Nincs szórakoztatóbb a magyar futballszakma és a játékosok meccs előtti nyilatkozatait egy váratlanul súlyos vereség után újraolvasni. A magyar-holland után (1-4) például igazi élvezet. Mennyire nem állt még össze a holland védelem, fiatalítanak, csapatként előrébb tartunk náluk, satöbbi.

Egervári Sándor kapitány a második vb-selejtezőről megígért egy pontot a magyar futball vezetésének, majd iszonyúan megsértődött, amikor Louis van Gaal szervezetlennek minősítette a magyar válogatott játékát, teljesítményét.

„Rendkívüli módon meglepett ez a kijelentés. Hogy egy komoly szakember értékelje a másik csapat játékát, számomra több mint döbbenetes. Legalábbis nem szokás” – mondta a Nemzeti Sportnak.

Valószínűleg akkor is megdöbbent, amikor Bognár György szakmai barbárságnak nevezte Paulo Sousa egyik meccsét még egy éve. (Bár a portugál Vidi-edzőt lehet ütni, hiszen akar valamit.)

Egervári azt is elismerte, buta gólokat kaptunk, és hogy el kell gondolkodni a válogatott összeállításán. Aprócska javaslatunk lenne: a meccs előtt érdemesebb.

Az elmúlt öt világbajnoki sorozatban a magyar válogatott hazai pályán kapott négy gólja szinte védjegy, ha éppen nem külföldi ült a kispadon. (Bozsik 1-4, Norvégia; másfél éve 0-4, Hollandia) Koeman és korábban Matthäus a védekezésből indult ki, Egervárinak volt több mint két éve, hogy összerakjon egy valamire emlékeztető, együtt mozgó négyest, nem sikerült neki az összeszoktatás.

Valami egészen furcsa sugallat lehetett, hogy egy olyan formációt küldjön ki (Vanczák-Juhász-Lipták-Elek) a csoport legjobbjai ellen, akik még sohasem játszottak együtt. Ha a Varga-Juhász-Lipták-Vanczák (Halmosi) négyes fut ki, előttük az imádott Elekkel valamint Korcsmárral, talán nincs négy gól, mert ők azért valamelyest már ismerik egymást, a jobbhátvéd gondjait épp Varga oldotta meg egy éve, a svéd meccsen és utána is. (Filipovics menedzser be is szólt neki, így nem tudják eladni, hát erre csak visszakerült a középpályára.)

Laczkó sérülése mindenkit összezavart, de azt azért tegyük hozzá: régóta látszik, milyen alapvető fogyatékosságai vannak, Kádár rég megoldást jelenthetne ezen a poszton, és szándékosan ne menjünk el Husztiig, akivel a külföldi kapitányok mindig kijöttek, Várhidi és Egervári pedig egyáltalán nem.

A megfoghatatlan kreativitásban az utolsókig kitartó magyar futballszakmának nem árt figyelembe venni, hogy Spanyolország úgy lett kétszer is Európa-bajnok illetve egyszer világbajnok, hogy a kieséses szakaszban nem kapott gólt. Pedig volt hosszabbítás is.

Xavi, Iniesta, meg Villa és Torres, persze, ők jutnak mindenki eszébe, de mögöttük van egy olyan védelem, amely megingathatatlan. Eddig a felismerésig a lettek is eljutottak, ki is jutottak a 2004-es Eb-re, a szerbeket is a védelmük juttatta a 2010-es vb-re, Svájcról ne is beszéljünk.

A grúzok is megfogták a spanyolokat kedden, a 86. percben lőtte Soldado a győztes gólt. Hazai pályán a kis törpéknek szoktak négyeseket lőni.

A hollandokat az első selejtezőjükön feltérképező Mezey doktor sem maradt csendben a meccs után. „A holland-török után kijelenthető, a hazai győzelem ellenére Törökország játszotta a jobb futballt.”

Kettejük elmélyült kapcsolata után nem nehéz feltételezni, Egervári is elhitte, most meg lehet fogni a hollandokat. Ha már Mexikóról nem írt épkézláb jelentést a nagy stratéga, olyan kíváncsi lennék, mit látott a holland-törökön, miket jegyzetelt, hol látta a sebezhető pontokat.

Mert bármennyit is látott, a mi csapatunkban mindig több lesz. Csak azért, mert értékelhető védekezésre két év után is képtelenek vagyunk – nem neveltek az edzők Juhász mellé tíz év alatt senkit -, mert nyilvánvalóan szervezetlenek vagyunk. Nincs összhang, egymás gondolatának ismerete pedig nem elvárhatatlan, pedig mást sem hallunk, hogy védekezni egyszerűbb. Hatvanas évek valamelyik nagy edzőjének volt a mondása: balbekket hajtogatunk drótból is.

Egy rosszul sikerült meccs után illik higgadt lenni, most a kapitánynak nem sikerült. Lehet javítani, csak jó lenne nem áltatni önmagunkat, hogy mi képesek vagyunk bárki ellen 20 percig dominálni - bár lehet, a sajtótájékoztató is beleszámít -, mert a váratlan győzelmeink (svéd és finn 2-1) is inkább esetlegesek és szerencsések voltak, mintsem tudatosak.

Sokkal szerényebben és mértéktartóbban kellene a mindenkori esélyeinkről beszélni. Mert egy válogatottnak nem szerethetőnek, hanem mindenek előtt hitelesnek kell lennie.