Nagycsoportos lehettem, amikor megismerkedtem a harapással mint fegyverrel. Egy óvodatársam, akit nem neveznék meg (sose lehet tudni), hívjuk csak Gábornak, valami disputa végén, totális frusztrációjában beleharapott az alkaromba. Kapott egy pofont, sírtunk mindketten, aztán tologattuk tovább a dömpert és el volt feledve a dolog. Amikor Gábor másodjára is beleharapott a karomba, akkor Ildi néni, a legendásan kérges kezű óvónő vette át az ügy intézését, Gábor ezúttal két pofont kapott és sarokba kellett állnia. Azok a boldog hetvenes évek.
Luis Suarez, a Liverpool uruguayi csatára nem egy egyszerű fazon. Ütik-vágják a védők már vagy 15 éve, ő meg úgy reagál az ilyesmire, mint egy utcagyerek. Alattomos és nem válogat az eszközökben, karrierje során harapott már meg ellenfelet, taposott már a combjába egy másiknak, egy harmadikat meg negritónak nevezett, ami a képmutató, a sarki fűszerest simán lepakizó (kb. cigányozás) angoloknál sértés, Uruguayban viszont nem, ott csak annyit jelent, amit valóban: fekete bőrű srác, de ezt most hagyjuk, mert nem emiatt kapott tízmeccses eltiltást a csatár.
Hanem egy harapás miatt. Ilyet, mármint harapni sportpályán nem szabad, de ha már itt tartunk, sehol sem, de ha mégis, akkor legyen célja, mondjuk az éhség. Nem ettem hat napja, az illúzió kedvéért beleharaptam Ivanovics felkarjába, bocs, veszek egy kiflit inkább. Suarez egy gyökér volt, mentegetni nem lehet és nem is kell, sőt, az lett volna a legjobb, ha a nála két fejjel magasabb és vagy tíz kilóval simán nehezebb szerb úgy veri pofán, hogy a kapufa adja a másikat, és ezzel le is lett volna tudva az egész. Azok a boldog hetvenes évek, ugye.
Ez ma már nem így megy, hiszen mi civilizáltak vagyunk. Nincs önbíráskodás, lincselés, van viszont komoly grémium és vizsgálat, valamint a tett súlyának megfelelő büntetés. Suarez tíz meccsre szóló eltiltást kapott, mert visszaesőnek nyilvánították, annak ellenére, hogy a bizottságot utasította a szövetség, hogy a Hollandiában történt harapást nem vehetik figyelembe - azt az ügyet lezárta az ottani szövetség.
Tíz meccs nagyon sok. Tízmeccses eltiltást nem szoktak adni, nemhogy harapásért (Defoe vs. Mascherano 2006-ban: eltiltás 0 meccs), de olyan ütésért sem, ami után az áldozat ájultan rogyott össze (Thatcher vs. Mendes 2006-ban: 8 meccses eltiltás), vagy egy becsúszásért, aminek utána az ellenfél soha többé nem futballozhatott (Keane vs. Haaland 2002-ben: 5 hetes eltiltás). Ahhoz, hogy valakit tíz meccsre, vagyis legalább két és fél hónapra (de inkább egy negyedévre) eltiltsanak, az angoloknál eddig le kellett rúgni egy szurkolót a pályáról kiugorva (Cantona - kilenc hónap eltiltás), drogozni (Toure - nyolc hónap eltiltás) vagy kihagyni egy doppingellenőrzést (Ferdinand - nyolc hónap).
Suarez egy idióta, akit meg kell büntetni. Klubszinten is, szövetségi szinten is. De az, hogy már nem először az indokoltnál jóval súlyosabb büntetést kap (Evra lenégerezéséért nyolc meccs), az nagyjából azt sugallja, hogy az angol szövetség így igyekszik közölni vele, hogy kívül tágasabb. Ez is pont olyan nagy bunkóság, mint más felkarját harapdálni.