Nem kiütéssel, de Erdeinél is eljött az a pillanat, ami Kokónál, Csonttörőnél, Balzsaynál, Bedáknál. A vereség egy megnyert meccsen a leglélekborzolóbb, és szinte biztos, hogy hosszú távon nyomasztóbb, mint a felsoroltak KO-i.
Március harmincadika előtt sokan féltették Erdei Zsoltot, nem az ellenféltől, mert az orosz Gyenyisz Gracsovról sok mindent lehet állítani, csak azt nem, hogy komoly bokszoló, bár a lassú bokszolók közt lehet még király. Két hónappal harminckilencedik születésnapja előtt inkább saját magától féltették, a motivációjától, a ringrozsdától. Elég csak megnézni, mit gondoltak a profiboksz.hu tudorai az Amikor minden bokszra fordult rovatban. A bírókra persze senki sem gondolt, nem is gondolhatott.
Ezt a meccset elpontozták, legyünk ilyen megengedőek. Azzal is egyetérthetünk, megölik a bokszot ezzel. Pár dolgot azért érdemes kiemelni. „Biztonságra mentem” - mondta, és a meccs után azt is kifejtette, hogy a tizedik, befejező menet előtt megtudta, hogy döntetlen az állás, ezért úgy gondolta, begyújtja a rakétákat.
Németországban, amikor az Universum még a topon volt, és folyamatosan százezer euróval emelte meg a gázsiját, miközben nevesincs öklözőket kapott, már akkor is volt egy biztonsággal kapcsolatos szerencsétlen mondata. Az valahogy úgy hangzott, nem érdekelték őt a nézők. A látvány, amit nyújt a nézőknek kevésbé fontos, csak legyen meg a meccs. (Ugye nem kell különösebben magyarázni, hogy ez nem volt helyes út.)
Ha valaki begyújtja a rakétákat, és egypercnyi verekedés után leáll a tizedik menetben, pedig egyáltalán nem biztos, hogy fixen megvan a visszatérő meccs, az elődöntő, ami a mesés, félmillió dolláros folytatást ígéri, minimum túl optimista. Ráadásként Erdei többször táncolt a szakadék szélén, és akkor fergeteges hajrával, önmagát is felülmúlva kerülte el a vereséget Fragomeni, még előbb Sahnoune ellen. Az a finis oktatófilmbe illik, mert repedt bordával kevesen képesek arra, hogy 15-ször találjanak egymás után. Fragomeni ellen is bevállalta a verekedést, ezeket a rejtett értékeket kár, hogy nem hozta ki belőle korábban német klubja. „Késő lesz, mire rájönnek, hogy mennyi minden volt bennem, mert addigra negyvenéves leszek, és addig nem fogok bokszolni” – nyilatkozta keserűen 2009-ben Fragomeni legyőzése után.
Ezt a kockáztatást nem láthattuk Monte Carlóban. A választ egyedül Erdei tudja, miért nem. Úgy tűnt, mintha megtudta volna, hogy nem őt hozták ki, legalábbis a közvetítést visszanézve ez állapítható meg gesztusaiból, amikor oldalra néz, és amikor a keze már a mérkőzésvezetőnél van.
Nem Erdei hibája, hogy így alakult a pályája, hogy korábban is csak akkor tett fel mindent egy lapra, amikor nagyon kellett. Egy korábbi filozófia, amit az Universumnál belé vertek, az 1-0-ás győzelmekben való feltétlen hit könnyen eljuttathat ide egy bokszolót. (Az ellenfél ez esetben talált egy lesgólt.) Mert azt előre tudhattuk, Erdei nevét most már nem fogják pontozni, még ha két német területen ismert pontozó is alkot véleményt. Az Universum feledékenysége, vagy éppen tudatos izolációja miatt nem nyilvánították szuperbajnoknak, noha erre minden joga, tíz győztes címmeccse megvolt. Akkor most nem ilyen meccsek járnának neki, hanem komolyabbak. (Bár Cloudot megszerezte neki az amerikai promóter, Lou di Bella, de a sérülés közbeszólt.)
A jövő egyelőre nagy kérdőjel, a Rácz Félix-féle magyarázattal – Rodriguez futtatása könnyebb egy nagy nevet legyőző emberrel, mint a veszélyes nagy névvel - könnyű azonosulni, nyilván nagyon is közel áll a valósághoz. Di Bella pedig igazi profi, elsírta a twitteren, hogy Albert monacói hercegnek megnyerte Erdei a tetszését, egyetértett vele, hogy nem Gracsov a győztes.
Talán Erdei is tudta, hogy ez a pillanat eljön egyszer, és ahogy az eddigi magyar példákat láttuk – Kokó, Csonttörő, Balzsay az egyetlen kivétel -, egy ilyen vereség iszonyatosan romboló hatású, pedig szerencsésebb fejlődésű bokszkultúrákban kódolható, hogy egyszer valakit legyőznek. Máshol sokkal könnyebb lenne visszatérni, mit itt, ahol a mérleg indokolatlanul mindenek feletti.
Természetes, hogy veretlenül akart visszavonulni, erre már nincs meg az esély, pedig legjobb bokszolóink közül magasan ő állt legközelebb a hibátlan halhatatlansághoz. Mert még a harminckilenchez közel is lehengerlő a gyorsasága, a balkezes pontossága, 664 napos kihagyás sem fog rajta.
Erdei kemény, tökös, ahogy mondta magáról, nem könnyű megtörni, az összes szava maradéktalanul hiteles is, de a biológiai órát nem könnyű átállítani.