Laci hős. A Debreceni Sportcentrum munkatársai, Risztov Éva kollégái az első sorban várták a hazatérő olimpiai bajnokot a debreceni reptéren. Laci már húsz perccel a gép landolása előtt letekerte a drótot a pezsgőről. Ahogy az ital melegedett, a dugó egyre jobban feszült. Laci hősiesen szorította előbb hüvelykujjal, aztán már teljes tenyérrel, a combjához feszítve. Két perccel Risztov érkezése előtt feladni kényszerült, de a bajnokot így is pezsgőzuhany fogadta.

Risztov, aki a verseny óta egy percet sem aludt, megható közvetlenséggel fogadta a felé áradó szeretetet. „Ezt sokkal nehezebb lesz elviselnem, mint tíz kilométert leúsznom. Ha ezt tudom, sokkal hamarabb olimpiai bajnok leszek” – köszönte meg az üdvözlést. „Soha nem éreztem, hogy itthon vagyok, de most itthon vagyok. Ez az arany mindenkié” – mondta a debreceniek üdvrivalgása közben.

A reptérről a Nagyállomásra, onnan pedig nosztalgiavillamossal a városházára vezetett az útja. A lámpáknál autókból fotózták, ő pedig mindenkivel szóba elegyedett. „Ez lesifotó lesz?” – kérdezte mosolyogva. A városháza előtt pedig már együtt skandálta az ünneplőkkel, hogy „ez Debrecen”.

A városháza udvarán elsőként egy fiatal lány ölelte meg. „Autista vagyok. Szeretném bebizonyítani, hogy ez nem tragédia és lehetek én is olimpiai bajnok” – mondta Risztovnak. „Nagyon szurkolok” – felelte Risztov, majd megöltelte. „Kitartás” – kiáltotta még a távozó lány után, és ő aztán tudja, mit beszél.

„Nem szerettem volna, hogy ugyanaz előforduljon, mint Sanghajban” – mesélte taktikájáról. Risztov öngyilkos taktikával, végig vezetve nyerte meg a 10 kilométeres nyílt vízi úszást, miközben a fizika törvényei szerint sokkal könnyebb valaki más farvízén elúszni a célig. De egy éve, a sanghaji világbajnokságon a harmadik helyről kizárták, mert állítólag visszahúzta ellenfelét.

Az élen úszva megvolt a veszélye, hogy a végén lehajrázzák. „Mindenre felkészültem, de a terv az volt, hogy tartalékolok. A végén, ha jobban kellett volna úsznom, jobban úszok” – mondta. Ez, és ahogy az egész ünneplést fogadta, is mutatja, hogy mennyire megerősödött lelkileg. „Nézd, 26 éves vagyok, azt hiszem, most már tudom kezelni dolgot” – mondta Risztov, aki hét éve, az athéni olimpián elért, itthon csalódásként értékelt 4. helye után abbahagyta az úszást. „Higyjék el, nem vagyok semmivel sem több. Ugyanaz az ember vagyok. Kedves, aranyos” – tette hozzá már nevetve.

Risztov 2005-ben vonult vissza az úszástól. Pár évvel később Ruza József, az úszószövetség főtitkára kereste meg a Debreceni Sportcentrum igazgatóját, Orendi Mihályt, hogy befogadnák-e Risztovot. „Úgy érezte, nem voltak korrektek vele Athén után, meg hogy van még Évában eredmény” – meséli már Kósa Lajos, a város polgármestere. „Akkor elkezdődött egy tárgyalás, hogy tudjuk-e finanszírozni, meg tudjuk-e teremteni a feltételeket. Ösztöndíjat kapott az egyetemen, ahol most is tanul” – mondta. Aztán már jöttek az eredmények. „Mi már a debreceni Európa-bajnokságon azt mondtuk, hogy aranyesélyes, pedig akkor még olimpiai kvótája se volt” – mondta.

Risztov pedig azt, hogy most megcáfolta, hogy nem lehet az élről nyerni. És hogy mire gondol egy úszó egy két órás, tíz kilométeres úszás közben? „Csak a versenyre. A következő bójára.”