2013. szeptember 17., kedd 10:37
Az 1988-as olimpia hat bajnoka vezeti a magyar sportot. Hárman a Magyar Olimpiai Bizottság irányítói, Nébald György a sportot felügyelő államtitkárság egyik vezetője, Ábrahám Attila a sikersportág, a kajak-kenusok főtitkára. Gyulay Zsolt pedig Hungaroring- és dohányfőnök lett. Őket faggattuk karrierjükről a szöuli olimpia 25. évfordulóján.
Huszonöt éve kezdődött a magyar olimpiatörténelem egyik legsikeresebb olimpiája Szöulban (11 aranyat nyert a magyar küldöttség). Akkor a magyarok győzelmeitől volt hangos a sajtó, ma a győztesek már más minőségben szerepelnek rengeteget.
Alább Ábrahám Attila (kajak), Borkai Zsolt (torna), Fábián László (öttusa), Gyulay Zsolt (kajak), Nébald György (kard) és Szabó Bence (kard) sorsán keresztül, saját szemszögükből bemutatjuk karrierjüket.
Nem ma kezdték
Először Ábrahám Attila ért a csúcsra, akinek aranyérme beleégett az énképébe. Igaz, ő még 2004-ben, a Gyurcsány-kormány tagjaként volt sportvezető másfél éven keresztül. Könnyen elképzelhető, a szokásos kártyapartikon mit kapott kajaknégyesbeli társától, Gyulay Zsolttól, aki ugyanabban az időben a Fidesz döntéshozóinál verekedte egyre feljebb magát. A kocka azóta fordult, a barátságukat már nem fogja kikezdeni a politikai előmenetel, Ábrahám ma a kajakszövetség főtitkára.
Gyulay 1994-ben még az SZDSZ képviselőjelöltje volt, igaz, akkor a Fidesz még nem távolodott el teljesen az SZDSZ-től. Az újpesti klubvezetést már fideszes kapcsolatainak köszönhette, Schmitt Pál MOB-elnöknek szánta, egy szaunázáskor neki is adta a pozíciót, de aztán Schmitt az utolsókig ragaszkodott a MOB-hoz.
Schmitt annyira uralta és meghatározta a sportéletet, hogy sokáig nem lehetett kitörni mögüle, akit önmagára veszélyesnek látott, nem támogatta.
A volt köztársasági elnöknek még mindig van befolyása a sportéletre, de erre a generációra már nem, ők ugyanis az érvényesüléshez más utakat találtak, más stílusban vezetnek, máshogy gondolkodnak.
Borkaiért a Fidesz még törvényt is módosított, hogy Győr polgármestere lehessen. Eredeti terveik szerint a katonai szolgálati jogviszony megszűnése után öt évig nem lett volna választható az egykori tornász, de alig egy héttel később három évre módosították, hogy Borkait 2010-ben újraválaszthassák.
Rajtuk kívül a többieknél is találhatnánk politikai szálat, de nem annyira jelentőset. Fábián László cége például Deutsch Tamás sportminisztersége idején (1999–2002) kapcsolatban állt a minisztériummal.
A 25 éves évforduló előtt hat – azóta vezetővé vált – olimpiai bajnokot kérdeztünk arról, hogyan emlékeznek vissza az elmúlt évekre. És a közelmúltra. A válaszokból például kiderült, Gyulay Zsolt a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezetőjeként olimpiai bajnoki aranyára emlékezett vissza a trafikbotrány idején őt ért támadásoknál, abból gyűjtött erőt.
Enciklopedikus válaszaikból is kiderül, nem tartják politikusnak magukat, mert ők – nemcsak a sportpályán, hanem azon túl is – a fair viszonyokat, a tiszta eszközöket szeretik.
Mindannyian ugyanazt a tíz kérdést kapták, amiből kirajzolódik a sportból politikai karriert kovácsolók képe.
Ábrahám Attila, Győr 1967. április 29.
Olimpiai bajnok (1988, férfi kajaknégyes) olimpiai második (1992, férfi négyes) olimpiai 3. (1988, férfi páros)
Ötszörös világbajnok (1989–1991, férfi négyes, emellett kétszer 10 ezer páros, 1989 és 1991)
1991-ben tanári, 1999-ben jogi diplomát szerzett Szegeden, 1997-től 2004-ig a Sportolók a Drog Ellen Egyesület elnöke
2004. október 7. óta a Nemzeti Sporthivatal elnöke volt 2006 júliusáig, a poszt megszűnéséig a sportügyekért felelős címzetes államtitkár.
2012-től a hazai kajakszövetség főtitkára
Szeretnék az lenni. Amikor az általános iskolában édesanyámék noszogattak, kényszernek éreztem a tanulást, utána viszont már kialakult bennem egyfajta belső motiváció, igény a tanulásra vagy talán inkább a tudásra. Középiskolásként, 1983-ban egyébként megkaptam a „Jó tanuló, jó sportoló″ kitüntető oklevelet, ma is őrzöm a hozzá járó vázát is, így ha szabad visszautalnom a kérdés elejére, mások gondolták úgy rólam, hogy megfeleltem a kívánalmaknak. A gimnázium után sikeresen felvételiztem Szegedre, matematika-földrajz szakra. Aztán, ahogyan az lenni szokott velem, semmi sem úgy alakult a továbbtanulásban, ahogyan indult. Az ELTE-n végeztem el egy évet matematika-testnevelés szakon, nappali tagozaton. A nappali tagozat időrendje sajnos nem tűrte az állandó versenyzést, edzőtáborozást, tehát 1987-ben halasztottam egy évet. Pont jókor, abban az évben zavartalanul készülhettem az 1988-as olimpiára. Az olimpia után testnevelőtanárként végeztem, Szegeden. Itt végeztem a jogi egyetemet is. Az olimpia éveit leszámítva mindig tanultam, vizsgáztam a sportpályafutásom alatt.
