Index Vakbarát Hírportál

Simon: Ez a karmám, mindenhol fúrnak

2012. január 17., kedd 20:54

Élete nagy élménye volt, hogy a pekingi olimpia után találkozhatott az angol királynővel. A kajakosedző Simon Miklós felépítette világát, bár folyamatos harcban áll, hazatérése nem időszerű. Az angol női négyes a magyarok ellenfele lesz Londonban. Angliai magyar edzők, harmadik rész.

„Amikor eljöttem otthonról, a kiszámíthatóságot, a tiszta viszonyokat, elveket kerestem. Ezt akkor még így nem tudtam megfogalmazni. Itt úgy látszott, megkapom. Mostanra tudom, felesleges áltatnom magam: itt is fúrnak. Úgy látszik, ez a karmám. Túlzottan naiv és hiú vagyok. Bármerre is megyek a világban, vannak nem változó dolgok. A fizetésem viszont minden hónap 24-én a számlámon van, ennyiben mégis megvan a kiszámíthatóság” – mesélt az 55 éves Simon Miklós.

A 2006-os szegedi világbajnokságon mind a kilenc női számban magyar győzelem született. Egyesben Benedek Dalma nyert, Simon Miklós tanítványa. Duplázása után pár hétre Benedek váratlanul bejelentette: elhagyja Simont és Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportjában folytatja.

A lépéstől a versenyző azt remélte, olimpikon lehet, de nem lett az. Simon addig töretlenül felfelé ívelő karrierje ekkor megtört, nagyon rosszul érezte magát itthon, és 2007 tavaszán elfogadta az angolok ajánlatát.

„Talán már felesleges azon rágódni, mi lett volna, ha velem marad. Egy biztos: két sors, az övé és az enyém biztosan megváltozott akkor. Hosszú távú hatása is lett, de ezt most nem akarom elemezni. Dalma elment tőlem, mert félt, de így is csak tartalék volt Pekingben. Én pedig azzal szembesültem, hiába güriztem, nem lehetek topedző. Nem hagynak azzá válni, nem vagyok annyira erős, az eredmények nem elegek ehhez” – kezdte Simon, aki 2007-ben vállalta el az angliai feladatot, és már a pekingi olimpián brit színekben volt jelen.

Angliában nagy a konkurenciaharc, angolszász a dominancia, ezt természetesnek is gondolja, de az áskálódást nem. Felépített egy női párost, amely már a pekingi olimpián is versenyzett, a szegedi vb-n pedig negyedik lett a négyes, van két tehetséges versenyzője (Rachel Cawthorne, Jessica Walker), akikkel nagy sikereket érhetne el.

Magyarországra is jönnek tanítványaival

  Az angolok kajakos bázisa Bishem Abbey-ben van, valamennyi versenyzőnek kötelező itt megjelennie a felkészüléseken, de Simon és csapata gyakorta választja Szegedet, Szolnokot is. Angliában a klímának megfelelően sokáig lehet evezni, nem kell a nagy hidegtől félni. Az eredményes versenyzők sem védettek, rendre meg kell mutatniuk formájukat. Csapatában vannak tízen-tizenöten, velük kell eredményt elérni. Jessica Walker korosztályos versenyen volt már érmes, és mivel 21 éves, nagy jövő előtt áll. A Szegeden vb-4. négyes tagja is volt természetesen.

„Miután megérezték a siker ízét, szinte törvényszerűen lazítottak. Meg ilyenkor jön a szokásos duruzsolás, hogy lehetne még jobb, az pedig nem számít, mit értünk el közösen, hogyan léphetnénk még tovább. Ez van. Panaszkodni se akarok azért nagyon, mert van egy négyes, amelyet én készítek fel. Ha kapitány most nem is vagyok - mert egy ausztrál eredmények nélküli műugróedző bedumálta magát az irányításba -, ez megmaradt nekem. Ez a négyes pedig sikeres lehet. A vb után azt mondom, még arra is lett volna esélye, hogy megszorítsa a magyarokat, a mostani állapotokat látva finomítok: éremre odaérhetnek.”

Simonnak anyagilag nem érte meg a váltás, mert 2006 előtt már nagyon jól keresett itthon. A hazai rendszerben viszont csak akkor lehet jól keresni, ha sztárt vagy sztárokat készít fel, akkor képesek megfizetni a klubok. Mivel csoportjának legjobbja esett ki, majdnem újra a semmiből kellett volna felkapaszkodnia, ez pedig csak alátámasztotta a váltást.

