Egervári Sándor volt szövetségi kapitány az amszterdami 1-8 után lassan kezdi összeszedni magát, megnézte a futball-világbajnokságot, és arra jutott, a mostani magyar válogatottnak lehetett volna esélye arra, hogy kiharcolja a továbbjutást a csoportból, és ott legyen a nyolcaddöntőben. 

A Digi Sport Reggeli Start című műsorában eresztette szabadjára a gondolatait, miután feltették neki a kérdést, mi lett volna, ha a magyar válogatott ott van a vb-n. 

„Nagyon nehéz ez a mi lett volna, ha: az viszont kétségtelen, hogy Costa Ricával mérkőztünk egykor az U20-as vb bronzmeccsén, és nyertünk is büntetőkkel. Közel voltunk hozzájuk, szerintem egy mostani vb-találkozón is lett volna minimális esélyünk ellenük, nagyon biztosan nem vertek volna tönkre minket, mint a hollandok. Hittem volna abban, hogy előtte abból a görögös csoportból képesek lehettünk volna akár tovább is jutni. Ezek persze csak feltételezések, de nem féltettem volna a magyar válogatottat, abban az esetben, ha állandó játéklehetőséget kapó focistáink utazhattak volna.”

Ha valahogy megpróbáljuk komolyan venni azt, hogy a görögök helyett mi vagyunk ott a világbajnokságon, és Kolumbiával, Japánnal és Elefántcsontparttal meccselünk, nemhogy a továbbjutásról, de még a pontszerzésről fantáziálni is nevetséges lett volna.

A kolumbiai válogatottat ugye nem kell ecsetelni, képzeljük csak el, ahogy James és Cuadrado vezeti a labdát Liptákékra hátul. A japán csapatban sokkal technikásabb, gyorsabb futballisták futballoznak, például van egy Kagavájuk meg egy Hondájuk, az elefántcsontpartiaknál meg Drogbának sem kellene pályára lépnie, hogy gólokkal verjenek minket, Yaya Touré, Gervinho, Bony és Kalou bármilyen összetételű magyar védelemből hülyét csinál tízből legalább hétszer.

Egervári csapata három perc alatt vereséget szenvedett Romániától Bukarestben, Hollandia ellen világraszóló 1-8-cal égett, akkor is azok játszottak, akik állandó játéklehetőséget kaptak. A védelemben például ott volt Lipták, Kádár meg Guzmics, aztán Devecseri is, fölösleges folytatni a felsorolást. 

Ami pedig Costa Ricát illeti, hogy lett volna ellenük minimális esélyünk: a közép-amerikai csapat úgy ment tovább a vb-csoportjából, hogy 3-1-re verte Uruguayt, majd az olaszokat is legyőzte, Angliával is ikszelt, tökéletesen védekeztek, és volt egy bravúrkapusuk, akit azóta elvitt a Real Madrid. Hogy kivel tudtuk volna felvenni a versenyt, velük, az nehezen megfejthető.

De itt még nem volt vége. Egervárinak víziói is vannak, mi lenne a megoldás, hogy régi kedvenceit, mint Pintér és Koman, újra be lehessen vetni a válogatottban. A magyar futballban régóta lebzselők egyik kedvenc hobbija a múltba révedés, a volt szövetségi kapitány is egy régi jó Nicolae Ceaușescu-féle megoldásban látja a jövőt. Legyen egy csapat, ahol együtt játszanak, lötyögnek hétről hétre a külföldön lehetőséget nem kapó futballistáink, mert az majd elmozdítja a magyar klubfutballt és a válogatottat abból az állapotból, amibe az elmúlt években süllyedt. 

„Valamilyen formában menedzselni kéne ma a magyar válogatott futballistákat, elérni azt, hogy olyan csapatokhoz kerüljenek, ahol állandó játéklehetőséghez jutnak - akár haza is hozni őket ennek érdekében, ahogyan most Gera Zoltánt. Ezt a javaslatot leköszönésemkor is megtettem az MLSZ számára, ez rövidtávú feladat lenne: a Pintér-, Koman-, Németh-féle csellengő játékosokat haza kellene hozni felkészíteni, mint régen a Honvédban, Steauában történt, mert a klubcsapataink nemzetközi szereplése is ezt teszi nyilvánvalóvá. Hazahozni, egy csapatba tömöríteni őket, ez nagyobb esélyt adna a válogatottnak is.”

Az egészben az a jó, hogy látjuk, milyen realitásban él egy olyan szakember, aki egy éve még magyar szövetségi kapitány volt. A magyar válogatott pár hónapja egy gyötrelmesen szar meccsen kikínlódta a győzelmet Albánia ellen, de a Kazahsztán elleni 3-0-ról sem sok maradt meg az embereknek. Ez a mi szintünk, nem a vb-negyeddöntős Costa Rica.