Borkai Zsolt, Győr 1965. augusztus 31.
Olimpiai bajnok 1988, torna, lólengés – 10 pontot kapott gyakorlatára,
Világbajnok, 1987, Rotterdam, lólengés
Európa-bajnok, 1985, Oslo, nyújtó
Németországi edzősködése után 1992-ben a győri Béri Balogh Ádám Honvéd
Középiskola tanára lesz, 1999-ben az iskola igazgatója
1994-ben az MDF országgyűlési képviselőjelöltje, de nem jutott mandátumhoz. 2006-tól Győr polgármestere, 2010-től országgyűlési képviselő
2010 novemberétől a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke
Ép testben, ép lélek. Csak azt tudom javasolni minden tanulónak, hogy sportoljon, mert a kettő kiegészíti egymást. Tapasztaltam azt is, ha valaki abbahagyta a sportolást, nem lett szükségszerűen jobb tanuló, ami csak azt igazolja, a kettő jól megfér egymás mellett. Amikor indultam, természetesen nem volt benne az életemben, a tudásomban, hogy polgármester leszek, csak az, hogy jó tornász. De mind a szüleim, mind az edzőim folyamatosan és örökösen ösztönöztek, ezért is vagyok hálás nekik. Hadd jegyezzem meg, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság mindent megtesz azért különböző életút-, sportolói programjaival, hogy egy zárt közösségből kikerülve az életben is megtalálják a helyüket a sportolók.
Fábián László, Budapest 1963. február 18.
Olimpiai bajnok (1988, öttusacsapat)
Kétszeres világbajnok (1987, 1989, öttusacsapat) 1989-ben egyéni világbajnok is Budapesten
Párbajtőrben is volt magyar bajnok
1993-tól az Olimpiai Bajnokok Klubjának alelnöke
1995-től a Westel menedzsere
1997-től a sportmarketinggel foglalkozó Médiasprint Kft. tulajdonosa és ügyvezetője lett.
2012 decemberétől a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója
Hogy az lennék? Szegény magyar sport. Viccen kívül: igyekeztem. Öt diplomát szereztem, talán jó sportoló is vagyok, vannak kitüntető címeim, de meghagynám a döntést másokra, ők döntsék el, megfelelek-e ennek a kitételnek.
Gyulay Zsolt, Vác 1964. szeptember 12.
A Külker Főiskolán végzett, TF-szakedző
Kétszeres olimpiai bajnok (1988, egyes 500, négyes 1000)
Kétszeres olimpiai második (1992, egyes 500 és négyes 1000)
Hatszoros világbajnok, 1986–1991, a verhetetlen négyes tagja
1996-ban az Arena marketingigazgatója, egy év múlva nem választják meg kajakkapitánynak. Vezette az újpesti futballt, az MLSZ-ben és a kajakszövetségben is kapott funkciókat. 2010 augusztusától a Hungaroring vezetője, 2011-től az autósport-szövetség elnöke is. 2012 októberében kinevezték a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.vezetőjének.
Nem tipikus jó tanuló voltam, mert mindig is jó sportoló szerettem volna lenni. Nem tartoztam a stréberek közé, de ha adott volt egy feladat, ami érdekelt, akkor a sportolói létemből adódóan jól és precízen, maximális odaadással igyekeztem megtenni minden tőlem telhetőt. Ha innen közelítek, igaz a megállapítás.
Nébald György, Budapest 1956. március 9.
Olimpiai bajnok (1988, kardcsapat) ezüstérmes 1992, bronzérmes 1980, szintén kardcsapat
Négyszeres világbajnok csapatban (1978, 1981, 1982, 1991) kétszeres egyéni világbajnok (1985, 1990)
Az ELTE jogi karán végzett, TF-szakedző
2006-tól négy évig a kardozók kapitánya
2001-ben a Sport Állandó Választottbíróság elnökévé választották.
2012-től az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője
A szorgalmas sportoló és szorgalmas tanuló jobban fedi a valóságot. Nem voltam soha osztályelső a Veres Pálné Gimnáziumban, de igyekeztem, a Testnevelési Főiskolát, valamint a jogot is elvégeztem. Küzdelmes, helyenként gyötrelmes időszakok is voltak, mert magántanuló nem lehettem, az egyetemi vizsgák pedig a válogatott edzőtábor időszakára estek. Rászoktam a kávéra, a fáradtsággal így harcoltam.
Szabó Bence, Budapest 1963. június 13.
Kétszeres olimpiai bajnok (1988, kardcsapat, 1992 kard egyéni)
Kétszeres olimpiai második (1992 és 1996 kardcsapat)
Kétszeres világbajnok (1991 és 1993 kardcsapat)
1987-ben végezte el a Külker Főiskolát, vívó szakedző
1996-tól 2001-ig az Újpesti TE elnöke, 2001-től a vívókapitány 2005 decemberig
A 2008-as olimpián Venezeula edzője, 2011 márciusától a MOB sportigazgatója, 2012. októbertől főtitkár
Ha mások mondják, örülök és elfogadom, önmagamat nem nevezném annak. A
mi kis mikrokörnyezetünkben, a vívásban nem a sör és a kártya volt a fontos, hanem a tanulás. Ciki volt nem tanulni. Érettségi után azt gondoltam, majd fújok egyet, eldöntöm, mit akarok, erre időm sem volt, mert felfelé húzott a közeg, mindenki tanult. A Vendéglátóipari Főiskolát el is végeztem gyorsan.
Ábrahám Attila, Győr 1967. április 29.
