Napra pontosan 48 évvel az 1848-as áprilisi törvények elfogadása, és napra pontosan kilenc évvel József Attila születése előtt, 1896. április 11-én nyerte meg Hajós Alfréd az első magyar olimpiai bajnokságot. Kevéssel a 100 méteres gyorsúszás után az 1200 méteres győzelmet is megszerezte, vagyis mindjárt két olimpiai aranyat ünnepelhetett Athénban.

Magyarország 117 évvel az első olimpia aranyai után összesen már 168-at szerzett – valamennyit a nyári játékokon –, ebből egyet a szellemi olimpiákról. Az ország ezzel az örökranglista nyolcadik helyen áll, ezt a pozíciót várhatóan még sokáig őrizni is tudja, mert a svédek mögöttünk több mint hússzal maradtak le.

Kevés olyan terület van, amiben az ország nyolcadik helyen áll a világban, ezért is lehet nyugodtan a magyar sportot a magyar kultúra részének nevezni. Ezért is él lázban az ország négyévente, ezért mozdulnak meg több ezren, hogy a helyszínen szurkolhassanak egy-egy magyar sikernek, azonosulhassanak egy érmes örömével.

Az ország Budapest-centrikusságát is jól példázzák az olimpiai sikerek. A 295 bajnokból 166-an születtek a fővárosban (56 százalék), és ha azt vesszük, hogy Korondi Margit neve mellé csak egy családi nyaralás miatt került Celje születési helyként, a mérleg még eggyel javul. (Pomázt és Monort külön kezeltük.) Többen születtek tehát a nagy sikert elérők közül Budapesten, mint az ország bármelyik részén, a jelenlegi határokon túli magyarlakta területeket is beleszámítva.

Az olimpiai bajnokokat adó városoknál Szeged az ezüstérmes. Úgy adott Magyarországnak nyolc olimpiai bajnokot a város, hogy a vízhez hatnak volt köze. Kocsis Lajos futballista és Magay Dániel kardvívó mellett úszók, vízilabdázók és a kenus Vajda Attila született itt.

A város szülötte még Francia Zsuzsa, aki kétszeres olimpiai bajnok, de az amerikai evezősnyolcast erősítette a két legutóbbi olimpián, Londonban, valamint Pekingben. Szülei kutatói állást kaptak az Egyesült Államokban, amikor ő hároméves volt, így választott hazájában teljesedett ki karrierje.

A harmadik helyen Miskolc áll hét bajnokkal (Ágoston Judit, Repka Attila, Biros Péter, Földes Dezső, Gyarmati Dezső, Kökény Roland, Szepesi Gusztáv), a negyediken Eger (Kárpáti Károly, Piller György, Sike András, Madaras Norbert, Hevesi István, Ambrus Miklós), ami 60 ezres lakosságához képest kifejezetten jól teljesített.

Meg kell említeni, hogy Sike András szentdomonkosi kötődésű, de a szülőotthon Egerben volt, ezért más nem jelenhetett meg a neve mellett. Pócsik Dénes már Egerben vízilabdázott, amikor beválogatták az 1964-ben győztes csapatba, de mivel ő Kunágotán született, nem számoltunk vele egriként.

Az öt győztest adó Szolnok és Győr követi szorosan Egert, eggyel hátrább szorították ezzel Debrecent, ami négy bajnok szülővárosa.

A kisebb városok közül kiemelkedően teljesített Vác, ahol három kajakosbajnok (Dónusz Éva, Gyulay Zsolt, Kammerer Zoltán) született. Sopronban is hárman, ráadásként három sportág (a tornász Csollány Szilveszter, a futballista Keglovich László, az úszó Temes Judit) legjobbjai.

Jászberényben is hárman születtek, köztük a hét olimpiai bajnoki címig jutó Gerevich Aladár. Még két tragikus sorsú bajnok a városé: Csík Tibor és Sárközi István. Előbbi, a kiváló ökölvívó Ausztráliában alkalmi munkákból élt 56-os emigrációja után, Sydneyben halt meg, utóbbi holttestére Rákoscsaba és Pécel között találtak rá a vonatsíneken.

Ha nincs Tass Olga tornászbajnok, akkor Pécs, egyúttal Baranya nem lenne a listán. Így Zalaegerszeg az egyetlen megyeszékhely, aminek nincs bajnoka, de a másik zalai nagy város, Nagykanizsa sincs az olimpiai térképen. (A gyorsúszó Csík Ferenc Keszthelyhez ezer szállal kötődött, de Kaposváron született.)

Az öttusázó Vörös Zsuzsa Székesfehérvárt tette fel a térképre 2004-ben, a városnak addig nem volt egyetlen olimpiai bajnoka sem.

Szerepel ugyanakkor a listán a bács-kiskuni Gara két szereplővel. Dunai Antal és Páncsics Miklós is a szerb határ melletti kis faluban született, ráadásként egy éven belül. A 2005-ös adatok szerint 2579-en laktak a községben, vélhetően korábban sem sokkal többen, ettől még nagyon jó génállományt örökíthettek az arrafelé élők.

Huszonketten születtek Magyarországi jelenlegi határain kívül, a 2008-ban győztes kajakos Janics Natasa és a vízilabda-válogatott kapusa, Gergely István zárja a sort.

Budapest és környéke még markánsabban kiemelkedik, ha a 172 élő bajnok jelenlegi lakhelyét vesszük. A főváros és agglomerációja 145 bajnok lakóhelye. A 27 vidéken élő bajnok közül tizenhárman a rendszerváltás után nyertek, vagyis a vidéki műhelyek közül, ha sok el is tűnt, még igen sok életképes.

Huszonhárman élnek külföldön, közülük öten átmenetileg. Madaras Norbert, és a két Varga testvér (Dániel és Dénes) aktívan vízilabdázik, légiósságuk miatt vannak a listán. A kajakos Fazekas Krisztina amerikai férjével él kétlaki életet. (Los Angeles és a Budapest-Győr háromszögben élnek.)

Kásás Tamás pillanatnyilag négyhónapnyi Los Angeles-i távollét után a fővárosban van, de még vissza fog térni, gyerekekkel foglalkozni a kaliforniai városba. Tartósan, tizennyolcan vannak távol, ebből Kaliforniát hatan választották, köztük San Fransiscót a világ legidősebb olimpiai bajnoka, Tarics Sándor, aki az ENSZ földrengésügyi bizottságának is tagja volt régebben, szabadalma – rugós alapra helyezte a felhőkarcolókat - miatt lett világhírű.

Összesen tehát alig többen élnek Magyarországon kívül, mint – Budapestet leszámítva – Magyarországon belül.

Mivel jó néhányan várhatóan sportolói pályafutásuk után várhatóan visszatérnek majd Budapestre Szolnokról éppúgy, mint Rijekából, az arány alig fog változni. A börtönbüntetését töltő Farkas Péter sem valószínű, hogy újra elhagyja Magyarországot, mint bujkálásakor.