Elmúlt már az az időszak, amikor sikk volt a Dakar-ralin elindulni: a több mint tízfős magyar létszám 2010-re lenullázódott, 2011-ben egyedül Horn Albert navigált.

Idén Szalay Balázs megint összegyűjtött annyi pénzt, hogy Bunkoczi Lászlóval újra belevághasson az ismeretlen száguldásba.

Mellettük Darázsi Zsolt irányításával egy kamionos egység is Dél-Amerikába költözött, bár nem utolsósorban az lesz a feladatuk, hogy kihúzzák Szalayt, ha elakad Argentína, Chile vagy Peru szakaszain.

Darázsiék akár dobogósak is lehetnek egy-egy szakaszon, ha nem kell feláldozniuk magukat.

Az opeles Szalay indulása előtt nem kertelt, a tizedik hely körül szeretne végezni, mert akkor az övé lehetne a legjobb helyezés, és Palik László 21. helyét is elhomályosíthatná.

Palik, akinek sokáig életformája volt a Dakar, 2009 után abszolút lemondott róla, akkor volt az emlékezetes eset: tízórás büntetést kapott, és a vágyott 12. hely helyett a már említett 21. maradt. (Azóta sem derült ki, mi történt, feljelentette-e őt Szalay, bár gyaníthatóan nem.)

Szalayt természetesen fűti a vágy, hogy ha már első magyarként végigment a sportértékét Afrikában folyamatosan veszítő versenyen, akkor a legjobb helyezés is a neve mellett álljon.

Annak ellenére, hogy földrészt váltott a Dakar, a veszélyessége megmaradt, eddig legalább ötvenen haltak meg a verseny történetében. Dél-Amerikában imádják az autósportokat, állítólag ötmillióan nézték a tavalyit.