Ilyenkor, nyaralás idején mindig akad egy-két sportrajongó, akik felismernek boltban, strandon, utcán. A lányom iskolájában, amikor az ókori görög történelemmel foglalkoztak, kapóra jött, hogy olimpiai bajnok vagyok. Az olimpizmus tanítása jobban ment, hogy a gyerekek egy bajnoki aranyérmet foghattak a kezükbe. A szöuli közvetítés egyébként emlékezetes, elment ugyanis a kép, amikor az élre álltunk, a verseny döntő pillanatáról lemaradt a derék rendező.
Borkai Zsolt, Győr 1965. augusztus 31.
Régebben néztem meg, nem tudom a dátumot, nem nézem sem a Youtube-on, sem
videokazettán. Egyszer-egyszer a gyerekeim eszembe juttatják. A fiam a múltkor végignézte a neten, és érdekes kérdést is tett fel utána: miért volt bajszom? Nem jellemző, hogy magamat nézegetem. Mások többször előhozzák szerencsére a sikeremet, mint a családom. Sokan megszólítanak még mindig, és örülök neki, hogy nem zavarja az embereket a pozícióm, mert ettől ugyanúgy téma, milyen jól beleálltam a leugrásnál.
Fábián László, Budapest 1963. február 18.
Jobban esik, ha mások mondják, milyen korán keltek, és izgultak a tévé vagy éppen a rádió előtt. Jól esik, persze, ha egy étteremben a pincér azt mondja, látott engem, minket. Nosztalgikus vagyok egyébként, de rég láttam a versenyünket. Februárban voltam a sívilágbajnokságon, amikor ott mondták el rólam, ki vagyok, és ha egy idegen közegben mesélik el, én voltam a példaképe valakinek, hihetetlen érzés.
Gyulay Zsolt, Vác 1964. szeptember 12.
Mind a mai napig sokszor találkozom autogramkérőkkel, akik elmondják nekem az utcán, milyen klassz, hogy olimpiai bajnok lettem. Mostanában előfordult, hogy megnéztem a győzelmet és önbizalmat merítettem belőle. Az önbecsülésemnek is jót tett, amikor az utóbbi időben gyakorta támadtak. A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezetőjeként ért igaztalan támadások rosszul estek a lelkemnek, ezért
a múlt sikereivel vigasztalódtam. De nemcsak a szöuli sikert, hanem a barcelonai ezüstöt is visszanéztem, ami talán sportemberi szempontból nagyobb teljesítmény volt, mint a 88-as aranyérmek.
Nébald György, Budapest 1956. március 9.
Nagyon rég láttam, van már vagy tíz éve is szerintem. Csongrádi Laci, aki a sérülésem után – elszakadt a combizmom – engem váltott, ő volt a vendégünk, amikor megnéztük, mert nem jutott eszünkbe pontosan, az egyik tusnál mi történt. Amikor a londoni olimpia előtt a szurkolói villamost átadták, akkor felmerült, hogy az utolsó tusoknál, amikor Gedővári már a győzelemért vívott, az autósok megálltak a Lánchíd utáni alagútnál, mert hallani akarták, mi történik. Előtte mindkét irányból dugó lett, míg az alagútban senki sem volt, mert mindenki izgult. Érdekes amúgy, hogy a döntő tust alig láttam. Nagyon fájt a combom, kimentem a teremből, és mivel akkor már a helyiek nekünk drukkoltak, hiszen folyamatosan jöttünk az oroszok nyakára, pontosan
tudtam, ha őrjöngés van, akkor Imre tust adott. A végén pedig akkor nyugodtam meg, amikor a zsűrielnök a szovjetnek kezdte el magyarázni, mi történt, mert tudtuk, ő mindig azt mondja el, mit csinált valaki rosszul.
Szabó Bence, Budapest 1963. június 13.
Rendezvényeken megemlítik éppúgy, mint a benzinkutas, aki szeretné megszorítani a kezem. A tanítványaim is nézték a múltkor az asszóimat a 92-es egyéni aranyamkor. Kivívtam az elismerésüket, milyen agresszív és rámenős stílusú voltam, és mondogatták egymás közt, milyen nehéz lehetett ellenem vívni.
Ábrahám Attila, Győr 1967. április 29.
Közhelyek jutnak eszembe: kitartás, küzdés, egy magasabb feladathoz való megfelelés. Az élsport beépült az énképembe, ez természetes. A 92-es olimpia előtt Kipling Ha... című verse hangzott el a fogadalomtétel ünnepségén. Mélyen megérintett, afféle vezérlő gondolattá vált bennem:
"ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok..."
Azt hiszem, ennek igyekszem megfelelni azóta is. Mivel nem pontozásos sportágban versenyeztem, soha nem kellett mosolyognom egy jobb pontszámért a bírókra. Hátrány viszont, hogy nem is tanultam ezt meg, néha hasznos lehetett volna, hasznos lehetne. Finoman fogalmazva is nehezen ragadt rám diplomáciai érzék. Sokkal többre lenne szükségem belőle még így is, de legalább már nem vagyok
annyira érdes. Csiszolt és pattintgatott az élet, de simulékonysággal
még így sem vádolhatnak.
Borkai Zsolt, Győr 1965. augusztus 31.
Mindent a sportnak köszönhetek. Amit megtanultam, felhasználtam, sok
nehéz pillanaton átsegített. Valójában az élet is élsport. Küzdés, soha nem feladás,
kitartás. Szerettem mindig is komoly célokat kitűzni magam elé, a Jóisten pedig megadta azt a lehetőséget, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek.
Fábián László, Budapest 1963. február 18.
A szorgalmat és a munkabírást magammal hoztam. De ugyanígy mások eredményeinek tiszteletét is. Jó csapatunk volt, Mizsér Attila fantasztikus futó
volt, így mondhatom, volt ki után futni.
