El tudják képzelni, milyen reménytelen lehet mondjuk a San Marinó-i futballválogatottnak szurkolni, amelyiknek jószerivel még a döntetlen is világraszóló eredmény lehet bármelyik csapat ellen? A sport, mondják, megtanít veszíteni is, de folyton pofozógépnek lenni azért nem egy hálás feladat. Azt gondolhatnánk, hogy ez a fájdalmas felismerés hozta össze a lúzereket, de hivatalosan sehol sem merik állítani, hogy ez a filozófia vezetett a Mini Európai Államok Játékának (GSSE) életre hívásához, amelyet idén május 27. és június 1. között 15-ödször rendeznek meg Luxemburgban. Az persze tény, kis létszámból jóval nehezebb feladat akár egy-két klasszist is kiválasztani, de ha megnézzük, hogy hol tart az izlandi kézilabda, vagy megjegyezzük, hogy Luxemburg már Tour de France-győztest is adott, akkor azért kicsit árnyaltabb a kép.

A játékok ötletét még az 1981-es Baden-Baden-i olimpiai kongresszuson vetették fel, akkor nyolc ország vállalkozott arra, hogy az egymillió lakosúnál kisebb európai államoknak külön versenyeket szervez. A első játékokról 1984-ben hozták meg a döntést, az indulási feltétel az volt, hogy a kis országnak külön olimpiai bizottsággal kell rendelkeznie, amelyik tagja a NOB-nak is.

Nem véletlen, az európai miniolimpia szinte mindenben másolja a nagyot, a programja azért jóval karcsúbb, a szabályok kis különbséggel megegyeznek a sportágak nemzetközi szövetségei által előírtakkal. Az első GSSE-t 1985-ben tartották San Marinóban, nyolc ország Ciprus, Monaco, Liechtenstein, Málta, Luxemburg, San Marino, Izland és Andorra részvételével. Ez a létszám azóta bővült, a függetlenné vált Montenegro 2009-ben lett tag, és kapcsolódott be a kétévenkénti játékokba, amit a páratlan években május utolsó vagy június első hetében rendeznek meg. A rendezésre való kandidálást sem kell agyonizgulni, mert mindegyik országnak el kell vállalnia a rendezést.

A GSSE-program hat kötelező sportágat ír elő: atlétika, úszás, dzsúdó, lövészet, tenisz és asztalitenisz, emellett két csapatsportban is muszáj versenyt kiírni, ez legtöbbször a kosárlabda és a röplabda. Ehhez azonban még mindig hozzáadódik néhány sportág. Az atlétikából a maratoni futás és a gyalogló számok kimaradtak, de a kerékpárban sem teljes program, csak országúti mezőnyverseny, időfutam és hegyikerékpár van, BMX és pályaverseny nincs.

A kis államokhoz illően a GSSE nem egy grandiózus esemény, de itt is megfigyelhető a növekedés, az első játékokon úgy kétszáz versenyző indult, ma pedig már közel kilencszáz sportoló van. A résztvevők egy része teljesen amatőr, de azért vannak olyanok is, akik már olimpián is indultak, az idei GSSE egyik klasszisa, Srđan Mrvaljević montenegrói dzsúdós ő már világbajnokságon is volt ezüstérmes.

Az alacsony létszám persze abban is segít, hogy mindenki győztesnek érezhesse magát, az éremtáblázatok nem túl változatosak, mindegyik ország egy rakat medállal tér haza, olyan GSSE még nem is volt, amin senki sem lett volna érmes, de azért többnyire kijön, hogy a kisebb országok közül, melyek is a nagyobbak. De ezen is lehet majd segíteni, a mini mini országok olimpiájával. A GSSE azért példamutató is volt, míg a legtöbb kontinensnek van külön játéka, addig ezzel Európa adós maradt. Az Európai Olimpiai Szövetség 2015-ben rendezi majd az első „európai olimpiát”, ami akár a GSSE végét is jelentheti, bár megvan ott is a 2015-ös rendező, a júniusi időpontok üthetik egymást.