„Nem akartam, nem volt szándékos, hihetetlen, hogy mit tettem, elnézést kérek mindenkitől, aki hitt bennem, szégyellem magam, sosem fog többé előfordulni."

Tipikus nyilatkozatok olyan sportolóktól, akik látszólag szándékosan követtek el durva, maradandó sérülést okozó szabálytalanságot, olyan súlyosat, ami a civil életben testi sértésnek, vagy súlyos testi sértésnek, tehát büntetendő cselekménynek minősül. 

A pályán mindent lehet? 

Nem, de tény, hogy a pályán, a ringben, a medencében, a páston sárga lappal, figyelmeztetéssel meg lehet úszni azt, ami a polgári életben nem maradhat következmények nélkül. A szándékos szabálytalanság természetesen ellenkezik a sport lényegével (testedzés, versenyzés, szórakozás, eredmény elérése, képességek fejlesztése), de jogi következményei is lehetnek. 

A sportoló azzal a tudattal lép pályára, hogy ott a szabályok maradéktalan megtartása esetén is előfordulhat, hogy sérülést szenved. A jog szerint a sporttevékenység (legyen akár edzés, sörmeccs vagy tétmeccs) egyfajta ráutaló magatartás a sportot űző részéről, aki a részvételével fejezi ki, hogy hozzájárul a sporttal járó sérülésekhez.

„A kérdés jogi megítélése szempontjából a kulcsszó: a sértett beleegyezése" - mondja Dr. Sinyei-Márkus Dávid ügyvéd. A beleegyezés nem a Büntető Törvénykönyvben szabályozott, hanem a jogelmélet és a bírói gyakorlat által kialakított, a cselekmény jogellenességét, veszélyességét kizáró ok. Ez alapján nem lehet felelősségre vonni testi sértés miatt annak elkövetőjét. Ez tiszta jogi helyzet, a probléma onnan kezdődik, amikor a sportoló a sporttevékenység hevében szabálytalanságot követ el, és testi sértést okoz.

Ha ezeket az előzőek szerint ítélnénk meg, akkor a bíróságok vádlotti padsorai tele lennének futballistákkal, vízipólósokkal, bokszolókkal, birkózókkal."

Mikortól büntetőjogi eset egy rossz becsúszás?

Nehéz eldönteni. A bírósági gyakorlat szerint a szabályok megsértése nem feltétlenül jár együtt a büntetőjogi felelősséggel, a ráutaló magatartással a résztvevő az előre látható szabálytalanságokba is belenyugszik. Az, hogy mi a nem előre látható, azt a konkrét eset vizsgálatával lehet megállapítani, jelentősége van az adott sport jellegének, az okozott sérülés mértékének, az elkövető szándékának.

„Jelleg és sérülés mértékénél értelemszerűen nem mindegy, hogy profi nehézsúlyú bokszmérkőzésről, vagy női szinkronúszásról van szó - mondja az ügyvéd. - Szándék esetében itt a sérülés okozására szükséges gondolni, nem magára a szabálytalanságra: a bírói gyakorlat szerint a testi sértést okozó sportoló nem vonható felelősségre például akkor sem, ha a szabálytalanságot szándékosan követi el, de az okozott sérülés bekövetkezéséért legfeljebb gondatlanság terheli."

A Legfelsőbb Bíróság például felmentő ítéletet hozott abban az ügyben, amikor a futballmérkőzésen egy rossz becsúszásnál a játékos csonttörést szenvedett,  továbbá amikor a kapussal ütközve okozott a játékos súlyos sérülést.

Ha azonban bebizonyosodik, hogy az elkövető szándéka kifejezetten kiterjedt a sérülés okozására is, azon a ponton belép a büntetőjogi felelősség.

Időbeliség annyiban fontos, hogy a sérülés mikor történt: a sértett csak abba egyezik bele ráutaló magatartásával, hogy sport közben sérülhet meg, azon kívüli testi sértés elszenvedésébe értelemszerűen nem.

Ha például a játékos a kiállítása, vagy a meccs lefújása után követ el testi sértést még a pályán valamely játékostársával szemben, akkor az elkövető büntetőjogi felelősségre vonásának nincs akadálya.

Na de miért tesz ilyet egy sportoló?

Alapvető, hogy a sportoló győzni akar. Ha úgy érzi, célját valamilyen okból (ő nem elég jó, az ellenfél túl erős, a vereségnek súlyos következményei lesznek) nem tudja elérni, frusztrált lesz.

„Ha az érzésre és nem a feladatára koncentrál, akkor a következő folyamaton mehet át: frusztrációt érez, ahogy a kívánt cél távolodik, majd a fókusz a feladatról áttevődik a jövőre, azaz arra kezd koncentrálni, mi lesz akkor, ha nem sikerül. Dühöt és haragot él át, ami agresszív viselkedést hozhat" - mondja Kovács Kriszta sportpszichológus.

Az agresszív viselkedést nem lehet azzal magyarázni, hogy az elkövető ilyen személyiség. Agresszióhoz nemcsak az emberi ösztönök és a frusztráció vezethet, a stressz, a zaj, a tömeg, a meleg, a fizikai aktivitás mind olyan tényező, ami segíti az ilyen viselkedés kialakulását.

Minden sport valamennyire háború

A sportoló akkor éri el célját, ha győz, de ehhez „erős szív és hideg fej kell. Ha nem tudja kizárni  a teljesítményére negatívan ható érzéseket, akkor a fókusz szétesik, ahogy sokszor a teljesítmény is, így ezek az agresszív kitörések nem előre tervezettek, hanem az adott helyzet váltja ki őket."

A hideg fejre a legjobb példa a küzdősportolóké, ha a ringben, a tatamin, a ketrecben dühből megy előre valaki, akkor nagyon könnyen legyőzik, hiszen a dühvel sokszor együtt járnak a rosszul berögződött mozgásformák és reakciók, például támadás után nem zár vissza, leesik a keze.

A düh lendületet adhat, de tudatos, szépen felépített küzdelmet nem.

Aki dühös, könnyebben fárad, mert szétesik az előre felépített taktikája, könnyen figyelmen kívül hagyja az ellenfelet, csak az van benne, hogy hogyan üti ki, így az ellenfél szándékait sokszor nem veszi észre.

„Sajnos vannak olyan sportolók, akik tényleg szándékosan agresszívak, de az ő számuk csekély, viselkedésük a pszichopatológia területéhez tartozik" - állítja a sportpszichológus.