Gyulay Zsolt, Vác 1964. szeptember 12.
Legfontosabb: alázatra és munkára. A kajakozásra hatványozottan igaz, hogy egy év kőkemény edzést, öt hét pihenés képes lerombolni. A kajakozásban nincsenek csodák, munka nélkül garantáltan nincs eredmény. Amikor a Hungaroring Zrt. vezetését felajánlották nekem csak úgy vállaltam el, ha az operatív munkából is maximálisan kiveszem a részem. Egyáltalán nem jutalomnak gondoltam, egyébként sem szeretek díszpinty lenni, a döntésekért szeretem vállalni a felelősséget. Ilyen
voltam sportolóként, ilyen maradtam az üzleti életben is.
Nébald György, Budapest 1956. március 9.
Az egyik barátom azt mondta: minden gyereket élsportolónak adna, mert
egyszerűen egy élsportoló jobban eligazodik az életben is. Ha a
tűrőképességen való terhelést kivesszük, egész biztos, hogy mindent
megkaphatunk. Hemingway arról ír, hogy küzdelemben tanít meg nyerni,
és emelt fővel veszíteni. A mondat második fele nem feltétlen igaz,
mert veszíteni nem tanít meg, legfeljebb elviselni emelt fővel a
vereséget. A sport nagyszerű önbizalmat is ad.
Szabó Bence, Budapest 1963. június 13.
Az utolsó pillanatig tartó koncentrálást. A múltkor teniszezni mentem,
eszembe jutott, hogy beteg a kislányom, és már egy pillanat alatt összeszedtem vagy három gém hátrányt. A munkában megengedhetetlen, ha valaki ilyen könnyen
kizökken. Sérülten is edzettem, ha fájt valahol, csak erősebb lettem tőle. Ezt is átmentettem. A véleményem mindig is markáns volt, nem szoktam visszafogni magam, vállalom a konfliktusokat, nem kerülöm.
Ábrahám Attila, Győr 1967. április 29.
Egészen biztos, hogy az élsport nélkül más lenne a személyiségem. Sport nélkül lehet, hogy tudományos díjakért küzdenék. Az életem úgy alakult, hogy olimpiai aranyérem és az azzal járó szűk elitklubtagság lebegett a szemem előtt. Az élsport szétbonthatatlanul hozzám tartozott, tartozik. Hogy ajtók nyíltak-e meg előttem? Nem tudom. Mielőtt 1992-ben a Telesporthoz kerültem, akkor egy sajtóbeszélgetésen
kritizáltam a sportsajtót. Ezt levélben is megírtam a sportsajtó akkori vezetőinek. Egyedül Vitray Tamás válaszolt, amolyan "vitraysan": egyáltalán nem kívánt vitatkozni velem, hanem felajánlotta, hogy csatlakozzam a TeleSport csapatához. Hat évig
ott ragadtam. Az az ajtó inkább egy markáns véleményem, nem pedig az ismertségem miatt nyílt meg előttem.
Borkai Zsolt, Győr 1965. augusztus 31.
Nem tartanék itt. Automatikusan persze nem lehet ezt kijelenteni, de valahogy ez a megérzésem. Amikor tizenéves voltam, mindig világbajnok akartam lenni.
Ahogy telt-múlt az idő, úgy akartam olimpiai bajnok lenni. Akkor jöttem rá, hogy az
nagyobb eredmény. Megnyílnak az ajtók, de csak akkor, ha valaki szerényen viseli elért
eredményeit, és a céltudatosságát soha nem adja fel, mert egy korábbi eredmény
alkalmatlan a napi munka elvégzésére.
Fábián László, Budapest 1963. február 18.
A sporttal befejeződött egy korszakom, egy másik életet kezdtem 1995-ben. Nehéz modellezni, mekkora segítséget jelentett. A lehetőséget megkaptam rögtön a visszavonulásom után a Westeltől, a Honvéd akkori főszponzorától. De az olimpiai
bajnokságot sokáig nem lehet használni, nem lehet élni belőle, mert a referencia nagyon gyorsan kopik. A referenciát a pontos munkámmal tudtam újólag megteremteni.
Gyulay Zsolt, Vác 1964. szeptember 12.
Mindent a kajaknak köszönhetek. Sohasem gondoltam volna, hogy az üzleti életben idáig eljutok. Független vagyok, vállalkozásaim sikereinek köszönhetem az anyagi megbecsültségemet, nem vagyok rászorulva semmire. Az elején az aranyak segítenek, de ez csak maximum hetekben mérhető, mert a hírnév borzalmasan rövid ideig tart. Mi pedig 35 éves korunkig egy más világban éltünk, akikkel pedig össze kell mérnünk magunkat, hatalmas előnnyel indulnak, mert ők szerencsés esetben akár 25 éves koruktól tíz évig is tapasztalatokat szerezhetnek egy munkakörben, testközelből láthatják egy vállalat napi működését. Ezt az időt kell gyorsan ledolgozni. Nap mint nap tettem azért, hogy előrébb jussak, és nem tagadom, engem is traumaként ért, amikor vége lett az élsportnak. Rengeteg jó sportoló később elvész, ha a személyiségében nincs minden együtt. Az üzleti életben egészen mások a napi sikerek, nem a világgal kell versenyezni a hazánkért, erre nem könnyű, keserves az átállás.
Nébald György, Budapest 1956. március 9.
Nem tudok válaszolni, itt tartanék-e a sport nélkül, mert az egész életemet kitöltötte. Még az ügyvédi hivatásom gyakorlása alatt sem szakadtam el a sporttól, valamilyen formában mindig jelen volt az életemben. Sohasem volt a hobbim, csak a szenvedélyem. Lehetőséget ad az ismertség, ez kétségtelen, de ezzel élni is kell, önmagában ez még kevés. Meg is kell állni a helyünket.
