Két nappal a start előtt a város polgármestere, Michael Bloomberg úgy döntött, nem rendezik meg a New York City Marathont, mert nem szerette volna, ha a verseny megosztotta volna a város polgárait, miközben a Sandy hurrikán pusztítása utáni helyreállítási munkákat végzik. A verseny hivatalosan elmaradt, de több ezer futó kárpótolta magát, az utcákon rótta a kilométereket, mások önkéntes munkát vállaltak a versenyzés helyett.
A futóversenyre több mint 60 ezren neveztek a világ minden részéről, a legtöbbjük már napokkal a rajt előtt New Yorkban volt, nem kis összegeket költve az utazásra, szállásra és a nevezésre, aminek a díja 216 és 347 dollár között mozgott. A verseny törlésével hónapok edzésmunkája veszett kárba, a profik még ennél is többet bukhattak, hiába hegyezték a formájukat New Yorkra, a helyezésekért járó pénzdíjakról lemondhattak, és a maratonisták kiemelt versenysorozatában, az 500 ezer dolláros fődíjú World Marathon Majorsben sem tudtak pontokat gyűjteni.
Az amatőrök csalódottsága azért is érthető, mert sokszor a szerencsén múlik, hogy egyáltalán elindulhat-e valaki, több éves várólisták vannak, így újra és újra próbálkozni kell, és a rajtengedélyek egy részét sorsolják is.
Magyarországról több amatőr futó is kiutazott, hogy részt vegyen a versenyen. Egyikük már a repülőn ült, amikor bejelentették, hogy elmarad a verseny, így csak New Yorkban értesült a maratoni törléséről. „A reptéren, éjfélkor, a belépési engedélyre váró sorban tudtam meg a hírt egy CNN-ismétlésből, meg abból, hogy mellettem több francia lány zokogott” - mondta.
A maratoni megrendezésére képes lett volna a város, de már napokkal a rajt előtt élénk vita bontakozott ki, hogy szabad-e versenyt rendezni, ami azért egy örömünnep is, akkor, amikor családok százai nem jutnak ivóvízhez és még nem takarították el a romokat. A verseny hivatalos oldalán sokáig csak annyit közöltek a futókkal, figyeljék az időjárásjelentést.
A bizonytalanságot a futók is érezték, az addig rendszeresen küldött hírlevelek már nem jöttek a friss a információkkal. Valószínűleg a szervezők az utolsó pillanatig hittek abban, hogy ellőhetik a rajtot, erre utal, hogy a maratonit át is keresztelték, Race to Recoverre, (Versenyt az újraépítésért), és gyűjtést is kezdeményeztek. A városvezetés vétója azonban megbuktatta törekvéseiket.
Az egyik maratonira kiutazó magyar futó a verseny napján kapott hivatalos értesítést emailben a törlésről, ennek ellenére elment a versenyközpontba. „Felvettem a már semmire nem használható, emléklapnak vagy poháralátétnek használható rajtszámomat, meg a többi kötelező
szóróanyagot, bár itt már a rajtcsomagban is van csoki és egy nagyon menő Asics hosszú ujjú felső. Bár ezt ugye kifizettem nekik, ahogy a célcsomagot is, amelyben a rengeteg kaja mellett benne van egy táska és egy hőköpeny is."
A befutócsomagot nem kapták meg a futók, és csak akkor kapnak kártérítést, ha hitelkártyával fizették ki a szervezési alapdíjat. Egyéb kártérítésre viszont nem is számíthatnak a futók. Egy brit, 1200 sportolót és hozzátartozóját kiutaztató cég vezetője úgy gondolja, hogy ezzel a szervezők elvesztik hitelességüket, Chris Bird szerint visszajárna a futóknak a nevezési díj, és ezért petíciót kezdeményez.