Az ő esetében is igaz, hogy sportágat a magyar alapokra helyezte. „Ha eljövök Angliába úgy, hogy nem változtatok semmin, akkor már rég mehettem volna haza. Itt megváltó nem lehetek, egy szorgalmas munkás igen. Nem maradhattam ugyanaz, ami otthon voltam, egyszerűen a közeg erre nem alkalmas. Természetes, hogy a versenyző több szabadságot szeretne, nem is vagyok annyira kemény, mint otthon, de még ennél is többet kellene engedni. A helyzet önmagában hordozza a konfliktust. Az edzésterveimbe azért nem nyúlnak bele drasztikusan a kollégák, kisebb módosításokat meg nekem kell engednem.”

Az 55 éves Simon a férfi szakág pekingi leszereplése után abban bízott – olimpiai számban azóta is mindössze egy érmet szereztek a versenyzők -, hogy megcsörren a telefonja, és lesz valaki itthonról, aki legalább felveti neki a gondolatot, mi lenne, ha ő foglalkozna velük.

„A kérdés nem aktuális, hiszen akkor sem volt rám szükség, pedig a KSI-ben sok fiatallal foglalkoztam. 2013. márciusig ideköt a szerződésem, a gyerekeim itt járnak iskolába, a feleségem is megtalálta a számítását. Most nem időszerű mozdulnom. Nagyon sokat fejlődök, Tim Brabants edzőjével például kifejezetten jó a viszonyom.”

Simon a magyar kollégákkal tartja a kapcsolatot, de azt például még nem kérdezték tőle, milyen a széljárás Etonban, ami akár a magyar sikerességet is alapvetően meghatározhatja. „Nyolcvan százalékban jobbos szél van, értelemszerűen a fennmaradó húszban balos. Ritka, ha szemből fúj, ebből adódóan a hátszél is. Erre biztosan készülniük kell otthon is.”

Simon gyerekei most brit színekben, de magyar állampolgárként versenyeznek, azt is szeretné, ha ez így maradna. Simon Rebeka 15 évesen korosztályában vb-ezüstérmes volt.

Meg kellett tanulniuk miklósul

  Mennyire elégedett?

Ha fél évvel korábban kérdezi, akkor azt mondom, nagyon jó a hangulatom. A nagyont most le kell hagynom. De azért felépítettem a világomat, amiben jól érzem magam, bár az igazat megvallva az elején vágtam a centit, trauma volt a környezet- és országváltás, de ez már a múlté.

Milyen konkrét elvárásai vannak az angol szövetségnek?

Anglia három érmet szeretne, ebből egy nőire van realitás. A női négyesnek - ha így fejlődik tovább, és megkapom továbbra is a lehetőséget - van is reális esélye. Brabants a férfiaknál mindenképp éremesélyes, nem a valóságtól elrugaszkodott adat a három érem.

Hol az otthonom, hol a hazám?

Ez nem kérdés, Magyarország a hazám, oda is megyek haza. Itt albérlő vagyok Walton-on-Thamesben, ahol a családommal élünk. Azt mondják a lányok, meg kell tanulniuk miklósul, ha engem meg akarnak érteni, magyarul jól beszélek, angolul nem. Azt szeretném amúgy, ha a gyerekeim világpolgárok lennének, jól éreznék magukat mindkét országban.

Miért nem ismerik egymást az angliai magyarok?

Pár edzővel a rendszeres továbbképzéseken találkoztam, de a távolságok miatt képtelenség például összejárni.

Milyen magyarok ellen felkészíteni a versenyzőit? Tudathasadás vagy zsoldosmunka?

A zsoldoslét nagyon találó kifejezés. A férfiakat egy ukrán kolléga készítette fel, de van ausztrál is, ahogy már említettem. Szoktam is gondolni arra, mennyi zsoldos jutott el a királynőig, mert a pekingi olimpián én is találkozhattam vele, bemutattak neki, mint a magyar edzőt, aki felkészíti őket az olimpiára. Magasztos pillanat volt, mégha vissza is kérdezett, önöknél van kajakozás? A tanítványaim még nem igazi riválisai a magyaroknak, így egyelőre csak fel kell készítenem őket. A magyarokat persze tökéletesen ismerem, hiszen még az is felmerült lehetőség szinten, hogy Kovács Katival dolgozom. De ez csak egy gondolat volt, az élet másként alakult.
(Az öt állandó kérdést Fekete Szilveszter vízilabda, Németh István öttusakapitánynak is feltettük.)

Rovatok