Szabó Bence, Budapest 1963. június 13.
Aki azt mondja, hogy nem nyíltak meg ajtók előtte, hazudik. Egy olimpiai bajnokra kíváncsiak a cégvezetők, hogyan beszél a tárgyaláson, hogyan viselkedik. Szívesen fogadtak eddig bárhol. Ezt a fajta protekcionizmust szinte mindenki bekalkulálja előre. Az arany mellett azonban szükség van intelligenciára is, amit otthon és a sportban is az emberbe nevelhetik. Nekem szerencsém volt, sokat hoztam otthonról is.
Ábrahám Attila, Győr 1967. április 29.
Nem hiszem, hogy gát lett volna előttünk. Jómagam már korábban is töltöttem be vezető tisztséget, sportállamtitkárként dolgozhattam a magyar sportért. Úgy gondolom, hogy egy normális érési folyamat vezetett el odáig, hogy a generációnk most kapott lehetőséget. Az eddigi időt nem tekinthetjük elvesztegetettnek. Sőt! Megspórolhatatlan volt, hiszen így lettünk azok, akik vagyunk. A sport után a civil
életben is egzisztenciát kellett építeni. Gazdasági, jogi ismereteket és vezetői tapasztalatokat is gyűjtöttünk. Az én időm a kajak-kenu sportágban tavaly érkezett el, az állami sportirányításban évekkel korábban. Különös, hogy versenyzőként és főtitkárként is olimpián debütáltam.
Borkai Zsolt, Győr 1965. augusztus 31.
Ambiciózus fiatal vezetőket szerettem volna foglalkoztatni a MOB-nál,
miután elnök lettem. Én jelöltem a társaimat: Szabó Bencét, Fábián Lacit, mert
tudják kamatoztatni korábban felhalmozott vezetői tapasztalataikat, és ugyanolyan
energikusak, mint legnagyobb sikereiknél. Nem gátolt bennünket senki, korábban más volt a felépítés, más volt a MOB vezetője is például.
Fábián László, Budapest 1963. február 18.
Mostanra szereztük meg a kellő rutint, tapasztalatot és tudást, amiket
az iskolapadban képtelenség megszerezni. Azt hiszem, Nébald Gyurit leszámítva három éven belül születtünk mindannyian. Így kellett lennie.
Gyulay Zsolt, 1964. szeptember 12., Vác
A Szöulban sikeres generáció már a győzelmek idején nagyon erős volt, és nemcsak fizikailag, mentálisan is. Tanult és intelligens emberek lettek akkor sikeresek. Csak idő kérdése volt, hogy vezető pozícióba kerüljenek, kerüljünk az ötven felé haladva vagy épp azon túl. Ezt azonban egytől egyig kiharcoltuk, senki sem ajándékba hálából kapta
megbízatását, feladatait. Ezért tartott ilyen sokáig az érvényesülésünk. Igaz, hogy a MOB vezetésénél is szóba kerültem, korábban voltam alelnök is, de az életem a Hungaroring vezetésével más mederbe terelődött 2010 nyarán. Azt hiszem, a MOB-nál is elfogadott ember lettem volna, de Borkai Zsoltnál nagyszerű kezekben van az
irányítás. Különösen, hogy segítői olyan vezetők lettek – Fábián Laci és Szabó Bence –, akik értik a sportot, jól és belülről megbízhatóan ismerik a viszonyokat. Én eközben egy másik érdekes és értékes feladatot kaptam, a dohány-kiskereskedelem átszervezését. Nem dohányzom, ezért is lehettem az élharcosa, hogy legyen nehezebb cigarettához jutni. Engem nem csak sportszakmai feladatok érdekeltek a pályafutásom után, sok helyen kipróbáltam magam előtte is. Azokat is sikerült megoldani, mert egy kajakosnak a zavaros vizeken is jól kell tudni eveznie. A megállapítás igaz az elmúlt fél évemre is, amikor dohány miatt támadtak.
Nébald György, Budapest 1956. március 9.
Ezt a pozíciót, a sportállamtitkárság főosztályvezetését most kaptam meg, előtte voltam kardkapitány, a Sport Állandó Választottbíróságot vezettem. Képben voltam mindig, sohasem távolodtam el, Simicskó István államtitkár személyes ismeretsége kellett ahhoz, hogy ebbe a minőségbe kerüljek.
Szabó Bence, Budapest 1963. június 13.
Voltam kapitány, vezettem az Újpestet, és a klubvezetés nem annyira egyszerű feladat, megvolt tehát a referenciám. Az igaz, hogy a kapitányságom után átmenetileg körön kívül voltam, mert talán túlzottan markáns véleményt fogalmaztam meg jó néhányszor. A pekingi olimpián a venezuelai tanítványommal voltam kint, akkor nem volt szükség rám itthon. Ma már felesleges azon gondolkodni, hogy esetleg irigyek voltak rám. Egy biztos: mi, akik 88-ban nyertünk, nem vagyunk irigyek egymásra. Borkai Zsolttal tökéletesen egyformán gondolkodunk, mindig ugyanarra a következtetésre jutunk. Fábián Lacinak is köztünk a helye, mert önköltségén utazott olimpiákra, miután befejezte. Fanatizmusa példaértékű, a lelkesedése olyan, mintha még mindig
sportolna, és buzog benne a versenyszellem. Az én közvetítésemmel lett a MOB sportigazgatója.
Ábrahám Attila, Győr 1967. április 29.
