia szerint akkor mindenkinek pihenni kell. A hármasugrót később apja győzte meg, hogy az istentől kapott tehetségével élnie kell, ezért ne legyenek kétségei, mikorra esnek a versenyek.
A női hármasugrásban is új világrekord született, Inessa Kravets 15.50-ig jutott. A sprintereknél már Michael Johnson volt a sztár, ő az első duplázó, aki 200 és 400 méteren is nyerni tudott. Két magyar érem is volt, Gécsek és a hétpróbázó Inácsi Rita egyaránt 3. helyen végzett.
Az amerikai 4X400-as váltó az 1997-es szezon legjobb eredményével nyert Athénban, 2009-ig világbajnoknak is tudhatták magukat ezzel. A váltó egyik tagja, Atonio Pettigrew azonban bevallotta, hogy 1997 és 2003 között rendszeresen EPO-val és növekedési hormonnal doppingolta magát. Az USA-t megfosztották világbajnoki címtől, az arany Nagy-Britanniáé lett. A következő vb-t ugyanígy nyerte meg Lengyelország, Pettigrew akkor is az amerikai váltó tagja volt.
A dánná lett kenyai Wilson Kipketer második vébéaranyát nyerte 800-on, Michael Johnson csak 400-on védte meg a címét. 1500-on Hisam el-Gerúzs óriási taktikával nyert, két, szinte kocogós kör után hatalmasat sprintelt és szétzilálta a mezőnyt.
Maurice Greene történelmi tettet hajtott végre, amellett, hogy megvédte címét 100-on, 200 méteren is győzött a sevillai vb-n 1999-ben. A sprinterek között elsőként neki sikerült ez a duplázás. A nőknél Marion Jones is erre a bravúrra készült, 100-on győzött is, távolugrásban is szerzett egy bronzérmet, de valószínűleg ez sok volt a szervezetének: a 200 előfutamában becsípődött a hátában egy ideg és összeroskadt.
Jonesról később kiderült, rendszeresen doppingolt, egy sor eredményét törölték - többek közt olimpiai bajnoki címeit is -, de a sevillaiakat nem. Micheal Johnson ismét győzött 400-on, ezúttal 43.18-as világcsúccsal. A nőknél Stacey Dragila világcsúcsbeállítással nyerte a rúdugrást.
2001-ben Edmontonban két számban is holtversenyt hirdettek, férfi 200-on Kim Collins és Shawn Crawford századra azonos időt, 20.20-at futott, célfotó alapján sem lehetett dönteni, mindketten bronzérmesek lettek. A második Christopher Williamsnek sem mértek kevesebbet, de őt előbb látták a versenybírók. A magasugrásban két ezüstérmet osztottak ki, Vjacseszlav Voronyinnak és Jaroszlav Ribakovnak is minden magasságon ugyanannyi kísérlete volt. Ribakov két évvel később is társbérletben volt ezüstérmes.
A hiányos fogazatú Charles Kamathi nem nyújtott szép látványt, amikor a 10 000 méteres győzelme után körbemosolyogta a stadiont. A kenyai is sejthette, hogy egy világbajnokhoz nem méltó ez az imázs, a vb után felkeresett egy fogorvost. Hiányzó szemfogát pótolták, addig sárgásbarna fogsorát kifehérítették.
A 2003-as párizsi vb egyik legemlékezetesebb jelenete a sprinter Jon Drummond nevéhez fűződik. A 100 méter egyik elődöntőjében korai rajt miatt kizárták, az amerikai ezt nem volt hajlandó tudomásul venni, mert érzése szerint nem ugrott ki. Rögtön tüntetni kezdett a bírói döntés ellen, egyszerűen nem volt hajlandó elhagyni a pályát. A rekortánra feküdt, majd úgy tűnt, jobb belátásra tért, elindult lefelé a pályáról. A közönség tapsolt, de Drummond hirtelen visszatért, és a rajtvonalhoz állt. A szervezők tehetetlenségükben az egész futamot lefújták, csak így tudták Drummondot is eltávolítani, vissza azonban már nem engedték a teljesen magába roskadó atlétát. A felvételek Drummond igazát bizonyították, a mellette startoló Asafa Powell mozdult be, ő nem.
