A provokációnak olykor vannak hatásai, például az alábbi cikk sem született volna meg, ha a Csákvár mindenkori edzője a hazai futballban betöltött súlyának megfelelően jutna szóhoz. Minden azonnal hitelesebb lenne, még a sportújságírás is.

A Sport Tv végre levette a képernyőről Bognár Györgyöt, aki annak idején például szakmai barbársággal vádolta a Videotont az Európa Liga csoportkörébe vezető Paulo Sousát, majd azt mondta, hogy a nyáron a Lipcsébe igazoló Kalmár Zsoltnak még 1-2 évet itthon kellett volna maradnia, mert utána 5 millió euróért el lehetett volna adni. Persze. Ötmilliót Dzsudzsákért vagy Geráért sem fizettek, de ez sem zavarta a megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyt.

Ámokfutását a Nemzeti Sportnál folytathatja. Egy tegnapi videóban azt mondta, ő nem nevezte volna ki Pintér Attilát, de ha már kinevezték, akkor egy meccs után még legalább decemberig hagyta volna.

A legjobb rész azonban az új kapitányra, Dárdai Pálra vonatkozott: „Palit nagyon csípem, együtt játszottunk, jó játékos volt, jó barát is. Nem az ő képességeit vonom kétségbe, hanem a szövetség döntését, amivel szembeköpte a magyar edzőtársadalmat. Pro licenceket kell végezni, több évtizedes edzői munkák vannak már egy-egy ember háta mögött, és akkor Dárdai Pál a szövetségi kapitány.”

Megfordult a fejemben ezek után, vajon ő kit nevezett volna ki a régi Mezey-vonalról, és hogy milyen zseniális fordulat az együtt játszottak, hiszen talán ha 15 meccsük volt együtt a pályán a BVSC-ben.

Dárdai az elmúlt 20 év leghitelesebb magyar futballistája, aki nem kaszinóba járt, hanem edzeni, ezért talán adhatna neki a már többször leszerepelt magyar edzőtársadalom három meccs türelmet, és annak is, aki kinevezte.

És azért is, mert a magyar futballszakma mintha többször is szembeköpte volna a magyar szurkolókat az elmúlt 30 évben. Gyurival az élen.