A puha diktatúra szerencsés időszak volt, mert volt nagy tömegbázis. Nem létezett vagyoni cenzus, a gyerekek szinte ingyenesen sportolhattak. A klubok jó feltételek közt fogadhatták a gyerekeket, a meleg víz hiányát nem ismertük, ahogyan az omladozó falakat sem. A sportból jutott részemül vízitúrázás is, nem csak az állandó hajtás és eredménykényszer. Elég későn érő típus voltam. Évekig nem hozott lázba
a versenyzés... Az edzőim egytől egyig jó nevelők is voltak, hihetetlen szaktudással. Máig hálás vagyok nekik! A kalóriapénz rendszere pedig egy jól kitalált dolog volt. Mára nagyot változott a világ! A családok lettek a sport fő teherhordói. Ők hozzák a legnagyobb anyagi áldozatot, hogy a gyermekek sportolhassanak. A másik nagy támogatói kört az önkormányzatok jelentik. A magyar sportingatlanok több mint 90
százaléka önkormányzati tulajdon. Számos sportág – például a tenisz – csak a jobb módú réteg kiváltsága lett. Véleményem szerint az állam kezében van jó helyen a sport. Nem jó, ha ki van szolgáltatva a piacnak! Már ha fontos szempont, hogy ne kallódjon el tehetség a szűkösebb anyagi lehetőségek miatt. De a népegészségügyi megfontolások is jelentős súllyal jelennek meg a mérlegelés szempontjai között.
Számtalan példát tudnék mondani, de a legérzékletesebb talán Van Goghé, a piac nem ismerte fel a képeiben rejlő lehetőségeket. Ilyen a sport is. A piacnak nem kötelessége tájékozottnak lenni, az állam viszont a gyerekek mozgósításával, a lehetőségek megadásával jót tesz, mert az ide betett pénzt később nem kell az egészségügybe betennie. Ez egy jogos remény.
Borkai Zsolt, Győr 1965. augusztus 31.
Nagyon fontos, hogy az állam szponzorálja a magyar sportot, és annak
minden részét támogassa. Az államnak azonban csak addig szabad csak elmennie, hogy egy köztestület önálló maradhasson. A szocialista rendszert nem kell visszasírni, más volt, ahogy a támogatás is. Az állami erő azt is támogatja, hogy minél többen sportoljanak, nemcsak az élsportot, és a tömegsport is igen fontos.
Fábián László, Budapest 1963. február 18.
A mi időnkben nagyon széles volt a piramis alja, nagyon sokan sportoltak. A létszám
növelése ebből adódóan rendkívül fontos. Nagyon jól felépített rendszer volt a régi, mert
az általános iskolákban általában minden adott volt, hogy valakit az élsport felé lehessen terelni. A szocialista rendszer felbomlásával meggyőződésem, hogy a
lehetőség adott volt, de az eszköz már nem. Most van jelentős elmozdulás, mert a mostani kormány szereti a sportot. Visszarendeződést senki sem szeretne, de
ésszerű és kiszámítható viszonyokat felettébb. Az angolok iszonyatos pénzeket tettek bele a sportba, de mondhatnám a franciákat is, hogyan modernizálták a sportéletüket, a nevelést. Ne sajnáljuk a sportra szánt pénzt, az ő példájuk, olimpiai sikerességük is ezt mutatja. Nem élet, hanem értékmentés tanúi lehetünk.
A szponzori mecenatúra az elmúlt években leginkább baráti kapcsolatokon alapult, gazdasági alapjai nem igazán voltak, megtérülő befektetéseknek nem mondhattuk. Az állam azonban jó helyre nyúlt, jól fektet be.
Gyulay Zsolt, Vác 1964. szeptember 12.
Nem szeretném összehasonlítani a két rendszert. Az elmúlt húsz évben a különböző kormányok mostohán kezelték a sportot, az ügyeit nem szerették volna megoldani, inkább mindig csak tologatták, miközben a sportnemzetet hangoztatva magára hagyták. Hihetetlen nagy változás állt be az elmúlt két-három évben. A MOB-hoz került minden, egy csatornás lett az irányítás, és ez jó. Mert nem az állam, hanem egy
társadalmi szervezet irányít. Százszor jobb helyzetben van a sport most, mint a rendszerváltozás után. Életpályamodellek lesznek, nagyon régóta mondom, most meghallgatásra talált: nemzeti edzők kellenek. 150-160 edző most jövőképet kap, így nem azon gondolkodnak majd, melyik ország ajánlatát hallgassák meg, hanem itthon maradnak.
Nébald György, Budapest 1956. március 9.
Az egyesületek akkor idilli helyzetben voltak. Nemcsak a legjobbak, az ő edzőpartnereik, akik még jobb eredményekre sarkallták a legjobbakat, instruktori állásban voltak. Ez egy nagyon szerencsés állapot volt. A Gerevich-ösztöndíjjal sok mindent kárpótolni lehet, de nem váltja ki az akkori rendszert, mert többen kapták meg. A MOB-tól most kértünk be egy listát, hogyan változtak az egyes szövetségek szponzori bevételei az elmúlt időszakban. Ha ezt a listát majd kiértékeljük, okosabbak
leszünk. Biztos, hogy van visszaesés, de közvetlenül aligha valószínű, hogy az állam megjelenése állna a háttérben, inkább a válság miatt költenek tehetős szponzorok kevesebbet.
Szabó Bence, Budapest 1963. június 13.