A férfi 10 000 méteren az etiópok taroltak, mindhárom érmet megnyerték, a generációváltás is ekkor kezdődött: Gebrselassiet megverte Kenenisa Bekele, és új korszakot nyitott vb-címek és világcsúcsok begyűjtésével.
A vb emberjogi sikert is hozott, a tálib rendszer bukása után Lima Azimi lehetett az első afgán nő, aki sportversenyen indulhatott. 100 méterre nevezték, életében először látott rajtgépet, így az sem meglepő, hogy futamában 18.37-tel utolsó lett.
A magyarok legsikeresebb vb-je volt a párizsi, Annus Adrián kalapácsvetésben, Fazekas Róbert diszkoszvetésben lett ezüstérmes.
A második helsinki világbajnokságon öt atlétának is sikerült két számban is győznie, Justin Gatlin Maurice Greene nyomdokaiba lépett, 100 és 200 méteren is bajnok lett. Jeremy Wariner a 400 után a 4x400-as váltóval is nyert, Rashid Ramzi a középtávfutók közül elsőként a 800-as és az 1500-as versenyt is behúzta. A nőknél Lauryn Willams 100-on győzött és a világbajnok 4x100-as váltóban is futott, Tirunesh Dibaba pedig öt- és tízezer méteren is nyert.
Az egyelten magyar érem tízpróbában született, Zsivócky Attila harmadikként zárt.
A 2007-es oszakai vb-n is sokan dupláztak, az amerikaiknak ezúttal Tyson Gay szállította az aranyakat 100-on és 200-on, Wariner ismét hozta magát. Bernard Lagat 1500-on és 5000-en volt nyerő, Allyson Felix a 200 után a női váltóval is aranyérmes lett.
Női százon minden idők legszorosabb befutója volt: Veronica Campbell és Lauryn Williams századra ugyanannyit futott, végül a célfotó alapján az előbbit hirdették ki győztesnek. A harmadik Jeter is csak egy századdal maradt el tőlük.
A tízpróbában egy ismert név is feltűnt, Alberto Juantorena 1976-ban 400-on és 800-on is olimpiai bajnok lett Montrealban, most a fia indult. Misszióként tekintett a vb-re, apja helyett is versenyzett. Az idősebb Alberto 1983-ban a 800 középdöntőjében sérülés miatt kénytelen volt feladni a versenyt. Egyikük sem szerette volna, ha az Albeto Juantorena név mellett a jegyzőkönyvekbe az kerülne be utoljára, hogy feladta. Az ifjabbik Juantorena végül elégtételt szolgáltatott, 18.-ként végzett tízpróbában.
A 2009-es berlini vb-n Usain Bolt az atlétika ikonjává vált, nemcsak hihetetlen eredményeivel, de magánszámaival is megnyerte magának a közönséget. Égre mutató pózolása a védjegyévé vált. Három világbajnokságot nyert, 100-on és 200-on egyaránt világcsúcsot futott, ellenfelei megalázóan távol voltak tőle. Az egyéni számok mellett a 4x100-as jamaicai váltóval is nyerni tudott.
Bekele hiába gyűjtötte be negyedik majd ötödik vb-aranyát hosszútávfutásban, sikere Bolté mellett szinte teljesen elhalványult.
Az eredmények mellett még az tartotta lázban a közönséget, hogy a női 800 méteren első Caster Semenya valójában nő-e? A valóban férfias megjelenésű dél-afrikait nemvizsgálatra kötelezte a nemzetközi szövetség, később kiderült, hogy szervezetében nagy mennyiségben termelődik férfi nemi hormon.