A futók arról sem kaptak megnyugtató információkat, hogy jövőre automatikusan indulhatnak-e maratonin. A verseny törlése ellenére vasárnap mégis ellepték a futók New York utcáit, még ha ez nem is kárpótolhatta őket igazán. „Kimentünk a Central Parkba, elképesztő volt a látvány. Állítom, mindenki kint futott, akit tegnap kiábrándítottak, lépni nem lehetett a világ összes tájáról érkezett futóktól. A maraton„ díszletei" már napokkal korábban ott voltak (zászlók az oszlopokon, közvetítő állások, kamerák helyei, kordonok, nézőtér a végén), most azt bontották el éppen, kábeleket húztak jobbra balra. Csodaszép napsütéses idő volt, és normális ember nem értette volna, miért marad ez el. Furcsa volt állni amellett a magyar zászló mellett az utolsó kilométeren a kordonok mellett, amit vihettem volna a megnyitón, és még furcsább volt támaszkodni azon a kordonon, amit a célkapu előtt két méterre tettek le, hogy senki át ne menjen rajta, persze mindenki ott fogózkodott. Nem akarom ennél jobban túldramatizálni, de nem kevés felkészülésemet és pénzemet dobta így Mr. Bloomberg a kukába, és ez eléggé bosszant" - mondta forrásunk.
Voltak olyanok is, akik nemcsak a Central Parkban futottak, de az egész távot teljesítettek. „Belehallgattam ez egyik helyi csatorna interjújába: egy olyan pasassal készítettek beszélgetést, aki a futócsoportjával dacból elmegy vasárnap Staten Island-re és lezárások nélkül, de lefutja a maratont. Az indoklása az volt, hogy egy NBA-meccs kivételével, se hoki, se foci, se baseball meccs nem maradt le hurrikán miatt, miért épp a futóversenynek kellett áldozatul esnie?”
Más futók nem a mostani útvonalan, hanem az eredeti, 1970-esen terveztek maratonit, a Central Parkban körözve indultak neki a 42 kilométernek, amit Ad Hoc Maratonnak tituláltak, Klemné Zabó Ágnes is a futók között volt: A Central Parkot 8 óra körül kezdték ellepni a futók. Hihetetlen élmény volt! Kb. 20 ezer futó gyűlt össze, hogy miért? Ez egyértelmű: senki nem akart hazamenni innen maratoni futás nélkül. A NY-i maratonok kezdetén hagyományosan a Central Parkban futottak négy kört, és most visszamentünk az időben. Elindultunk hát a magunk 4 körére. Fantasztikus, hihetetlen és leírhatatlan érzés volt, hogy mindenféle szervezés nélkül ennyi ember, futó összejött. Az út szélét ellepték a drukkolók, „önkéntes” frissítőállomások, fan-club-ok. Semmiféle háborgás, veszekedés, atrocitás, rendbontás nem volt. Azt gondolom, hogy az emberiség nem az eddig lezajlott sok „szürke” NY maratonra fog emlékezni, hanem erre a napra! Erre a „versenyre”! - írta a pótversenyről.
Volt olyan futócsoport, amelyik meg sem próbálta lefutni a maratonit, bár elment a rajthelyre, a Staten Island-re, ott azonban nem futni kezdtek, hanem romok eltakarításába fogtak, vagy ételt, italt és hasznos holmikat vittek az ott lakóknak.
Az elit futók a New York Marathonra időzítették a formájukat, az elvégzett munka talán nem mindenki számára veszett kárba, egy-két közeli versenyen még futhatnak jó eredményt a profik.
Szakértők szerint Japán lehet az egyik megoldás, november 18-án Jokohamában erős mezőnnyel női, december 2-án Fukuokában férfi versenyt rendeznek. Az Egyesült Államokban is lesz még két lehetőség ugyanekkor, novemberben Philadelphiában, decemberben Sacramentóban. Több amerikai élversenyző megpróbálja majd valamelyiket, de nem tudják, hogy képesek lesznek-e átmenteni a csúcsformájukat. Az amatőröknek már számos futással foglalkozó portál kínál átvezető edzéstervet. Az amerikai olimpiai válogató ötödik helyezettje, Janet Bacome pedig úgy gondolja, hogy nem fut már idén, mert egy decemberi verseny az egész 2013-as szezonját is felboríthatja.