Az utolsó napra maradt a döntés a IX. Tengeri Nagyhajós Magyar Bajnokságon. Két hajó pontazonossággal állt az addig levitorlázott öt futam után, míg egy harmadik kétpontos hátrányból támadhatott a bajnoki aranyért.

Reggel szélcsend és parti halasztás borzolta az esélyesek idegeit, végül délben hajózott ki a mezőny, hogy az addigra feltámadó nagyon gyenge déli szélben megpróbálkozzanak egy utolsó futammal. Ez a korábbi hosszú, 15-25 tengeri mérföldes (28-46 km) pályák után a gyenge szél miatt csak 8-9 mérföldes menetet jelentett a mezőnynek, kétórás limitidővel.

Az utolsó futamban volt minden, ami egy kiélezett vitorlás versenyen előfordulhat: parádés taktikai megoldások és végletekig kiélezett párharcok mellett a bajnoki cím elvesztése korai rajt miatt,  zseniális vitorlázó nem várt futamgyőzelme, nagy ellenfelek összeakaszkodása és óvástárgyalása.

A Detre-testvérekkel megerősített Lillafüred Sailing Team dr. Gál András Levente kormányzásával korai rajtot vétett, és ezt a hibát nem korrigálta. Hiába vitorláztak ezután gyönyörűen, és győztek magabiztos előnnyel. Ha érvényes a futamuk, bajnokok is lehettek volna, mert akadt egy hajó, aki közéjük és az előttük kétpontos előnnyel kezdő két csapat közé férkőzött. A célvonalon nagyon csalódottak voltak, de a parton elismerték, hogy hibáztak. A rajtról fényképek és videófelvétel készült, amivel a kétségeiket is sikerült eloszlatni.

Tuss Miklós hírnevéhez méltóan vitorlázott. Szellemes és nyugodt taktikával hozta az élre alkalmilag összeállt olyan amatőr vitorlázókból álló csapatát, akik korábban vitorláztak ugyan, de a versenyzésben és különösen a spinnaker kezelésében kezdők voltak, de a hét végére futamgyőztesek lettek.

A futamot pontazonossággal kezdő két csapat közül a DAK, Pallay Tiborék kerülték az utolsó cél előtti pályajelet biztos előnnyel a Czap Zoltán által vezetett Kör-Ker – Interteher csapat előtt.

De a gyenge szélben spinnaker nélkül némi magasságot szerző üldözők kevesebb, mint két kilométerrel a cél előtt egy frissüléssel utolérték ellenfelüket, aki alig vánszorogtak a szélcsendközeli helyzetükben. A kialakuló luvcsatában a felek kétszer is összeértek, Czapék spinnakere érintette az útjogos, szél alatti Pallay csapat árbocát.

A Kör-Ker - Interteher végül megelőzte a DAK-ot, és bajnoki pozícióban érkezett a célvonalhoz.   Itt még egy 720 fokos büntetőforgást is elvégeztek. A célvonalon átvitorlázva bajnoknak hitték magukat.

Pallayék viszont óvtak. A nemzetközi, horvát-magyar összeállítású versenybíróság nekik adott igazat. Az ütközés tényét Czapék sem tagadták, ráadásul a büntetőforgást szabálytalanul, nem az első adandó alkalommal hajtották végre, hanem csak később, miután elegendő előnyt szereztek a manőverhez. Ez ugyan szabályos megoldás a páros versenyeken, de szabálytalan a mezőnyben zajló regatták szabályai szerint.