Nem látok kézenfekvő veszélyt. Egy szponzor is szívesebben ad egy olyan sportközpontra, amelyik frissen felújított, ahová a szülők nagy örömmel viszik a
gyerekeiket. Egy rohadó létesítményre miért adnának szívesebben? Ahol semmi sem volt, ott az állam megteremti a lehetőséget az élsportra. Debrecenben egy évtizede alig volt valami a futballon kívül. Most úszásban is olimpiai bajnokot adtak, Risztov Évát. Van uszoda, van vízilabda. A szocialista sportot jól felépítették, az utána következő
évtized romboló volt, a sportágak nem tudtak megélni, nem csoda, a világ más pontjain sem ment volna. Nem ment, kell az állam, lássuk be.
Ha csak az edző és tanítvány kapcsolatát veszem, akkor is hasznos volt a szocialista rendszer. Kell egy kis diktatúra, az edző szava szent, nem lehet kétségbe vonni, mert különben elérhetetlen a sikeresség.
Ábrahám Attila, Győr 1967. április 29.
Az állami támogatás az utolsó órában érkezett, mert deformálttá vált a sportfinanszírozás. Az úszók panaszkodtak, hogy a vízilabda elvette a vízfelületet az úszás elől. A korcsolyázók panaszkodtak, hogy a jégkorong elvette a jégfelületet a korcsolyázók elől. A szponzori piac – nagy részben talán az elhúzódó válság miatt – szinte teljesen kiszáradt.
A mostani elképzelés szerint az állam szerződne a magyar sporttal 2020-ig. Ha ez megvalósul, akkor létrejön egy kiszámítható, tervezhető finanszírozási háttér, ami nagyot lendíthet a magyar sport egészén. Az állam a pénzéért cserében – természetesen – elvárásokat is megfogalmazna, aminek alapelme a sportolói létszám bővítése a rekreációs sport, a diák- és felsőoktatás sportja területein is.
Borkai Zsolt, Győr 1965. augusztus 31.
Megoszlanak a vélemények, de fantasztikus, amit az öt látványsportág
élvez. Nem tartom veszélyesnek, mert közel van a kiemelt sportágak hét éven át tartó
támogatása, ebből adódóan így a többi sportág is tovább építhető, fejleszthető.
Fábián László, Budapest 1963. február 18.
A TAO-val elkezdődött végre egy széles piramis újbóli építése. Jobb későn, mint soha. Ebben az új rendszerben a többi sportág sem sorvadhatott el, ezért van szükség a többi sportág támogatására. Luxus, ha esetleg vannak olyan helyei az országnak, ahol
egy tehetséges gyerek elveszik. Legyen Zala megye vagy éppen Hajdúböszörmény, meg kell teremteni a választás lehetőségét. A szülőknek éppúgy, ahogy a gyereknek, mert a kezdetekkor a sport legfőbb szponzora a szülő.
Gyulay Zsolt, 1964. szeptember 12., Vác
A veszély elmúlt, mert megvan a rendszerben az ellenláb. Teljesen megoldott a sport helyzete, mostantól a szakembereken és a sportolókon múlik, hogyan élnek ezekkel a nem mindennapi lehetőségekkel.
Nébald György, Budapest 1956. március 9.
Nagyon megnyomta az öt sportágat, de ez nem baj, a többit fel kellett melléjük zárkóztatni, erre a kormányzat meg is tette a szükséges lépéseket. A kormány 2020-ig elvégzi a többi sportág adósságkonszolidációját, miközben támogatja is, hiszen stratégiai terület.
Szabó Bence, Budapest 1963. június 13.
Örüljünk, hogy nekik jó, ne legyünk irigyek rájuk. Az érkező 12 milliárdból nagyon jól lehet építkezni a többieknek is. A koncepció pedig kiváló lesz. Talán önök fogalmaztak egyszer úgy, hogy a MOB tudja, mi robbantja fel a magyar sportot. A kormány is
tudja, hogyan lehet hatékony és sikeres ez az ágazat. Ez pedig pénz nélkül nem mehetne.
Ábrahám Attila, Győr 1967. április 29.
Mindig is gondolkodó, a közügyeket követő ember voltam. Nem voltam tagja egyetlen politikai pártnak sem, a skatulyázás kifejezetten zavar, kézzel-lábbal tiltakozom ellene. Amikor államtitkár voltam, ezt kétségtelenül másként mértem fel. Talán kicsit naivan azt hittem, hogy a sporthoz lehet pusztán sportszakmai alapon közelíteni. Egy ideális terv azonban rendkívül könnyen utópiává változtathat a politikai erőtérben. Például, mert mások érdekei adott esetben éppen ellentétesek a sporttal.
Borkai Zsolt, Győr 1965. augusztus 31.
Nem volt hatással. Politikai életemben is a sportot szerettem volna meghonosítani. Szemtől-szemben, fair módon szerettem csatázni. Szívesebben közlöm nyersen és egyenesen a véleményemet, még ha nem esik jól másoknak, esetleg érdekeket sért. Mismásolással meg majd még utánanézek mondatokkal nem szeretem húzni vagy halasztani az időt, ha a végeredmény ugyanaz, amit egyenes derékkal megmondtam volna előre.
Fábián László, Budapest 1963. február 18.
A 90-es évek előtt kikerülhetetlen volt a kapcsolat. A politikának akkor fontos volt egy jó öttusacsapat, jó volt velünk mutatkozni. Nem Fábián László volt a fontos, hanem az eredmény. A 84-es bojkott nagyon megütött. A mostani kormány szándékaival könnyű azonosulni, egyetérteni, nekem pedig az is megadatott, hogy ezeknek a terveknek az egyik irányítója, alakítója lehetek a MOB-on belül.
Gyulay Zsolt, Vác 1964. szeptember 12.
A politikai gyakorta sportolókat használt, így kerültem például 1994-ben az SZDSZ VIP-listájára, onnan pedig képviselőjelölt lettem, jóllehet aktív politizálásra nem gondoltam. Nem is nekem való. Inkább megoldóembernek tartom magam. A politika nem áll közel hozzám, nem érdekel. Vannak elveim, világnézetem, milyen országban szeretnék élni.
