Júdás. A leggyűlöltebb a gúnynevet nem könnyű kivívni a futballban (sem), nem elég, ha labdarúgó simán leanyázza a szurkolóit, vagy pofán veri a csapattársait (akár éles meccsen, akár edzésen) az ilyesmit simán megbocsájtják neki, ver két gólt, kivéd egy 11-est a hétvégi derbin, oszt jónapot, heves gyerek, belefér. De ha valaki a Fradiból az UTE-ba, a Manchester Unitedből a City-be, vagy a Barcelonából a Real Madridba igazol, na akkor örüljön, ha a következő rangadón csak egy fagyott csirkét vágnak hozzá és nem konyhakést.

Luis Suarez a Liverpool csatára egy statisztikákat nézve nagyszerű idény után (33 bajnokin 23 gól) úgy gondolta, hogy neki jár a BL, és mivel a Liverpool csak a hetedik helyen végzett, így ezt a vörösökkel nem érheti el. Mármint idén nem, mert jövőre ki tudja mi lesz - a Poolban minden évben benne van az első négy hely egyike, ugye, vagyis mi, Liverpool-szurkolók szeretjük ezzel nyugtatni magunkat, amikor a nyári igazolások láttán sírdogálunk keservesen.

Suarez azonban nem akar várni. 26 éves, a szerződéséből még van hátra három év, ő MOST akar a nagyok közt futballozni.

És még ezzel sem lenne semmi baj. Ambiciózus a pali, ezért nem lehet kutyázni, minden jó csatárban kell, hogy legyen ennyi ebből a tulajdonságból. Igaz, nem árt, ha van némi lojalitás és hűség is. Suarezben ezek nincsenek meg, mert ha meglennének, akkor nem az Arsenalhoz akarna igazolni, a Pool egyik riválisához, hanem elmenne a spanyol bajnokságba, vagy a bolond módjára boldog-boldogtalant összevásárló franciákhoz. És akkor nem lenne Júdás.

Ez különösen úgy fájó, hogy Suarez eddigi három (na jó, két és fél) PL-szezonja sok minden volt, csak felhőtlen nem. Nem feküdt neki a stílus, nem tudott beilleszkedni a közegbe, nagyon sokat kínlódott a bírókkal, akik úgy vélték, kicsit sokat dobálja magát, és onnantól már az sem volt elég, ha véresre rúgták a lábát, akkor sem fújtak le neki sok mindent. Erre reagálhatott volna úgy, mint Torres, aki pont a Poolban változtatott játékán és igyekezett minél többet talpon maradni, de Suarez a frusztrációját és már korábban is elég kezelhetetlennek bizonyuló természetét nem tartotta kordában.

Amikor 2011 októberében lenégerezte Evrát és az angol sajtó egy emberként akarta kiutasíttatni az országból, a klub megvédte. A végsőkig elmentek, hogy kimossák a szarból, magyarázták a bizonyítványt ahol csak tudták (nem mellesleg az, hogy Uruguayban a negrito nem jelent olyan sértést, mint a briteknél, és ezt egy olyan ostoba futballista, mint Suarez nem fogja fel, teljesen hihető, ezt a mai napig vallom), és a brit sajtónak is nekimentek a játékos védelmében. A szurkolók is támogatták, a nyolc meccses eltiltás utáni visszatérésekor olyan vastaps fogadta, mintha hat gólt vert volna az Evertonnak egy félidő alatt.

Suarez ezt azzal hálálta meg, hogy a legközelebbi Manchester United elleni meccsen nem volt hajlandó kezet fogni Evrával. Tipikus sértett hülyegyerek húzás, olyan mint amikor azt teszteli a kölyök, meddig mehet el a szüleinél, vajon a félrészeg hazaszédelgés után mi lesz? És ha másnap is bebaszok? Jön az örök szobafogság? Suarez később kénytelen volt nyilvánosan bocsánatot kérni Evrától,  mert a klub és a liga erre kötelezte - cserébe pár hónappal később a Fulham szurkolóknak intett be, de a gesztus leginkább a ligának szólt, nem a londoni kiscsapat szurkolóinak.

