Cseh László lemásolta a tavalyi világbajnoki teljesítményét: 200 vegyesen bronzot nyert, másik két számában (200 pillangó, 400 vegyes) nem jutott döntőbe. 200 vegyesen az athéni olimpia óta folyamatosan dobogós.

Az éremnek örült, annak is, hogy fel tudott állni a padlóról, mert rögtön az első nap „hatalmas gyomorszájast adtam magamnak. Nagy törés volt, amit annak köszönhettem, hogy szerettem volna energiát spórolni az esti döntőre a 400 vegyes előfutamában. Nem vagyok erőfitogtató típus, a lelkem mélyén kockáztattam, nem érzékeltem, hogy ennyire lassú Phelps tempója. Nagy árat fizettem, annak lettem az áldozata, az egész versenyemre rányomta a bélyegét, de tanultam belőle, a jövőre nézve is biztosan” - mondta Cseh.

Phelps még éppen becsúszott a nyolc közé, Cseh kiesett, 4:13,33-as idejénél Darnyi Tamás is egy másodperccel úszott jobbat 21 éve.

Azt már a csütörtök esti célbaéréskor eldöntötte, folytatni fogja, nekikezd újra a nagy munkának, és ugyan már harminc felett lesz Rióban, szeretne ott lenni az olimpián, mert most nem érte el az aranyat. És azt is szeretné bebizonyítani, hogy nemcsak fiatalon lehet jól úszni, hanem 30 felett is.

"Tényleg halálkomolyan gondoltam az aranyat, nemcsak azért, hogy a számat járassam. 2003 óta minden világversenyről éremmel tértem haza, de arannyal csak kevésszer. Vágyom az olimpiai aranyra. Ezért fogom hamarosan újra elkezdeni az edzéseket. Nem mondom azt, hogy elég volt, óriási űr maradna bennem, ha nem próbálnám meg, eszemben sincs feladni vagy megfutamodni” - nyomatékosította.

Bevallotta, a 400 vegyes után elbizonytalanodott, és motoszkált benne a kétely, jól sikerült-e a felkészülése, de kibeszélte magából, megosztotta pszichológusával a gondolatait. Arra jutottak, hogy sokkal többre hivatott.

„A 200 vegyesnek lassú volt az eleje, nem is értem, miért ennyire. Erősebben szerettem volna, de csak ennyi jött ki belőle. A gyorsúszástól féltem, erre az ment a legjobban, akkor jöttem fel. Éreztem, hogy menni kell, most nem volt bennem az az indulat, ami Sanghajban, így is előretörtem.”

Teljesítményét inkább nem osztályozta, mert nagyon kritikus önmagával szemben. Visszatért arra, hogy teljes mértékben motivált is, de azt nem tudja, hogy Michael Phelps vagy Ryan Lochte szintén folytatni szeretné-e, azt azonban észrevette, kezdenek elfáradni, mert nincs meg bennük a legyőzhetetlenség.

„Phelps csak azt kérdezte, miért nem megyek száz pillangón. Másról nem beszélgettünk, azt mondtam neki, nem voltam annyira bátor. Majd esetleg Rióban. Mert a kétszáz ritmusára nagyon nem éreztem rá, igazából csak egyszer úsztam jól rajta, Pekingben, amikor második lettem. Ha erre a ritmusra nem érzünk rá, nagy csapkodásnak tűnhet az egész, a mozdulatok, ha meg is vannak, sebesség nincs. Még azon is elgondolkodom majd, ezekben a számokban érdemes-e indulnom, de a 400 vegyes a szívem csücske, anélkül nem menne a kétszáz sem ilyen jól. Ezért is akarom, hogy Rióban még javítsak.”