Ebben az országban a teljesítményt megbecsülik. Rosszindulat, irigység, a káosz keresése nélkül. A tiszta viszonyokat, a tiszta beszédet szeretem, az őszinteséget, a következetességet. Az értékrendem elég régóta kialakult, harminc éve családos vagyok.
Nébald György, Budapest 1956. március 9.
1984-ben nagy fájdalmat okozott, mert az volt a legjobb évem. Nincs garancia, hogy megnyertem volna, csak mert a Világkupa versenyeken sokszor nyertem. 85-ben ugyanakkor egyéni világbajnok voltam. Nem éreztem soha, hogy a jövőmet fordulópontszerűen meghatározta bármikor is a politika. Az államtitkár felkért, de a sportban való jártasságom és a végzettségem is megvan az irányításhoz.
Szabó Bence, Budapest 1963. június 13.
A nagyapámat kitelepítették a Hűvösvölgyből, üzletét elvették. Ezek
után talán nem kell ragoznom, melyik oldalhoz tartozom, és miért. Családilag kódolva volt nálunk a jobboldali nevelés. Mélyebben nem foglalkoztatott soha a politika.
Ábrahám Attila, Győr 1967. április 29.
A szaktudás, a tapasztalat, az edzői, sportvezetői elhivatottság. Jelentős erő van a hazai szürkeállományban.
Borkai Zsolt, Győr 1965. augusztus 31.
A múlt. A fanatikus szakemberek. És az emberek igenis szeretik a sportot, ebből a szeretetből, pedig fontos erőt meríteni.
Fábián László, Budapest 1963. február 18.
A tradíció. Pénz és marketing nélkül nem lehet jó sportot csinálni, az angol és a francia példa is ezt mutatja, mert túl sok az elszívó erő.
Gyulay Zsolt, Vác 1964. szeptember 12.
A műhelyek. Ezek pedig anyagi biztonságot kapnak mostantól. Szerintem siker Janics Natasa visszatérése, mert most már világos, hogy jobb feltételeket vagyunk képesek biztosítani a konkurenseknél. De akár a kézilabdás Nagy Lászlót is példaként hozhatom.
Nébald György, Budapest 1956. március 9.
Ez egy nagyon komoly és nagyon jó kérdés A magyar emberekből árad a sportba vetett feltétlen hit. Magyarországon a sporttal való viszony egészen más, mint máshol. Nálunk, ha három arany volt Pekingben, mindenki szomorú és lehangolt lett. Az osztrákok még csak érmet sem nyertek Londonban, de a mindennapjaikat nem hatja át és nem határozza meg a sport. A sport tisztelete és szeretete hatványozottabban
megjelenik a szülői szinten, alapvető örömforrás, a gyerekeket is jobban ösztönzik a mozgásra, a sportszépségeinek felfedezésére. Mivel benne van a mindennapokban, megvan a beágyazottsága, személyesebb a kapcsolat is. Ezt a hagyományt a végtelenségig érdemes lenne megőrizni.
Szabó Bence, Budapest 1963. június 13.
A műhelyek és a megszállottság. Nem tudok elképzelni nagyobb örömöt, mint hogy már a következő olimpia után azt mondjuk, hogy van nyolc aranyunk, és ez nem bravúr, mint Londonban, hanem ilyen erősek vagyunk.
Ábrahám Attila, Győr 1967. április 29.
Olyan mértékű nincs, ami most eszembe jutna. Pedig jó a memóriám!
Borkai Zsolt, Győr 1965. augusztus 31.
A negatív dolgokat szeretem elfelejteni, sohasem voltam például haragtartó. Hálás vagyok, mert rengeteg lehetőséget kaptam, és talán éltem is ezekkel. Nincs szebb feladat annál, amikor az ember visszatérhet a gyökereihez. Ráadásként már annak a szeretett közösségnek immár vezetőjeként. Tele van pátosszal, hogy a szülővárosomat valamint a magyar sportot irányíthatom, hiszen ennek a kettőnek köszönhetem a
jelenlegi életemet. Nem emlékszem a csalódásokra, mert sokkal több jó dolog történt velem, rendkívül szerencsés vagyok.
Fábián László, Budapest 1963. február 18.
Sajnos abba kellett hagynom, mert már nem bírtam a tempót, ez csalódottság. De ismét nem viccelve: sajnálom, hogy több sportágat nem tudtam kipróbálni, pedig a
kosárlabda vagy a vízilabda is nagyon motivált. De arra értelemszerűen már nem maradhatott idő, mert azt az ötöt elég komolyan kellett venni.
Gyulay Zsolt, 1964. szeptember 12., Vác
Pozitív vagyok, pesszimistán képtelenség eredményt elérni. Pontosan tudom, hogy min múlott, miért nem nyertem meg a harmadik olimpiámat 1992-ben, de emiatt nem lettem kevesebb. A katarzist, a világ legyőzését persze akkor kellett átélni, az üzleti életben, a
mindennapokban lényegesen nehezebb. De ez a kiszolgáltatottságérzet mulandó, és azt hiszem, boldog emberként tekintek vissza.
Nébald György, Budapest 1956. március 9.
Elégedett vagyok. Egyéniben nem nyertem, pedig szerettem volna, kapitányként se lettem érmes, pedig szerettem volna, de így is teljes a pályafutásom.
Szabó Bence, Budapest 1963. június 13.
Butaság lenne azon gondolkodnom, miért nem lettem többszörös világbajnok csapatban, amikor az esély megvolt rá, hogy egy harmadik olimpiai arany is meg lehetett volna. Boldog ember vagyok.