A tavalyi idényben úgy tűnt, Suarez megértette, hogyan működik az angol liga, kevesebbet dobálta magát, de többet csibészkedett - úgy lőtt gólt, hogy előtte kézzel tette maga elé a labdát és ezt nem is tagadta (emlékezetes kezezése ugye a válogatottban is volt a Ghána elleni világbajnoki negyeddöntőben 2010-ben), de emellett szépen termelte a gólokat, 44 meccsen harmincat, az Oldham ellen pedig idén januárban már csapatkapitányként vezette ki a csapatot a pályára. Aztán jött április 21-e, a Chelsea elleni bajnoki, és egy harapás: Suarez agyát elöntötte a vörös köd és beleharapott Ivanovic karjába.

Érthetetlen, megmagyarázhatatlan marhaság volt, amit az FA tízmeccses eltiltással büntetett - a klub pedig megfejelte egy pénzbüntetéssel, aminek mértékét nem hozták nyilvánosságra. A sajtóban a klub nem kommentálta az esetet, amit sajnálatos incidensként aposztrofáltak, a brit lapok viszont ismét nekiestek Suareznek. Ráadásul ugye nem ez volt az első ilyen esete, még az Ajax játékosaként a PSVs Bakkalt harapta meg 2010-ben, ami vagy azt jelenti, hogy sok Hannibal Lecter-filmet nézett, vagy valami nagyon nem stimmel a fejében. A Liverpool a kialakult botrányban szűkszavúan csak annyit nyilatkozott, hogy Suareznek van jövője a klubnál, és mivel Ivanovic nem jelentette az esetet a hatóságoknak, ők sem indítanak belső vizsgálatot, mert hát minek.

Adva van tehát egy labdarúgó, aki 3 év alatt több botrányt kavart, mit Robbie Fowler teljes karrierje során, de akinek a klub és a szurkolók így is mindig megbocsátottak. Ennek ellenére Suarez úgy érezte, boszorkányüldözés áldozata, a brit sajtó utazik rá, a klub pedig nem védi meg úgy, ahogy kellene (nem adtak rá szájkosarat, gondolom), és nehezen félreérthető nyilatkozatokban pedzegette, hogy elvágyódik a klubból, sőt, a szigetországból is. Erre csapott le az Arsenal, ahol valahonnan (jó, nem vagyunk tejesen hülyék Suarez ügynökétől) megtudták, hogy elég 40 millió és egy fontot kínálni a csatárért, és máris tárgyalhatnak vele.

A Liverpoolt derült égből villámcsapásként nemigen érhette a dolog, mármint az Arsenal érdeklődése, de mivel szerintük Suarez szerződésben nincs kivásárlási minimum, így nem kötelesek elfogadni a fővárosiak ajánlatát. Suarez másképp értelmezi a szerződését, és az utóbbi pár napban egyre határozottabban jelezte a klubnak, hogy el akar igazolni, mégpedig az Arsenalba, ami ugye brit csapat, a Pool egyik közvetlen riválisa. Mindez hidegen hagyja Suarezt, aki tegnap fogta magát, és szépen odaszart az Anfield Road kellős közepére. Oda, ahonnan eddig enni kapott, ahol a szurkolók még szombaton is vastapssal fogadták a Steven Gerrard 15 éves karrierje előtt tisztelgő gálameccsen.

Suarez persze ezt úgy értelmezte, hogy a szurkolók kiállnak döntése mellett, mármint hogy elhagyni készül a klubot. A Daily Telegraph-nak és a Guardiannek adott interjúban kijelentette, hogy tavaly mindent megtett a klubért, most ideje hogy a klub tegyen meg neki valamit, és engedje el. Azt állítja, hogy a Liverpool megígérte neki, hogy ha a klub nem jut be a BL-be, akkor mehet isten hírével, amit nehezen hiszünk el, hiszen ilyen ígéretet nem tesz a munkaadó a munkavállalónak, ha még 4 évig érvényes szerződése van. Tessék dolgozni, oszt jónapot.

Ha én lennék a Pool elnöke, nem engedném el Suarezt. Nem érdekelne, hogy mit nyilatkozik, nem érdekelne, ha nem járna edzésre, a szerződése értelmében büntetném, majd lezavarnám a tarcsiba, hogy ott játsszon addig, míg észhez nem tér. És ha nem tér, akkor ott töltené ki a szerződését, mert amíg az érvényes, nem mehet sehová. És akkor megtanulná egy életre, hogy egy játékos sem nagyobb a klubnál.

Persze nem így lesz, az Arsenal 45-50 millió fontért majd megveszi Suarezt, akit szépen ki is fognak fütyülni az Anfield Roadon, mint Torrest a Chelsea-be távozása óta minden alkalommal. Suarez meg majd beint egyet.